Harmincegy éve hivatása az ápolás

Május 12-én ünnepli a világ az ápolók nemzetközi napját. 1820-ban ezen a napon született Florence Nightingale brit ápolónő. A már életében legendává vált asszony az 1853–56-os krími háború idején a törökországi brit katonai kórházban a tisztaság és a megfelelő ellátás megszervezésével nagyságrenddel csökkentette a halálozási arányt. Magyarországon az ápolóképzés egyik legkiemelkedőbb alakja Kossuth Zsuzsanna, akinek nevét az országban több egészségügyi intézmény is viseli. Ő volt hazánk első országos főápolónője.

„Erre születni kell”

Jánosikné Szabó Tünde jelenleg a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei központi kórház oltóközpontjában ápolásszakmai vezető, de más területeken már 2006 óta dolgozik vezetőként, 31 éve hivatása az ápolás. Tünde egy Szolnok megyei kis faluból származik, ezért az egészségügyi szakközépiskolát Szolnokon végezte el. Már a diákévek alatt érezte, hogy a legjobb helyen van, jó úton halad. Az iskolás évek meghatározóak voltak számára, nagyon jó tanárai voltak és a gyakorlatot is élvezte. Azon túl, hogy embereken segíthet, a rend, a tisztaság, a fehér ruha, a szabályok, ezek mind közel álltak hozzá – emlékszik vissza a kezdetekre.

Pályafutását frissen végzett ápolóként az egri kórházban kezdte a belgyógyászati intenzív osztályon. Ott is rengeteget tanult a szakmáról, mert kiváló mesterei voltak, a főnővér és az osztályvezető főorvos asszony személyében. Illetve folyamatosan képezte magát, több szakápolói végzettséget is szerzett. Szerencsésnek tartja magát, hogy olyan emberek vették körül, akik arra buzdították, hogy tanuljon – mondta Tünde.

Sokféleképpen dönthet

Ma már ő tanítja mentorként a fiatalokat, és nekik is azt hangsúlyozza, hogy az ápolói hivatás rendkívül sokrétű, számos lehetőség van benne. Példaként saját életpályáját említi, és azt tapasztalja, hogy a fiatalok csillogó szemmel hallgatják. Hiszen világossá válik számukra, hogy ez a szakma nem annyit jelent, hogy „beállnak a betegágy mellé”. Jó, ha a tanuló már az iskolai évei alatt el tudja dönteni, melyik osztályon szeretne majd dolgozni, tette hozzá.

Élvezi a hivatását

Most ugyan az oltóközpontban van feladata, de egyébként az angiológiai osztályon dolgozik már húsz éve. Ha kell, segíti a munkatársait, branült tesz be, vagy infúziót köt be, de ha kell, besegít a betegek napi ápolásába és etetésébe. Az oltóközpontban nincs betegágy, de itt is van olyan élmény, amely majd emlékezetes marad számára – fogalmazott Tünde. Amikor a százezredik páciens érkezett oltásra, akkor kis házi ünnepséget rendeztek, a meglepődött ünnepelt még tortát is kapott, és Tünde adta be neki a vakcinát. Az oltóközpontba sokfelől érkeztek a kollégák, más osztályokról, járóbeteg-ellátásból, akiknek el kellett sajátítania az itt végzendő feladatokat, Tünde ebben is segít. Még mindig lát a hivatásában kihívásokat, eddig soha nem érezte, hogy kiégett volna, ennek megelőzésére már több burnout tréningen is részt vett, és ajánlja többi ápolókollégájának is. Nagyon sok jó szakember van az egészségügyben, ezért nem szabad őket elengedni, inkább átforgatni más területre, ahol felüdülést okozhat számukra az új feladat, környezet és munkatársak – vélekedett Tünde.