A versírásnál a zsenit, a tehetséget valami plusz adja

Április 11. a magyar költészet napja. Bármilyen zord időket is élünk most, szomorú hírekkel teli a sajtó, nem feledkezhetünk meg az ünnepeinkről.

Még, ha visszafogottabban, csendesebben telnek is, fontos, hogy megemlékezzünk róluk, mert útjelzőkként tagolják és színesítik az életünket.

Vasárnap a magyar költészetet ünnepeljük. Jó alkalom ez kézbe venni újra egy-egy verseskötetet, és gyönyörködni rímekben, strófákban, jambusokban és ditirambusokban. Igazi lelki táplálék.

József Attila születésnapján

Hazánkban az első ilyen ünnepet 1956 júniusában tartották – a nyári ünnepi könyvhéten –, 1964 óta vált rendszeres megemlékezéssé és kapcsolódott József Attila születésnapjához.

„A gazdag magyar nyelv és az oktatási hagyományaink révén a gyerekek nagy merítést kapnak a költészetből, szinte predesztinálják a kisdiákokat arra, hogy maguk is faragjanak rímeket, írjanak szerelmes versikéket az aktuális nagy Ő-nek” – mondja beszélgetőtársam Zemlényi Attila költő, magyar szakos tanár, és a diákpoézis egyik szervezője.

Csak egy toll

Sok fiatal próbálkozik versírással, de kiből lesz végül költő?

„Érdemes azzal kezdeni, hogy ki számít költőnek? Tágabb értelemben mindenki, aki verset ír. Szűkebben száz évben kettő-három, akikből irodalmi szempontból is költők lesznek, mert maradandót alkotnak” – vallja Zemlényi Attila.

„Mi a gazdag szókincsünkkel igyekszünk megszólalni versekben is Arany János nyelvén a saját kis gondolatainkkal, amelyek fiatalon gyakran oly esetlenek, de ugyanakkor nagyon szerethetők is. Ekkor találkozunk a nagy érzelmekkel, szerelemmel, csalódással, a halállal, az élet nagy kérdéseivel, és reagálunk ezekre versben. Ehhez csak egy lapra – laptopra – és egy tollra van szükség, ezért ez az önkifejezésnek a legolcsóbb és legszuperebb formája.”

Ami tanulható, és ami nem

Zemlényi Attila meglátása szerint nálunk a versírás szinte életkori sajátosság.

„Ki nem írt verset középiskolás korában?” Az már egy másik kérdés, hogy miből lesz maradandó érték, és ki válik később költővé? Más az, amikor csak a barátnőnek készül egy vers, és más, ha azt a verset szerkesztők, kritikusok és a közönség is elbírálja és értékesnek ítéli. Végső soron itt dől el, hogy a mű irodalmi szempontból milyen, és az alkotója nevezhető-e költőnek, mégpedig a vers által kiváltott gondolatok és érzések által. Hogy képes-e hatást kiváltani az olvasóban?

Kérdésemre, hogy mennyire tanulható a költészet, mint „szakma” – hiszen a különböző verselési formák tanulhatók, és rímelő szavakat sem nehéz találni –, és mennyire inkább a tehetségtől függ, hogy kiből válik „igazi” költő, hol lép át a rímfaragás művészetbe, Zemlényi Attila elmondta, hogy minden az egyénen múlik. Azon, hogy mekkora benne a motiváció, mennyire akarja a versírást. Mindenki találhat az alapok elsajátításához mestereket: Arany Jánost, József Attilát, Ady Endrét. Begyakorolhatja a versformákat. Aki úgy akar írni, hogy az átmenjen a szerkesztők komoly szűrőin, annak ismernie kell a mesterfogásokat. Lehet tanulni iskolában vagy önállóan is, de az alapokra szükség van. Ilyen értelemben tanulható a versírás. Tanulható egy szinten, mint a focizás vagy a zongorázás is, de olyat írni már nem tanulható, hogy „ég a napmelegtől a kopár szik sarja”!

„A tehetség önmagában nem mérhető, csak az, hogyha valaki ír, és elküldi öt irodalmi folyóiratnak, és azok megjelentetik, az már egy világos visszajelzés. „Szakmailag” bárki tud verset írni, de a zsenit, a tehetséget valami plusz adja, az a pillanat, amikor elolvasom a verset, és már két sor után libabőrös leszek tőle, ott kezdődik. Amikor elolvassa az ember, és elbőgi magát, vagy úgy érzi, hogy meg kell hódítania a világot. Egy szerelmes vers után, hogy szerelmesnek kellene lennem. Ott kezdődik a tehetség és a költő. Amikor megtörténik a csoda, a katarzis. A befogadónál dől el, hogy az a vers művészet-e, ha az olvasó több lesz általa, akkor születik meg a költő és a költészet maga!” – osztotta meg gondolatait velünk Zemlényi Attila költő.

(A borítóképen: Zemlényi Attila: Mindenki találhat az alapok elsajátításához mestereket, Arany Jánost, József Attilát, Ady Endrét)