A legjobb lelki társ a kutya

Egyre többen döntenek állat örökbefogadása mellett, de vannak olyan helyzetek, amikor az élet kész helyzet elé állít bennünket. Például, ha az út mellől veszünk magunkhoz egy négylábú árvát. Egy állatvédővel és egy, a témában járatos gazdival beszélgettünk az örökbefogadás bonyodalmairól, örömeiről.

Két hét után a miénk

– Ha találunk egy kutyát, akkor az első és legfontosabb dolog, hogy vigyük el állatorvoshoz, aki megnézi, hogy van-e benne chip, és kihez tartozik – hangsúlyozta Lengyel Anita, a Tündérmajor Állatvédő Egyesület elnöke. – Amennyiben nem találnak benne semmilyen azonosítót, akkor is az eredeti gazdiját kell keresni 14 napig. Viszont jogilag csak akkor formálhat bárki igényt a kutyára, hogyha az az ő nevén be van jelentve. Ha két hét alatt sem kerül meg az előző gazdi, azt követően lehet elkezdeni kortól függetlenül a kötelező oltási programot és a féreghajtást, illetve ivartalaníttatni. Érdemes beszerezni bolha és kullancs elleni szert és az alapvető használati tárgyakat. Lényeges, hogy egy utcáról befogadott kutyát, amelyik korábban lehetséges, hogy éhezett, ne a legdrágább táppal kezdjük el etetni. Ez kezdetben hasmenést okozhat, fokozatosan kell hozzászoktatni.

A talált kutyák viselkedése előzetes tapasztalataiktól függően eltérő lehet.

– A félelem reakcióit könnyű kiszűrni, olyankor a kutyus behúzza a farkát vagy lelapítja a fülét. Ha azonban kissé agresszív, akkor semmiképpen ne engedjük idősek, gyerekek vagy más állatok közelébe. Először bármilyen szelíd, akkor is semleges terepen találkozzon a másik háziállattal, ha társat is szánunk neki. Minden esetben jó, ha van saját vacka az új jövevénynek, ahová el tud vonulni. A legtöbb kutyus megnyugszik pár hét alatt, és megszokja a helyét. Jutalomfalattal, szeretettel és türelemmel nagyon sok mindent el lehet érni még az idősebb kedvenceknél is. A szelídebb ebeket kutyás társaságba is érdemes elvinni, hogy hamarabb szocializálódjanak.

A kutyabarát gazdi a kezdeti nehézségek ellenére sem bánta meg az örökbefogadást.

– Költséges és néha fáradságos dolog az állattartás, de mégis megéri, mert a kutya az ember legjobb társa. Nem véletlen, hogy ma már terápiás célokra is alkalmazzák. Nekem eddig csak talált vagy menhelyi kutyusom volt – mesélte a gazdi. – Boon nagyon szelíd volt, amikor néhány hete megtaláltam az utcán. Viszont már négy pórázt és három hámot rágott szét, mióta nálam van, még kicsi, 5 hónapos. A viselkedése még nem teljesen megbízható, de egyre szófogadóbb és értelmesebb. Egyelőre nem mindig hallgat rám, egyszer emiatt már majdnem elgázolták. Sajnos nincs sok időm foglalkozni vele, ami nem ideális, főleg így az első időkben. Nem akartam egyedül hagyni, ezért is vittem be magammal többször a munkahelyemre. Ez is egy szocializációs terep, és így sétálni is el tudom vinni.

(A borítóképen: Vigyél játszani!)