Kíváncsiság és bátorság is kell a barlangászathoz

Legalábbis így tartják számon Marcel Loubens, barlangász halála óta. Az ő elkötelezettsége és elszántsága tiszteletére és más, a Föld mélyének kutatásai során elhunyt barlangászokra emlékezünk ezen a napon. Veres Rékával, a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület tagjával beszélgettünk a barlangászat szeretetéről, szükséges készségekről, sérülésekről, felfedező utakról.

Mikor kezdte el érdekelni a barlangászat?

Az érdeklődés kialakulásában jelentős szerepet játszott a család, a közös sátrazások, amelyeknek nem egyszer volt helyszíne barlang közelében lévő terület, illetve édesapám, aki egyetemista korában már aktívan kutatta a barlangokat. Körülbelül 8-10 éves lehettem, amikor először bevitt minket is magával az üregbe, ekkora azonban még nem nyűgözött le, elsősorban a sötétnek köszönhetően. Utólag visszagondolva, hiányzott egy saját lámpa a túrához, nélküle többnyire élvezhetetlen az egész. Egy jól megválasztott fejlámpa sokat hozzá tud tenni az élményhez. Ezeken az alkalmakon kívül, egyetemi tanulmányaim alatt is sokat jártunk Románia leghosszabb és véleményem szerint egyik legszebb, Szelek nevű barlangjába. Valamivel később csatlakoztam a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesülethez majd vizsgát szereztem alapfokú barlangjárásból.

Milyen készségek, illetve felszerelések szükségesek hozzá?

Fontos, hogy kíváncsiak legyünk, ez fog minket hajtani. Szükség van bátorságra, hiszen egy emberidegen környezetbe tekinthetünk be, ami veszélyes szituációkat tárhat elénk. Az állóképesség és a jó mozgáskoordináció is nagyon lényeges, de ez szép lassan kialakul a felfedezések során. Ami a felszerelést illeti, ameddig nem akarunk függőleges barlangokat bejárni elég egy vastag aláöltözet – “műnyúlnak” nevezett kezeslábas-, egy sár és szakításálló overall, gumicsizma, sisak és fejlámpa, esetleg munkáskesztyű. Amikor már kötélen kell mozogni, akkor szükség lesz beülőre, mászó- és ereszkedőeszközökre, karabinerekre és még sorolhatnám, az egy nagyobb vállalkozás. Elsősorban csapatsport van szó, aminek az egymásra figyelés az alapja. Fejleszti a kitartást, felelősségtudatot, fizikailag pedig a hidegtűrést és az állóképességet. Olyan emberekkel érdemes elindulni, akikben maximálisan megbízunk. Ha tudjuk, hogy mit kell tennünk, illetve vannak olyan emberek körülöttünk, akik segítenek nekünk, akkor nagy baj már nem érheti minket.

Mi folyik egészen pontosan a barlangjárás során?

Ez leginkább az adott túra céljától függ. Nagyjából kétfelé oszthatjuk az okokat, amiért valaki barlangba megy: sportolási céllal, jól érezni magát, vagy kutatni, dolgozni, ami nem zárja ki azt, hogy jól is érzi magát közben. A kutatás célja nagyon sokféle lehet. A feltáró kutatás során történhet az új járatok, barlangok felfedezése, ezeket később térképezni is kell. Fontos a dokumentálás, fényképezés is, hiszen sokan először így szereznek tudomást arról, hogy mi is rejtőzik a lábuk alatt.

Melyik volt a legextrémebb barlang, ahol eddig járt?

A barlangokról nekem elsősorban nem a kaland hajszolása jut eszembe, engem mindig sokkal jobban lenyűgözött a szépségük, a felszíntől eltérő világuk, ahol más szabályok érvényesek. A Királykő hegységben található Grind-zsomboly tett leginkább próbára, ahol az elmúlt évben részt vettünk egy többnapos kutatóhéten, az éjszakákat is ott töltöttük. A nehézségét leginkább a méretei adták, a táborhely 540 méter mélyen volt a föld alatt, a lejutás is egy teljes napot vett igénybe, hiszen mi szereltük be a köteleket az utánunk érkezőknek. A barlang átlaghőmérséklete az alpesi barlangokhoz hasonlóan 3-4 fok körül mozgott. Az aknák meglehetősen vizesek voltak. A hidegért cserébe sármentesek, hófehérek voltak a falai. Ilyenkor mindent, amire szükségünk lehet, három darab negyven literes kamionponyvából varrt zsákokban kell levinni. A barlang aljáig telefonvonalat vezettek le, így tudtunk kommunikálni a felszínnel.

