A karácsonyt lezáró nap

A római és görögkatolikusok körében a karácsonyi időszak végét jelentő naphoz több népszokás és hagyomány is fűződik, mára jobbára csak annyi maradt, hogy ezen a napon szedjük le a karácsonyfa ünnepi öltözetét.

Dr. Bodnár Mónika, a Herman Ottó Múzeum Néprajzi Tárának vezetője kérdésünkre válaszolva elmondta, hogy a vízszentelés szokása Krisztus vízzel szentelésének emlékére maradt fent.

– A 20. század közepéig a falu határában lévő patak vagy egy kijelölt kút vízét áldották meg ünnepélyes keretek között, az összegyűlt lakosság jelenlétében. Majd miután az egyházi szertartásokat betiltották, a továbbiakban a vízszentelés és annak szétosztása is a templom falai között történt. Mivel a szenteltvíznek baj- és rontáselhárító szerepet tulajdonítottak, ezért a hagyományos paraszti kultúrában teljesen átlagosnak számított a szobákban vagy a bejárat mellett elhelyezett szentelvénnyel teli edény. Feljegyzésekből tudjuk, hogy lefekvés előtt az ágyat is megáldották a vízzel, de hintettek a beteg családtagokra, állatokra gyógyító hatása miatt, az újszülött bölcsőjére, a menyasszony koszorújára, de még a halott koporsójára is – informálta az Északot Bodnár Mónika.

Ünnepi játék

– Vízkereszt napján a pap meglátogatta a falu lakóit, hogy felszentelje a tulajdonban lévő épületeket, cserébe a családok megvendégelték és adományoztak az egyháznak. Olykor a szentelést maga a gazda végezte, amivel a családja és a gazdasága jólétét kívánta biztosítani. A reformátusoknál a vízszentelés napjához inkább időjárásra vonatkozó jóslatokat kapcsoltak. Ha vízkereszt napján megcseppent az eresz, azaz enyhe volt az időjárás, akkor hosszú télre számíthattak, így érdemes volt a kukoricaszárakat is összegyűjteni a fűtéshez, illetve az állatok takarmányának pótlásához – tette hozzá.

Bár vidékünkön nem általános jelenség, de vannak feljegyzések a betlehemezéshez hasonló csillagozás vagy háromkirály-járás szokásáról is. A bibliai királyokat – Gáspár, Menyhért, Boldizsár – megszemélyesítők ünnepélyesen felvonultak, dramatikus játékot adtak elő. Az alakokat – a betlehemezés mintájára – gyerekek személyesítették meg. A királyok viseletének egyik jellegzetes darabja a díszes papírsüveg, a játék legfőbb kelléke a csillag volt. A hagyomány szerint a csillag által vezéreltetve mentek keletről Júdeába, hogy a zsidók újszülött királyának kifejezzék hódolatukat. Először Jeruzsálemben keresték a Kisjézust, majd Heródes király gonosz szándékkal Betlehembe utasította őket, itt megtalálták a kisdedet, akinek aranyat, tömjént és mirhát ajándékoztak.

(A borítóképen: Vége az ünnepnek, elkezdjük leszedni lassan a díszeket)