Unokája miatt gyűjtögetett

A 67 éves, Zsujtán élő Kiss Tibort unokája ébresztette rá, hogy nem szabad veszni hagyni a régi mesterségek tárgyait, nagyanyáink, nagyapáink használati eszközeit. A nagypapa mára egy egész háznyi kincset gyűjtött össze, de kérdés, hogy mi lesz velük.

A brúgó

– Egyszer egy széphalmi étteremben ebédeltünk, ahol a falat egy szekér különböző részeivel díszítették. Az akkor négyéves kis unokám egyre azt kérdezgette, hogy papa, ez mi, papa, ez mi? Én pedig elmeséltem neki, hogy melyik tárgy milyen része a szekérnek – idézte fel a kezdeteket Tibor. – Ekkor jött az ötlet, hogy a régi tárgyakat össze kellene gyűjteni, hiszen hamarosan a feledés homályába merül, hogy hogyan és mivel dolgoztak őseink. Zsujtán, ahol élek, szabaddá vált egy régi tsz-istálló. Megjavítottam a tetejét, hogy ne ázzon be, és elkezdtem gyűjtögetni a különböző tárgyakat a környék településeiről. Jártam Abaújváron, Telkibányán, Pányokon, Göncön és Tornyosnémetiben is. Megszólítottam az embereket, van-e valamilyen régi tárgyuk. Ha volt, szívesen adták, és ajánlottak másokat is, ahol szintén érdemes kérdezősködni. Mára azonban annyi szerszám és eszköz gyűlt össze, hogy lassan nincs hova rakni – jegyezte meg Tibor.

Pedig kincsei valószínűleg értékesek lehetnek. Megtalálhatók közöttük az asztalosszerszámoktól kezdve a kovácsműhely felszereléséig szinte minden. De Tibor összegyűjtötte a száz éve használt konyhai felszereléseket, a szövőszékeket, guzsalyokat, többféle tehénjármot, majd mindet megjavítgatta, felújította. Az unokáját persze, aki ma már hatéves, továbbra is tanítgatja, melyik eszközt mire használták. Van, amikor Tibor megkérdezi tőle, tudod-e, mi az a brúgó. Aztán elmagyarázza, hogy az egy fából készült mezőgazdasági eszköz, olyan nagy gereblye, amit szénagyűjtésre használtak. Unokája már olyan tájékozott ezen a téren, hogy az iskolában csak csodálkoznak a tanító nénik, amikor meg tudja mondani, hogy melyik régi tárgyat mire használták. Persze amikor megtudják, hogy a zsujtai Kiss Tibor unokája, akkor már értik a dolgot.

Borosszekér és szán

– A falu közepét díszíti egy úgynevezett borosszekér. Az olvasható rajta, hogy Tokaj, Gönc, Zsulyta (elipszilonnal), Kassa, Eperjes. Egy valamikori borút állomásai. Ez is a gyűjteményem része, szépen felújítottam, és gönci hordók sorakoznak rajta. Mellette egy lovasszán áll, fényfüzérrel kivilágítva, szintén az én tulajdonom. Pest környékéről érdeklődtek a gyűjteményem iránt, de nem adom. Azt szeretném, ha Göncön kapna helyet, végső esetben valamelyik kisebb, abaúji településen. Már jártak nálam a gönci képviselő-testület tagjai, beszéltem a polgármesterrel is, de egyelőre a járvány miatt nincsenek testületi ülések, úgyhogy nem született döntés – sorolta Tibor.

Vágási Pál, Gönc egyik önkormányzati képviselője egyébként levelet írt nemrég a testület tagjainak. Ebben többek között arra hívta fel a figyelmet, hogy Kiss Tibor szívesen felajánlaná a város számára kincseit, ha azokat rendezett környezetben, múzeumban vagy egy helytörténeti házban bemutatnák. A gyűjteményben gönci polgárok tárgyai is megtalálhatók, köztük olyanoké, akik már nincsenek közöttünk.

Értékmentés

„Tibor nem kér cserébe semmit, csak azt szeretné, ha minden eszköz jó helyre kerülne. Ha ő nem kezdi el az értékmentést, akkor a fémeszközök már réges-rég valamelyik fémtelepen végezték volna. A gyűjteményben látok fantáziát. A régi gyermekotthon melletti sárga épület szerintem kitűnő helyszín lehetne a bemutatására, közel a Huszita-házhoz és a múzeumhoz. Sőt a nagyobb és látványosabb elemeket a település több pontján elhelyezve (kerékpárút, központ) díszítő és figyelemfelkeltő funkciót is elláthatnak a gönciek és a turisták örömére. Tudom, hogy helyiségek terén nem állunk valami fényesen, de ha egyelőre csak elszállítanánk és átmenetileg tárolnánk a tárgyakat, majd a járvány után valamilyen pályázati lehetőséggel kombinálva talán még egy lerobbant épületet is helyre tudnánk hozni, akkor az a múlt helytörténetének állandó színtere lehetne” – írta levelében a képviselő.

(A borítóképen: Kiss Tibor és gyűjteménye)