A pap közéleti ember is

A március 15-i nemzeti ünnepen kitüntetettek között volt Mikolai Vince pápai prelátus, címzetes prépost, főszékesegyházi kanonok, a Miskolc–Diósgyőr Római Katolikus Plébánia plébánosa, aki a Magyar Érdemrend tisztikeresztje polgári tagozata kitüntetést kapta, az Egri Főegyházmegye és a helyi közösségek szolgálata, különösen a szegények felkarolása iránt elhivatott lelkipásztori pályája, valamint keresztény kulturális szervezőtevékenysége elismeréseként.

Jövőre aranymise

A főesperes tudott róla, hogy kitüntetésre javasolják, azt is elmondta, honnan.

– Varga Judit miniszter aszszony, akit én eskettem annak idején a budapesti bazilikában, szólt, hogy szeretne felterjeszteni, én meg nem álltam ellent.

Beszélgetésünkben az elismerésre érdemesítő, tekintélyes, figyelmet érdemlő életút bontakozott ki.

– A kitüntetést az aktív közösségi szolgálatomért és a szegények segítéséért kaptam. Negyvenkilenc éve szolgálok az Egri Főegyházmegyében. Jövőre lesz az aranymisém. Ez alatt sok helyen munkálkodtam. Káplán voltam például Diósgyőrben is, később plébános. Huszonhárom évig tanítottam a Hittudományi Főiskolán filozófiát, hét évig rektor voltam. Mivel a papi jelmondatom is az, hogy „Az Úr lelke van rajtam, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek.”, és magam is szegény családból származom, így kezdettől fogva úgy éreztem, hogy kiemelt feladatom a szegények támogatása. Itt Diósgyőrben erre meg is van a lehetőségem. Jelentős összeget fordítok a saját jövedelmemből a hozzám fordulók megsegítésére. Van, akinek a gyógyszereit, másnak az albérletet fizetem ki. Vagy eseti segítségeket kapnak, kisebb-nagyobb összegekkel. Hó elején már hosszú sor áll az ajtó előtt – foglalta össze Mikolai Vince.

Emlékeztetett: valóban mindig közéleti ember volt. Egy pap, ha semmi mást nem csinál a saját hivatásán kívül, akkor is közéleti embernek számít, hiszen a közösséggel foglalkozik. De őt maga a politika is érdekelte, tagja volt többek között a Magyarok Világszövetségének, létrehozta a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének helyi szervezetét Egerben, a KÉSZ munkájában aztán itt Miskolcon is részt vett. Hetvenévesen vonult onnan vissza.

– Mindig, mindenhol igyekeztem az egyház szempontjait megjeleníteni – említette. Jelentős elismerés volt, amikor 2014-ben megkapta Miskolc Pro Urbe díját. Mit jelent ez a mostani díj a pályáján, és a jövőben milyen célokat szeretne még elérni? – kérdeztük.

– Nincs mit tagadni, az embernek jólesik, ha elismerik a munkáját ilyen magas szinten is. Sokan gratulálnak ilyenkor. Olyanok is, akikkel már régen nem volt alkalmam beszélni, így ez most lehetőség egy kis eszmecserére régi barátokkal, ismerősökkel. Tavaly sikerült elérni, hogy felállíthattuk II. János Pál pápa szobrát a templom melletti téren. Még 2013-ban én kezdeményeztem, hogy ezt a teret róla nevezzék el. Nagy eredmény, hogy mindez megvalósult. Még egy álmom van, hogy épüljön egy kis gyalogoshíd, amely összekötné fizikailag és szimbolikusan is a teret a patak túlsó oldalával. És szeretném, ha jövőre az ötvenedik évfordulós aranymisémet megélhetném és méltón megünnepelhetném itt a szépen felújított templomunkban – válaszolt Mikolai Vince.

(A borítóképen: Mikolai Vince március 15-e alkalmából kapott kitüntetést)