Szajkó Gábor az idei újhelyi Pro Urbe díjas

Pro Urbe díjjal ismerte el a sátoraljaújhelyi önkormányzat a közelmúltban Szajkó Gábor város érdekében végzett önzetlen munkáját. A Patrónus Alapítvány elnöke, a Rákóczi Szövetség helyi csoportjának a vezetője, az újhelyi görögkatolikus egyházközség világi elnöke, több emléktábla, szobor, köztéri alkotás létrehozását kezdeményezte az elmúlt 30 évben. Éveken át szervezője és vezetője volt a magyar tanárok és diákok Kárpát-medencei találkozójának Sátoraljaújhelyen. Mint elmondta, dámóci görögkatolikus gyerekként nőtt fel, 40 kilométerre Sátoraljaújhelytől, de mégis mindig a saját településének, igazi otthonának érezte Zemplén legnagyobb lélekszámú városát.

Hozzátette: a díj meghatotta, nem számított rá és nagy megtiszteltetésként éli meg. Mint elmondta, az elmúlt harminc esztendőben önzetlenül igyekezett tenni a városért, véleménye szerint annak, hogy most ítélte meg számára az elismerést a város önkormányzata fő apropója az idén átadott centenáriumi turulszobor megépítése, amelynek kezdeményezője és a kivitelezéshez szükséges források előteremtésének fő mozgatórugója volt.

Kiemelte: magyar emberként a legszentebb hely számára a sátoraljaújhelyi Magyar Kálvária, amelynek felújításán, rendbetételén három évtizede dolgozik, gyakran a szó legszorosabb fizikai értelmében. Emlékeztetett rá, hogy az emlékműegyüttes kitalálójának, kezdeményezőjének, Szepesi Bódognak az volt az álma, hogy ez a kálvária minden magyar ember zarándokhelye lesz egyszer. Szajkó Gábor örül annak, hogy tudott egy kicsit tenni az ötletgazda egykori kegyesrendi szerzetes vágyának megvalósulásáért.

Hazafias gondolkodás

Elmesélte azt is: a hetvenes évek közepén került Sátoraljaújhelyre mint gimnazista diák. A kollégiumi évek alatt átlagban havonta egyszer jutott haza, vagyis idejének nagy részét a városban töltötte. Ennek előnyét például abban látta, hogy sokat kirándulhattak a barátaival, így a Magyar Kálváriát 1977-ben látta először, amelynek kisugárzása saját bevallása szerint már akkor nagy hatással volt rá. Bár akkortájt még nem értette, mit is üzennek az ottani építmények, stációk, hiszen abban az időben kevésbé lehetett hozzájutni azokhoz a dokumentumokhoz, amelyek objektív információkat nyújtottak volna számukra, és tanáraik is óvatosan nyilvánultak meg, ha erről a témáról kérdezték őket. Később, 1986-ban egy helyi nyomdász kötötte neki össze azt a kis könyvecskét, amelyből már több információt kapott a kálváriáról. Érdekességként megemlítette, hogy a kis könyvecske piros borítót kapott, és neki „nem volt kedvence” ez a szín, mire a nyomdász azzal nyugtatta, hogy legalább nem lesz kíváncsi a tartalmára olyan ember, aki kifogást emelhetne az ellen. A diploma megszerzése után visszatért Sátoraljaújhelyre, ott alapított családot és vállalkozást is.

Szajkó Gábor elmesélte azt is, hogy az egyetemi évek alatt kapcsolatba került egy politikai klubbal, amelynek vezetői általában végzős diákok voltak. Őt azonban már harmadéves korában megválasztották, és – mint elmondta – oda általában olyan professzorokat hívtak meg előadásokat tartani, akik az akkori hivatalos állásponttól eltérően gondolkodtak.

Hozzátette: politikai-közéleti látásmódjának kialakulásában komoly szerepe volt az akkori dámóci görögkatolikus parókusnak, aki olyan könyvekhez juttatta hozzá, amelyeket más forrásból nagyon nehéz volt beszerezni, így vált hazafias gondolkodású fiatallá és később felnőtté. Egyik szervezője volt az első szabad sátoraljaújhelyi október 23-i megemlékezésnek, mint felidézte, akkor még remegő lábbakkal ment be a rendőrségre bejelenteni a rendezvényt, hiszen 1989-ben még nem lehetett tudni, merre fordul az ország sorsa.

Kiteljesedő tábor

A helyi görögkatolikus egyháztanácsban betöltött szerepéről kifejtette: elkötelezett az egyház iránt, és ha kapott ehhez talentumot az Istentől, akkor véleménye szerint bűn lenne nem használni a jó ügy érdekében.

A Rákóczi Szövetség pedig a határon túli magyarok segítését, támogatását tűzte zászlajára több mint 30 éve – fűzte hozzá Szajkó Gábor –, a helyi csoport jövőre ünnepli megalakulásának 20. évfordulóját. A sátoraljaújhelyi szervezetnek megalakulása óta elnöke, ezt a feladatot is nagyon szívesen végezte eddig, ugyanis véleménye szerint az összmagyarság ügyét szolgálni szent, nemzeti, keresztény kötelesség. A díjazott éveken át szervezte az elsősorban külhoni magyarok számára meghirdetett Magyar Tanárok és Diákok Találkozóját a Magyar Kálvárián. Mint elmondta, mindig azon igyekezett, hogy ezek a táborok évről évre jobbak, tartalmasabbak legyenek.

Ez a rendezvény az első alkalomkor összegyűlt száz főről indulva a végére már meghaladta az ötszáz résztvevőt. Időközben a Rákóczi Szövetség megvásárolta azt a tábort, ahol az eseményeket utólag már lebonyolították, így a rendezvény mögött mindig ott álló szervezetnek Sátoraljaújhelyen alakult ki az egyik legjelentősebb bástyája. Ez is büszkeséggel tölti el, hogy egy 20 éves munkának ilyen módon is beérett a gyümölcse, ami Újhely hírnevét is tovább öregbíti.

(A borítóképen: Szajkó Gábor a díjat nagy megtiszteltetésként éli meg)