Előadásaival is tanítana

Nyugdíjas évei­ben bontakoztatta ki írói tehetségét a megyaszói származású dr. Kóczi Rozália magyar–orosz–német szakos tanár, két ikerlány boldog nagymamája. Versei a miskolci Irodalmi Rádió antológiáiban jelentek meg, és önálló novellás kötettel is büszkélkedhet Vasrózsa címmel. Most pedig korábban tartott ismeretterjesztő elő­adásait szeretné egy könyvben megjelentetni.

Kiadót keres kötetéhez

– Majdnem 40 évig, szinte minden korosztályt tanítottam általános iskolásoktól kezdve egészen a felnőttekig. Ez egy életre szóló hivatás – mondta dr. Kóczi Rozália pedagógus. – Az iskolai érettségi meghívónkon egy idézet szerepelt Tompa Mihálytól: „Tanulj, taníts és a tudomány hős magvetője légy!” A napokban felrémlett előttem, hogy végső soron egész életemben ezt csináltam. Nemrégen merült fel bennem, hogy hasznos lenne, ha korábban tartott előadásaimat – tudomány, ember és társadalom, nyelv és társadalom, kultúra, nemzeti jelképeink és történelmi események, ünnepkörök, valamint irodalom témakörökben – össze tudnám foglalni egy kötetben. Ebben 20 elő­adásom jelenne meg fotókkal illusztrálva, de még kiadót kell keresnem hozzá.

A tanárnő nyugdíjasként sem tudott felhagyni a német és orosz nyelv oktatásával és a népneveléssel.

Elítélteknek adott elő

– Sokak szerint a nyugdíjaskor valaminek a bezáródása, de szerintem éppen ellenkezőleg. Igaz, hogy valami elmúlik, de ezzel együtt egy új életszakasz nyílik meg az ember előtt, amivel feltétlenül élni kell. Amikor nyugdíjba mentem a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat felkérésére (TIT) előadóként kezdtem tevékenykedni, és számtalan előadást tartottam a legváltozatosabb témákban. A legnagyobb élmény az volt, amikor Miskolcon a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetben adtam elő az erkölcsről, jogról és törvényről. Az elítéltek köszönete mindennel felért. Legutóbb videós prezentációt készítettem középiskolásoknak Sütő Andrásról és a nemzeti összetartozásról. Ez igen nagy kihívást jelentett, mert egyébként mindig a közönség rezdüléseiből, érdeklődő, csillogó szemeiből töltekezem. A Herman Ottó Múzeumban pedig önkéntes múzeumi mediátorként segítek – sorolta a pedagógus.

Értékelték költészetét

Idős korában ismét feltört beszélgetőtársunk írói vénája is.

– Apai nagymamám széles körű humán műveltséggel rendelkezett, sokat olvasott. Talán az ő hatására is kezdtem tizenéves koromban verseket írni. Később a Déli Hírlapban jelentek meg cikkeim. A Borsodi művelődés című folyóiratban pedig pedagógiai tárgyú tanulmányokat publikáltam. Az írás nagyon sokat jelent nekem, talán anélkül nem is tudnék létezni. Egyrészt önkifejezés, másrészt szeretném, hogy az emberekben elindítson valamit. Nyugdíjas koromban újra versekkel és novellákkal folytattam. Az Alföld folyóirat Szárnypróbálgatók című irodalmi pályázatán bronz, majd arany oklevelet szereztem. Később a miskolci Irodalmi Rádió pályázatain indultam, amelynek eredményeképpen az Álombefőtt és Az én Valentinom című antológiájukban szerepeltem. 2018-ban jelent meg önálló novellás kötetem Vasrózsa címmel, a Bíbor Kiadónál. Ez mindennapi létkérdéseket feszeget boldogságról, szomorúságról, családról és kapcsolatokról – foglalta össze dr. Kóczi Rozália.

(A borítóképen: Dr. Kóczi Rozália a tanulmányait is kötetbe rendezné)