Meg lehet-e játszani, hogy alkalmas vagy-e egy munkára?

A pandémia nehézségeket állított a HR szakemberek elé is, hiszen ezen a területen kifejezetten fontosak a személyes benyomások. Egy állásinterjún néha a szavaknál is többet mond egy jelöltről a testbeszéd, a gesztusvilág, az online beszélgetésnél azonban korlátozottak az eszközök.

– Nehéz volt ezt megszoknom, hiszen tipikusan olyan alkat vagyok, aki szeret beszélgetni az emberekkel. Szeretem figyelni az arcmimikát, a testbeszédet, ki hogy ül, hová teszi a kezét. Az első percekben sok mindent inkább ebből lehet megállapítani, nem feltétlenül abból, amit a jelentkező mesél magáról, hogy hova járt iskolába, milyen eredményei voltak. Ezen a téren inkább azoknak lesz nehéz dolga, akik már eleve ebbe a rendszerbe csöppennek bele, és nem volt közvetlen tapasztalatuk – mondta egy interjúban Krisztina. – Most sok szempontból nincs meg az, mint korábban, a klasszikus állásinterjúk során, hogy bejön hozzánk valaki, összemosolygunk, aláírjuk a beléptetési papírokat, és van lehetőség azonnali, spontán kérdésekre, válaszokra. Az érme másik oldala viszont az, hogy haladni kell a világgal, tartanunk kell a lépést HR területen is – tette hozzá.

Mi a valóság?

A jelenlegi helyzetben nagyon fontos az előzetes tapasztalat, hogy egy online beszélgetés alapján eldönthető legyen, mi a valóság, és mi egy közvetíteni kívánt kép annak érdekében, hogy a jelentkező megkapja a munkát. Ez sosem egyszerű, mondja. Ha valaki korábban nem interjúztatott személyesen, nehezebb dolga lesz, hiszen kevesebb az élmény valós helyzetekről, interakciókról. Ha egy monitor által keretezve találkozunk, nehezebb észrevenni a különbséget, hogyan viselkedik egy ember élőben, és hogyan kamerán keresztül. A kérdés tehát adott: meg lehet-e játszani, hogy valaki alkalmas-e egy munkára? Krisztina válasza velős:

– Igen, meg. Vagy mondjuk úgy, vannak, akik megpróbálják. De ennek kiszűrésére vannak bizonyos szakmai eszközök, elsőre nem nyilvánvaló keresztkérdések és hasonlók. Másrészt elég gyorsan letelik az a tíz-tizenöt perc, amire az ilyen típusú jelentkezők felkészülnek, és újabb negyedórányi beszélgetés után már előbújik az igazi személyiség. Egy állásinterjús helyzetben még a legerősebb, legképzettebb jelölt sem tud tizenöt-húsz percnél tovább koncentrálni arra, hogy száz százalékban egy magáról közvetíteni kívánt képnek megfelelően kommunikáljon. Ha például valaki nagyon szépen szeretne beszélni interjú közben, egy idő után már elfeledkezhet magáról, mondhat olyasmiket, amik nem passzolnak a képbe. Ilyenkor lehet visszacsatolni. Ehhez persze tapasztalat kell, fontos ismerni az emberi viselkedés mechanizmusait – vélekedik a HR szakember.