Boldog nyugdíjas évek

A nyugdíjba lépésre talán sokan úgy tekintenek, mint egy nehéz váltásra, de nem feltétlenül kell ennek így lennie. Nagyon sok függ attól, hogy milyen hozzáállással és készülettel vágunk bele az új életszakaszba. Olyan miskolci nyugdíjasokkal beszélgettünk, akiknek öröm, hogy a munkás évek végével végre maguknak oszthatják be az idejüket, a hobbijuknak élhetnek, és többet lehetnek a családjukkal.

Kreatív hobbit talált

– A miskolci drogambulancia vezetője voltam hosszú éveken keresztül. Viszont 2019 végén nyugdíjba mentem – mondta Juhászné Ceglédi Tünde. – Tudatosan készültem erre az időszakra. Jó pár évvel ezelőtt elkezdtem az interneten bóklászni, és valami hobbi után nézni. Addig az időm és az energiám nagy részét a munkám foglalta le, de tudtam, hogy valami kell helyette. Így találtam két kreatív technikára, a powerpol textilszobrászatra és viaszfestésre, amit azóta is szívvel-lélekkel űzök. Mivel szerettem volna, hogy ezt mások is megismerjék, ezért csoportokat is szerveztem. Idővel pedig megalakult zömében idősekből a Decork Kreatív Klub, aminek a szakmai vezetője vagyok.

A részmunkaidős munkavállalással a friss nyugdíjas még jó ideig fontosnak, hasznosnak érezheti magát.

– Az alkotás mellett magánvállalkozóként szakmai csoportok tartását, és addiktológiai konzultációt is vállalok. Korábban a munkámban is mindig megtaláltam a szépséget, de számomra a nyugdíjba vonulás kifejezetten felüdülés volt – fűzte hozzá Tünde. – Onnantól kezdve magam határozhattam meg, hogy mikor, mit csinálok, és a fiam családjával is több időt tudok tölteni, akik Miskolcon élnek. A klubunkhoz tartozó idősek hasonlóképpen felszabadultak a nyugdíjazásukkal. Aki pedig most készül erre az életszakaszra, annak azt javaslom, hogy érdemes célokat kitűznie és összegyűjtenie mindazt, amire eddig nem jutott ideje, vagy amivel szívesen foglalkozna.

Kiss Istvánné nyugdíjba vonulása után a nagymama szerepben és egy idős közösségben talált igazán magára.

– Korábban számvitelesként dolgoztam egy ismert üzletláncnál. Viszont már nagyon vártam, hogy nyugdíjas lehessek, mert a menyem éppen akkor ment vissza dolgozni, és segítségre volt szüksége – mesélte Kiss Istvánné.

– Az unokákat én magam vittem óvodába, iskolába. Amikor betegek voltak otthon maradtam velük, és a tanítási szünetekben is gyakran csináltunk közös programot. Aztán csatlakoztam a Baross Gábor Vasutas Nyugdíjas Klubhoz. A közösségen túl azért szeretem, mert sok jó szabadidős programot szerveznek. El tudunk együtt menni túrázni vagy városnézésre. Több helyre rajtuk keresztül jutottam el. Kedden például a Csanyikban sétáltunk. Újabban pedig jógázom, jó lehetőségnek tartom a Facebookon fellelhető online alkalmakat.

(A borítóképen: Juhászné Ceglédi Tünde tudatosan készült)