Ezen kívül nagy hatással volt rám a felvidéki Csengő-lyuk, az erdélyi Szelek-barlangja, a bükki kedvencem pedig István-lápa, hiszen gyönyörű oldott járatai, hatalmas aknái és változatos képződményei vannak.

Szerzett már komolyabb sérüléseket?

A barlangászat az első benyomás ellenére egy meglehetősen biztonságos sport, köszönhetően többek közt az alapos képzéseknek. A másik nagyon fontos lépés a biztonság felé a könnyen hozzáférhető, illetve védett barlangok lezárása a kíváncsi, de tapasztalatlan turisták elől. Ez nagyban lecsökkentette a barlangi mentések számát is.

Barlangban szerzett sérülésem még nem volt. a térd, könyök beverésével járó zúzódásokon kívül, de ezeket a legtöbb barlangász megtapasztalja. Ijesztő élményben azonban volt már részem. Előfordult ugyanis, hogy egy hirtelen lezúduló esőnek köszönhetően tagtársaink segítségére kellett sietnünk, akik bent ragadtak egy aktív víznyelőben. Szerencsére a vizek levonulásával fel tudtak jönni az aknán, ahol az eső miatt vízesés alakult ki.

Mi alapján választanak feltérképezni való barlangot?

Erre szokták mondani, hogy nem mi választunk, hanem belebotlunk. Volt rá példa, hogy egyik egyesületi tagunk gombászás közbe lépett bele egy lyukba, amiből később barlang lett, tehát elsősorban szerencse kérdése. Lehet persze keresni is. Barlangra utalhat, ha a hó hamarabb elolvad egy terület fölött, erős huzat jön egy lyukból, a denevérek nyomokat hagynak egy nyílás körül, netán a patak egyszer csak eltűnik a kövek közt. De a legjobb megfigyelés is végződhet zsákutcával. Egy barlangászt idézve: “Ott könnyű barlangot találni, ahol van!”

Hányan indulnak el, milyen engedélyek szükségesek a barlangászathoz?

A minimális létszám, ami a barlangjáráshoz kell az 4 fő, egyedül nem szabad barlangot járni. Hogyha valaki netán megsérül, akkor egy marad a sérülttel, ketten segítségért tudnak menni. Igazolás magához a barlangászathoz nem feltétlenül szükséges, viszont ha valaki letesz egy vizsgát, akkor arról kap egy kártyát. Mivel a barlangtúrán részt kell, hogy vegyen legalább egy túravezetői végzettségű barlangász is, ezért mindig lesznek tapasztaltabbak a csapatban, akik segíthetnek. Azonban nem árt, ha az ember megtanul legalább annyira barlangászni, hogy önállóan tudjon a csoporttal közlekedni, ne szoruljon állandóan mások segítségére. Ezt az alapfokú barlangász tanfolyamon teheti meg legkönnyebben. A magyar képzési rendszerben öt szint van. Ezen kívül a védett barlangok bejárásához engedélyt kell kérni az illetékes nemzeti parktól, ez alapján lehet felvenni a kulcsot tőlük, ha a barlang le van zárva.

Miskolcon a Marcel Loubens Barlangkutató Egyesület működik, amelynek én is tagja vagyok. Általában kétévente szoktunk alapfokú barlangász képzéseket tartani, idén azonban kissé keresztbe tett nekünk a járvány, csatlakozni azonban évközben is bármikor lehet. Egy évben kétszer tartunk nyílt napot. A júliusi nyílt napunk szintén a járvány áldozatául esett, de reméljük, hogy az őszi Kutatók Éjszakáján találkozhatunk az érdeklődőkkel. Ezen kívül márciusban részt szoktunk venni a Bükki Nemzeti Park barlangok hónapja eseményén, amikor a felszínen kalauzoljuk el az embereket a bükkben fellelhető megannyi barlangbejárathoz, és mesélünk nekik arról, hogy mivel is foglalkozunk.

Kapcsolódó cikkek: