A lehullott szőlőszemeket is meg kell becsülni, mert azok mögött is kemény munka van

Dr. Stumpf Istvánt politológusként, Miniszterelnökséget vezető miniszterként, majd alkotmánybíróként ismerte meg az ország. Hercegkúti születésű lokálpatriótaként és sárospataki öregdiákként azonban soha nem szakadt el szülőföldjétől, sőt mindig segítette a térség sorsának jobbra fordulását. Most egy új szerepben teszi ezt, ugyanis a közelmúltban egyhangúlag megválasztották a Tokaji Borlovagrend elnökének. A Tokaji borvidék 2012-ben megújult civil szervezetének élén a neves mádi borászt, Szepsy Istvánt váltotta dr. Stumpf István.

Talán sokak számára meglepő, hogy eddigi, főleg politikai, kutatói, oktatói és alkotmánybírói pályájához képest most egy olyan civil szervezet élén tűnt fel, amely részben borszakmai, részben lobbista szervezetnek mondható. Szögezzük le talán az elején, hogy a Tokaji Borlovagrendben a borászok mellett szép számmal tagok újságírók, színészek és más foglalkozásúak is. Hogyan került kapcsolatba az egyesülettel?

Nagyon régóta kapcsolatban vagyunk. Sok éve nagyra értékeltem azoknak az embereknek a törekvéseit, akik vissza akarják állítani vagy újra meg akarják adni Tokajnak azt a hírnevet, amely korábban már megvolt. Ez elsősorban a tokaji aszú és a tokaji furmint reneszánszát jelenti. Elkötelezett vagyok a borvidék és egész Zemplén iránt. Hiszek abban, hogy ez még egy felfedezetlen vidék, amelynek olyan történelmi értékei vannak, amik nem csak abban jelennek meg, hogy Patak tulajdonképpen a szabadság oroszlánjainak volt a gyűjtőhelye. A térség történelmünk olyan elemeit testesíti meg, amelyek összekapcsolják a nemzet iránti elkötelezettséget, a szabadságküzdelmeket és a tokaji borvidék adottságait.

Gyermekkoromban azt is megtapasztaltam, hogy mit jelent a bortermelés a hétköznapokban, amikor még az érzéketlen szovjet piacra kellett termelni. A szüleim megtanítottak rá, hogy a lehullott szőlőszemeket is meg kell becsülni, mert azok mögött is kemény munka van.

Elkötelezett vagyok a borvidék és egész Zemplén iránt – dr. Stumpf István

Miért vállalta fel ezt az új szerepet?

A civil szervezeteknek – mindig is ez volt a véleményem – nagyon fontos összekötő szerepe van az üzleti világ, a mindennapi élet és a történelmi kihívások megválaszolásában. Egész életemben közösségi ember voltam, és amikor kiderült, hogy Szepsy István szeretné átadni a stafétabotot, sokan megkerestek azzal, hogy az élet­utam, közéleti szerepvállalásom, kapcsolatrendszerem révén egy olyan személyiség lehetnék, aki a tokaji bor nagyköveteként idehaza és külföldön tudná vinni a hírét ennek a borvidéknek. Ezzel együtt felvállalhatom azt is, hogy összekapcsolom azokat a törekvéseket, amelyek a borvidéken formálják a közösségek életét, hiszen nincsenek üzleti érdekeltségeim vagy politikai törekvéseim, hanem egyszerűen egy hitem van, egy belső küldetésem. Hiszek a borvidék jövőjében, és hiszem azt, hogy az itt élő emberek képesek együttműködni a közös célért.

Azok számára, akik nincsenek tisztában a szervezet működésével: miről is szól a Tokaji Borlovagrend küldetése?

A szervezetnek az a hivatása, hogy a tokaji bor jelentőségét és értékét megismertesse idehaza, valamint külföldön. Olyan embereket gyűjtsön maga köré, akik viszik a tokaji bor hírnevét és vállalják is a borvidék ügyeinek az előmozdítását, segítését. Nagyon sok külföldi tagja is van a borlovagrendnek. Az egyesület rendezvényei segítségével, a rendszeresen megrendezett tokaji randevúktól a Tokaji Tavaszon át az árverésekig megpróbálja ráirányítani a figyelmet a tokaji borokra. Arra törekszik a szervezet, hogy együtt mutassa be a vidék egyedi jellegét, a furmint különlegességét és a tokaji aszú megismételhetetlenségét. Mindezek mellett felvállalja azt is, hogy civil szervezetként az üzleti élet és a spirituális szempontok összekapcsolásával egy új minőséget hozzon létre.

