A kezdet és a vég időszaka

A karácsonyt megelőző négy hét időszaka, a november 30-án tartott András napjához legközelebb eső vasárnappal indul, amellyel lényegében az egyházi év is kezdetét veszi. Az ünnep eredete az 5–6. századig nyúlik vissza. A magyar néphagyományban a karácsonyi ünnepkör egészen vízkeresztig, azaz január 6-ig tart.

Kisböjtöt tartottak

– A hagyományos paraszti kultúrában az őszi mezőgazdasági munkák a betakarítás után az advent, az ünnepi készülődés jegyében teltek. A ház körüli napi feladatok, az állatok gondozása mellett a fonókban végzett közös munka a fiatalok ismerkedésére is lehetőséget adott – mondta Viszóczky Ilona, a Herman Ottó Múzeum néprajzos muzeológusa. – Az András-napi disznóölést az úgy nevezett kisböjt követte. Adventi időben a péntek böjtös nap volt, de sokfelé a szerda is, a görögkatolikusoknál pedig még hétfőn is tartózkodtak a húsfogyasztástól. Az adventi böjti táplálkozást a katolikus egyház előírásai és a helyi szokások határozták meg. Jellemző étel volt a savanyú káposzta, a kukoricakása, más néven zsámiska és a tésztafélék. Az adventi hajnali misék is a karácsonyi ünnep előkészületéhez tartoztak.

Az advent idején se táncos mulatságokat, se lakodalmakat nem tartottak. Viszont András napján szívesen jósoltak.

– November 30-án a böjtöt tartó lányok a vacsorára bekapott falatnyi kenyeret sem nyelték le, a párnájuk alá rejtették, hogy ez segítsen megálmodni a jövendőbelijük nevét. Néhol férfifehérneműt tettek ebből a célból a vánkos alá. Sok helyen András-nap reggelére egy pohár vízbe piros almát tettek, amelyet az ágy alá készítették. Reggel megitták a vizet és megették az almát, majd kiszaladtak az utcára, és akit először megláttak, úgy gondolták, olyan nevű lesz a jegyesük. A Bódva völgyén a fonóból kifutottak a lányok, és az ablakokat kendermaggal hajigálták meg. A bentiek válaszaiból szűrték le, hogy férjes asszonyok vagy vénlányok lesznek-e. Emellett vízbe tett gyümölcs­ág kivirágzását várták karácsonyra, ami a jövő évi férjhezmenetelre utalt – sorolta az etnográfus. A ma jellemző adventi díszítés, koszorú és naptár már későbbi találmány.

– Az adventi koszorú csak a 20. század második felében terjedt el hazánkban német hatásra. Viszont a Megváltó és a fény születésére a régi kor embere is készült. A karácsony előtt rövidülő nappalokkal és a sötétség növekedésével fontosnak tartották, hogy védekezzenek a rontó erőktől. A böjt fizikai és mentális egészségmegőrző hatásán túl az időjósló és egészségvarázslatokat is ilyenkor végezték el, hogy biztosítsák a következő évi zavartalan gazdálkodást. Mivel évzáró és évkezdő, illetve bűnbánati időszak az advent, emiatt fontos volt a haragosokkal való kiengesztelődés is. A téli ünnepkörhöz kapcsolódó hazai népszokások esetében sokszor ugyanazok a szokáselemek bukkantak fel karácsonykor, január 1-jén és vízkeresztkor – magyarázta Viszóczky Ilona.

(A borítóképen: A gyertyáknak jelentésük van)