Miért tűnnek el a húsvéti hagyományok?

A pandémia nem csak embereket betegít meg és pusztít el, de igazi kártevője a gazdaságnak, az emberi kapcsolatoknak is, és valódi „hagyománygyilkos”. A modern életvitelünkkel és változó világszemléletünkkel egyre kevésbé lépést tartó régi szokások, ünnepek, közösségi aktivitások járvány nélkül is visszaszorulóban, kiveszőben vannak. A húsvéti locsolkodás elől is egyre többen menekülnek el az ismeretségi körünkből az elmúlt években. Inkább elmentek kirándulni, vagy csak lehúzták otthon a redőnyt, ne menjen hozzájuk senki, ők sem mennek senkihez vendégeskedni, locsolkodni. Már a gyerekek öröméért sem.

Mi lehet az oka?

Hogy miért alakulnak ki közös hagyományok, és egyszer miért szűnnek meg, erről beszélgettünk Bolyán Bea pedagógussal, a téma kutatójával. Bolyán Bea szerint, az ember mindenekelőtt társas lény, ezért alapszükséglete, hogy elhelyezze önmagát, a saját létezését a „nagy egészben”, a közösségben. Mindenki tartozni akar valahová. Ennek velejárója, hogy magáévá teszi az adott közösség kialakult szokásait, kultúráját. Minden csoport, a családtól, az iskolai és munkahelyi közösségeken át a nemzetig, valamilyen közös ideológia mentén szervezi saját életét. „Ebben a faluban élünk! Ebbe a családba tartozunk! Ez a mi csapatunk! A mi népünk!” A közös ideológia és összetartozás pedig identitástudatot teremt, az „én idetartozom” tudatát.

– A néphagyományok egy egész népre jellemző, közösen vallott ideológia mentén kialakult szokások rendszere. Milyen közös ideológia szervezte egészen a huszadik századig a népcsoportok életét? Ez az ideológia a Kárpát-medencében a kereszténység volt, s ezen belül voltak a népcsoportok szerinti finom különbségek. Az ideológia, esetünkben a kereszténység, a hagyományok belső tartalmát adta, a cselekedetek, tárgyak, szövegek, ruházkodás pedig azok külső megjelenési formáit. Említhetek egy ismert példát: a fehér menyasszonyi ruha eredetét. A fehér menyasszonyi ruha azt jelentette, hogy viselője ártatlanságát megőrizve megy férjhez, ahogyan azt az Örökkévaló Isten előírta. Mára már nem fontos a menyasszonyi ruha színe, mert a tartalom, azaz a szimbólum mögött álló ideológia érvényét vesztette. Senki nem akad fenn azon, hogy sok „barát” után megy férjhez egy fiatal nő. Előbb mindig az ideológia vész el, veszít jelentőségéből, így a forma üresen marad, s ekkor már az ideológiát hordozó forma sem lesz fontos, mert nem tudja az ember, miért csinálja, amit csinál. Előbb elkezdte elfogadni a közösség, hogy valaki nem ártatlanul megy férjhez, majd amikor a menyasszonyi ruha színének jelentése kiüresedett, mikor már nem is tudták, mit jelent a fehér szín, akkor teljes természetességgel megjelentek az ekrü, tojáshéj és egyéb színes menyasszonyi ruhák. Elveszett a tartalom, minek már a formát megtartani – tapintott a lényegre Bolyán Bea.

Ismertük a szimbólumokat

– A húsvéti szokások a keresztény ideológia és a paraszti kultúra metszetében kialakult népszokások. Így például a húsvéti tojás az újjászületés szimbóluma volt, a sírban fekvő Krisztus szimbóluma, amiből aztán új élet támad. A tojásfestés pedig a megírt tojásokon látható jeleken, szimbólumokon keresztül mesélt el történeteket. Régen minden ember tudta, hogy a „megírt” tojások szimbólumai vagy akár színei mit jelentenek. Voltak vallásos tartalmakat és egyéni érzelmeket kifejező szimbólumok. Ma már ez a tudás elveszett. A locsolkodás pedig, mint szimbólum, kettős természetű: egyszerre a vallásos és a pajzán paraszti kultúra szimbóluma. Szimbolizálja a vizet, ami megtisztít a bűntől, a keresztvizet, a Krisztus kereszthalálakor az oldalából kiömlő vizet. Valamint abból, hogy a fiúk locsolják meg a lányokat az éltető vízzel, következtethetünk annak pajzán tartalmára is. És ez nem is volt titkolt egykoron, hiszen tavasszal, a jó idő megérkeztével megmutathatták magukat a tél sötétségében szinte titokban széppé, éretté cseperedő lányok, s megindultak a párválasztást segítő ünnepek is. A húsvét tehát a találkozások, párválasztás és az újjászületés ünnepe is volt. Ezeket a tartalmakat hordozták a cselekedetek, mint a tojásfestés és a locsolkodás. Lefordítom: a fiú meglocsolja a lányt, a lány pedig neki adja a felékesített tojást, egy petét…

Az újjászületés így volt vallásos és hétköznapi értelemben is a húsvét középpontjában. Mára ez a tartalom elveszett jórészt. A vallásos tartalmat kevesen ismerik, Krisztus kereszthalála és feltámadása nem bír szervezőerővel a legtöbb ember életében, a hétköznapi tartalom pedig értelmezhetetlenné vált: kevés olyan lány van, aki magát a petesejtjeit megőrizve, felékesítve tartja mindaddig, míg meg nem érkezik a fiú, aki meglocsolja azt, s majd abból új élet származik.

Meglátogatják a teret

A tartalom kikopott a tudatunkból, így már a tartalmat hordozó cselekedetek is értelmetlenné váltak. A legtöbb család nem tudja, mihez kezdjen a húsvéttal, így arra használják, ami szervező, rendszerező, strukturáló erő még megmaradt benne: meglátogatják a teret, ami nem tűnik el, mert nem tud eltűnni, azaz kirándulnak. De ezzel az ünnep szentsége, különválasztott volta is elveszett, így nem ritka az sem, hogy vannak, akik munkával töltik a húsvétot is – zárta gondolatait a szakember.

https://boon.hu/eletstilus/helyi-eletstilus/megannyi-nepszokas-ovezi-ezt-a-tavaszi-unnepkort-5336563/

https://boon.hu/eletstilus/helyi-eletstilus/kulonos-husveti-nepszokasok-a-vilagban-5336851/