Említette, hogy gyerekkora óta részese a Tokaji borvidék életének. Akkoriban még az a kétes „aranykor” volt a jellemző, amely során a szovjet piacra termelve inkább a mennyiségi, mintsem a minőségi szempontokat tartották szem előtt. A rendszerváltás után azonban ismét előtérbe kerültek a magas minőséget zászlajukra tűző törekvések. Ön szerint hol tart a borvidék ezen az úton?

Úgy látom, hogy nagyon ígéretes kezdeményezések vannak. Ezzel együtt zajlik egy generációváltás is a borvidéken. Felnőtt egy olyan fiatal borászgeneráció, amely feltette az életét arra, hogy a tokaji bor újra nagy lesz. Akik a furmint és az aszú minőségének folyamatos emelése mellett a pezsgővel kiegészítve egy olyan szortimentet szeretnének kialakítani, amely vonzza az embereket. Hiszek abban, hogy ez a generációváltás jót tesz a borvidéknek, és látom azt a sok innovatív ötletet, amellyel időről időre előállnak az elkötelezett fiatalok. Ráadásul mindez független attól, hogy Olaszliszkáról, Mádról, Bodrogkeresztúrról, Hercegkútról vagy Sárospatakról beszélünk. Ők már feltették az életüket arra, hogy itt fognak élni. Sokan vevők is ezekre a törekvésekre, hiszen a fővárosból vagy az ország más területeiről egyre többen jönnek ide azért, hogy összekapcsolják a borturizmust a gasztronómiával és felfedezzenek olyan zempléni területeket, amelyeket korábban még nem láttak. A Covid-válság hatására idén sokan maradtak itthon és fedezték fel ezt a térséget is. Én is sok olyan fiatallal találkoztam, akik beneveztek egy-egy tokaj-hegyaljai bortúrára vagy éppen a térség nevezetességeit látogatták körbe.

1998–2002 között a Miniszterelnökséget vezető miniszterként és természetesen lokálpatriótaként részese volt annak az előkészítő folyamatnak, amely eredményeként a Tokaji borvidék megkapta az UNESCO-tól a világörökségi címet. Hogyan látja ma, beváltak-e azok a remények, amelyeket akkor fogalmaztak meg ezzel a lehetőséggel kapcsolatban?

Az elmúlt közel két évtizedben sok minden történt annak érdekében, hogy ennek a világörökségi rangnak megfeleljen a térség. Mind a 27 település keresi is azokat a lehetőségeket, amelyekkel még előbbre tudnak jutni. Abban is bízom, hogy a nemrég elindult tokaji-zempléni fejlesztési program, amelynek élén Wáberer György áll nagyon sokat fog lendíteni azon, hogy közlekedési szempontból megközelíthetőbb legyen a régió. Közismert, hogy a rendelkezésre álló forrásból fejlesztik a főutakat, mellékutakat, dűlőutakat és kerékpárutakat építenek. Szükség van arra is, hogy a Bodrog is kínáljon olyan lehetőségeket, amelyek jól összekapcsolhatók a borturizmussal, a vendégek felfedezhessék az ősi pincéket. A borvidéken lehetőséget kapjon mindenki, hogy megmutathassa a maga által készített bort, de nyilvánvaló legyen az is, hogy kik azok, akik az igazán magas minőséget kínálják. Megerősítem: komoly lehetőséget látok ebben a programban, szerintem nagyot fog lendíteni a térségen.

A különböző alkalmakon milyen borokat fogyaszt?

A szűkebb baráti körömben gyakran emlegetem, hogy az ellenálló képességemet és az immunrendszeremet nagyban javítja a tokaji bor. Nyilván ebben komoly szerepet kap a tokaji furmint. Azt látom, hogy most egy igazi verseny alakult ki a furmintkészítők körében. Én nagyon üdvözlöm ezt, mert hihetetlenül zamatos, illatos és nagyon-nagyon magas minőségű borokat tudnak létrehozni. Ünnepi alkalmakkor pedig a hatputtonyos aszút fogyasztjuk el még akkor is, ha az ember vércukra miatt ez csak mérsékelten lehetséges. Tehát én bízom benne: előbb utóbb mindenki felfedezi, hogy a saját egészségének megőrzése a legjobb ellenszer a koronavírus ellen. Ahhoz pedig lehet immunjavító gyógyszerként használni a tokaji aszút és a többi tokaji bort is. Mindenkinek azt javallom, hogy a sport mellett ezt is fontolja meg mint természetes gyógymódot.

(A borítóképen: Szüret Tokaj-Hegyalján: tovább erősítenék a borvidék szerepét)