Pihenjük ki a mentális fáradtságot!

Juhász Zsófia, család- és párkapcsolati terapeuta rávilágít az okokra, valamint a megoldási lehetőségekre, illetve arra is felhívja a figyelmet, hogy mindenképp foglalkozni kell testünk-lelkünk jelzéseivel, hiszen komolyabb betegségek is származhatnak abból, ha figyelmen kívül hagyjuk a tüneteket.

A férfiak vagy a nők körében gyakoribb a mentális kimerültség?

Napjainkban mindenkinek az élet több területén is helyt kell állnia: akár több munkahelyen is egyszerre, otthon, a párkapcsolatban, szülőként és a háztartásban egyaránt számtalan tennivalónk van. Tapasztalható, hogy a terhelés mennyiségét tekintve a nemek között aligha van különbség, természetesen leginkább a dolgozó korosztály érintett. Ezen belül pedig főleg azok, akik munkájuk során, humán területen dolgoznak, társadalmi segítő funkciót látnak el, vagy akiknek munkájukhoz az átlagosnál sokkal nagyobb mértékű empátiára vagy azonosulásra van szükségük. Természetesen a munkában eltöltött évek mennyisége is számít. Tovább fokozza a mentális terhelést az olyan élethelyzet is, amikor valamely családtag gondozása is hosszabb időre a mindennapi tevékenység részévé válik, vagy családi krízis időszakát éljük, mint például költözés, munkahelyváltás, gyermekszületés, válás, haláleset.

Hogyan tapasztalhatjuk magunkon ennek jeleit?

A mentális fáradtság, kimerültség mindennapos, természetes jelenség, nem feltétlenül kell hozzá nagyobb lelki válság. Ha épp feltorlódnak a feladataink, több döntést kell hoznunk a szokásosnál, túl sok információ árad felénk, vagy éppen olyan élethelyzetben vagyunk, amelyben nincs lehetőségünk pihenni, akkor biztosra vehető, hogy el fogunk fáradni agyban is. Ennek jele, ha nehezebben tudunk koncentrálni és megjegyezni dolgokat. Egyre több időbe telik a feladatokat elvégezni, döntéseket hozni. Szabadidőnkben is egyre többet gondolunk a munkára, elménk „szünetmentes” üzemmódba kapcsol. Idegesebbek, türelmetlenebbek lehetünk másokkal, kevésbé vagyunk képesek uralkodni az indulatainkon. Sokszor fizikai fáradtság is jelentkezik, a nap végére úgy érezhetjük, hogy képtelenek vagyunk megmozdulni.

Mennyire jellemző az év végi mentális kimerültség?

Sokan vannak, akik az év végére kimerültebbnek érzik magukat, ez azonban nem pusztán a leterheltség miatt van így. Az őszi-téli időszakban jóval kevesebb természetes fény ér bennünket, ami a hangulatért felelős hormonjaink termelődésére is nagy hatással van. A hidegben lassul a keringés, vele együtt az aktivitásunk is, a szervezetünk alacsonyabb fordulatszámra kapcsol

Mit tehetünk, ha érezzük az előszelét, vagy ha már nyakig benne vagyunk?

Minél korábban vesszük a testünk és lelkünk jelzéseit, és megadjuk magunk számára azt, ami a feltöltődéshez szükséges, természetesen annál hamarabb fogunk regenerálódni és újra hatékonyan dolgozni. Kevesen vannak, akik az enyhe kimerültségükkel érdemben foglalkoznak, pláne akik megelőzik, pedig ez lehetséges. Egyik kulcsszó a rendszeresség: napirendbe iktatott kilépési pontok, szusszanásnyi idő, nyugodt étkezést biztosító ebédszünet, mindez lehetőleg azonos időpontban. Ha mentális munkát végzünk, elengedhetetlen a testünk mozgatása, heti 2-3 alkalommal intenzíven, mert a pozitív hangulatért felelős hormonok is ekkor termelődnek leginkább. A rutin alapvetően tehermentesíti az elmét, minél kevesebb döntést kell meghoznunk egy nap, annál több mentális energiánk marad. Ezért amit csak lehet, a munkanapokon igyekezzünk rutinná szervezni. Ugyanígy lényeges a feladatok kisebb egységekre bontása és teljesíthető időterv készítése és betartása. Ezek hiányában keletkező, sürgető időnyomás is rendkívül kimerítő. Hosszabb távon pedig a napi rutin ellensúlyozására szükségünk van a strukturálatlan idő adta szabadság élményére, hosszabb-rövidebb környezetváltozásra, stabil családi és baráti kapcsolatokra a mentális vitalitáshoz.

Előfordulhat az is, hogy valamilyen krónikus betegség áll a mentális kimerültség hátterében, például depresszió, szívbetegség, autoimmun betegség vagy alvászavar. Természetesen ezek szakszerű kezelése elengedhetetlen, ha újra energikus életre vágyunk.

A gyerekek körében is kialakulhat, vagy ők könnyebben birkóznak meg a nehézségekkel?

A gyerekek még nagyon rugalmasak, mind fizikailag, mind mentálisan, ám minél fiatalabb egy gyermek, természetesen annál kevesebb terheléssel képes megbirkózni, különösen mentálisan. Ennek az áll a hátterében, hogy az érzelem szabályozás és feldolgozás idegrendszeri háttere gyermekkorban még dinamikusan fejlődik, ezen kívül kevesebb mentális stratégiával rendelkeznek a megterhelés okozta stressz kezelésére. A legtöbb gyermek kötődési szükségletei nyomán ugyan mindent megtesz azért, hogy szülei és környezete elvárásait teljesítse, így terhelhetőnek tűnhet. A felnőttek felelőssége a gyermeki kimerültség jeleinek észlelése, és a pihenési lehetőség biztosítása.

Alakulhat ki belőle komolyabb betegség is?

Kezeletlen kimerültség egy idő után „szintet léphet”, és mentális kiégéshez, azaz bornout szindrómához vezethet. Amely egy idő után öngerjesztő folyamattá válhat és komolyabb pszichés zavarokat okozhat – depresszió, szorongásos zavarok, alvászavar, autoimmun folyamatok, olykor akár öngyilkossági késztetések -. Ennek esélyét növeli, ha a személyiség fokozottan teljesítményorientált, amihez vár, ám sok ideig nem kap elegendő pozitív megerősítést, vagy extra igénybevétel mellett nagy felelősség hárul rá a munkakörében, gyakran él meg a munkájában vagy magánéletében krízishelyzetet. A magány, elszigeteltség állapota is veszélyeztető körülménynek számít, mivel minden életkorban alapvető szükségletünk a társas kötődés élménye.