Felirat a házak között: kitartást a nagyiknak!

Jön az anyák napja, ami a nagymamák napja is. Még mindig maszkban, sok helyen gyásszal s közben rengeteg várakozással és bizakodással. Hogy vannak a családban a nagyik? – erről kérdeztünk néhány miskolcit.

„Nálunk mind a két nagymamánál nagyon sok olyan pillanat volt, amikor csak a kapun keresztül tudtunk érintkezni. Mi kint álltunk, fogtuk az unokájukat a kezünkben, ők szemben, megfelelő távolságra… Szegények elég gyakran kifakadtak, ez az időszak érzelmileg rettenetesen megviselte őket” – mondja Harsányi Attila, a Miskolci Nemzeti Színház színésze.

„Aztán később édesanyámnál már bemerészkedtünk az udvarra, akkor már anyukám a hátsó teraszon állt, és onnan nézte az unokáit. Voltak azért kétségbeejtő pillanatai ennek az időszaknak. Mi nem kockáztattunk semmilyen szempontból, nagyon szigorúan vettük ezt a helyzetet, és most is szigorúan vesszük. Már nagyon várom, hogy végre leülhessünk egy igazi családi ebédre. Hogy meg lehessen fogni valakinek a kezét úgy, hogy ne kelljen fertőtlenítőért rohangálni. Reményeim szerint ezek már az utolsó pillanatok, és ha még türelmesek vagyunk, és betartjuk ezeket az alapvető szabályokat, akkor minél hamarabb ki tudunk kecmeregni ebből a helyzetből” – teszi hozzá.

„A nagyik a család őrzői, ők az összetartó erő nemcsak a mi életünkben, hanem az unokák életben is, ilyen az én anyukám is. Ebben az időben pont ők estek ki ebből a szerepből, mert őket kellett a legjobban féltenünk. Le a kapalappal egyébként ezelőtt a generáció előtt, rendkívül fegyelmezetten viselték ezt az időszakot, és most majd nekünk kell segíteni őket ezután a »becsukódás, lelassulás« után, hogy visszanyerjék az erejüket” – mondja Kisfalvi Nyina, a Miskolci Állatsegítő Alapítvány elnöke. „A családomban már alig vártuk, hogy mindenki be legyen oltva. Már a legtöbben megkapták a második oltásukat is, de tudjuk, hogy így is vigyáznunk kell egymásra, hiszen ez még nem garancia arra, hogy nem kapjuk el a fertőzést. Nálunk anyák napján sem lesz nagyon nagy nyitás, de már végre leülhetünk egy asztalhoz a kertben, hiszen mindannyiunknak szüksége van már egy kis meghittségre” – mondja Kisfalvi Nyina.

„Nagyinak és az egész családnak különösen nehéz most ez a helyzet, mert papát decemberben vesztettük el a vírus miatt” – mondja Papp M. Bori egyetemi hallható. „Most még inkább figyelünk egymásra a családban, főleg nagyira, hogy ne legyen egyedül. Hétvégén anyák napja. Jó lenne a kertben egy gulyást főzni, és biztos, hogy itt lesz nálunk mama is, ez nem kérdés. Ez egy gyászfolyamat, és magamon is észreveszem, hogy nagyon dühös vagyok időnként erre az egész helyzetre. Mamát próbálom előtérbe helyezni, és nem a saját gyászfeldolgozásomat, próbálok vele több időt tölteni, sétálni járunk, együtt ebédelünk. Tegnap voltunk kirándulni. Akárhányszor megyünk valahova az erdőbe, viszek magammal egy gyertyát, és ha felérünk a célba, akkor ott mindig meggyújtjuk az ő emlékére, papa is nagyon szeretett túrázni” – teszi hozzá.

„Két lányom és négy unokám van. Egyik lányom és két unokám Olaszországban él, ikerlányunokáim itthon vannak, itthon járnak iskolába. Velük mindennapi kapcsolatban élünk, az utolsó egy esztendőt kivéve, amikor nyilván követtük a józan ész diktálta szabályokat, úgy védtek minket, hogy távolabb maradtak. Ez itthon nehezebb volt, a mindennapi találkozásokat hirtelen minimálisra kellett csökkentenünk, a külföldön élő gyerekeknél pedig maradt a virtuális kapcsolat” – mondja dr. Mátyás Lajos érsebész, osztályvezető főorvos.

„A miénk egy összetartó família, az unokákkal hiányoztak az összenézések, egy élmény, egy titok elmesélése, amikor kikérik a véleményünket. Azelőtt minden évben voltak nagy családi ünnepek és találkozások, természetesen ezek többsége is elmaradt. Remélem, a hagyományos, nyári, közös vitorlázást meg tudjuk tartani a nyár végén. Anyák napján az első útjuk az unokáknak és a lányoknak is az édesanyjukhoz és a nagymamájukhoz vezet majd, idén is örömteli nézője leszek ennek a köszöntésnek” – tette hozzá.