Randizás a járvány alatt: trendi Tinder vagy old school séta?

2020 márciusában még senki nem gondolta volna, hogy több mint egy évig be leszünk zárva az otthonunkba és nemhogy mozi, étterem, szórakozóhelyek sem lesznek nyitva, ahová elmehetnénk randizni, hanem még a saját rokonainktól is távolságot kell tartani. Lássuk be, új embereket megismerni ebben a helyzetben a lehetetlennel határos. Kivéve, ha idomulunk a helyzethez és kihasználjuk a digitális világ adta lehetőségeket a szerelem terén is.

„Van egy barátom, meg kellene ismerned...”

Ahogyan általában az egész vírushelyzethez, a randizáshoz is kétféleképpen viszonyultak a legtöbben: vagy a teljes bezárkózást választották, vagy a helyzethez mérten, a szabályokat betartva igyekeztek a régi kerékvágásban élni az életüket.

Hogyan ismerkedünk egymással járványhelyzeten kívül? Talán a legtöbbször ismerőseink által, a közös baráti körben találkozunk számunkra vonzó emberrel. „Van egy barátom, meg kellene ismerned...” – ezt a mondatot gyakran hallják a társaság egyedülálló tagjai. A karantén alatt ez ugye nem igazán működött. Aztán ott van a szórakozóhelyen, buliban összefutás lehetősége – az is kilőve.

Azonban a bátrabbakat az ismerkedésben sem gátolta meg a koronavírus és a kötelező bezártság, és igazi randira is elmentek (már ha tényleg volt egy olyan barátja a barátunknak, aki…). Ódivatúnak tűnhet egy séta a parkban, de azoknak, akik ragaszkodnak a személyes találkozáshoz, nem sok más választásuk volt.

Digitális randevú

A karantén ideje alatt az ismerkedésnek gyakorlatilag egyetlen lehetősége maradt: a netes „randik”. Sokan eleve tartanak a társkereső oldalaktól, hiszen annyi negatív élményről hallani. A leggyakrabban ez abból fakad, hogy a felek nem ugyanazt keresik, ami a valóságban is gyakori, csak a monitor mögül kendőzetlenebbül kommunikálunk, nincs feszengés, kínos csönd, ezért könnyebbnek érezzük elmondani azt, amire valójában vágyunk. Ezek a csalódott történetek pedig teljesen elnyomják a sikersztorikat is, azt hisszük, itt nincs happy end. Már csak azért is, mert vannak, akik nem vallják be, sőt, egyenesen szégyellik (ki tudja, miért), hogy a neten találtak szerelemre.

Amellett, hogy természetesen a való életben is félünk a csalódástól, ami az internetes rapid-randik és beszélgetések világában hatványozódik, de talán épp a nagyobb merítés adhat reményt is, hogy mégiscsak meglelhetjük a boldogságot a világhálón.

Hiszen ha az utcán találkozunk valakivel, azon felül, hogy sokkal több időbe derül kideríteni, hogy passzolunk-e, egyáltalán nem biztos, hogy a következő alkalommal is belebotlunk egy vonzó idegenbe. A társkeresőkön célirányosan ismerkedhetünk és (szinte) biztosak lehetünk abban, hogy a másik is épp párt keres.

A betűk önbizalmat adnak

Különben is, írásban a legtöbben felszabadultabbak, bátrabbak, ezért a zárkózottabbak, a kevésbé rámenősek is át tudják gondolni a mondanivalójukat. A fizikai kontaktus szépsége sokaknak inkább frusztráló: egy fürkésző, radarként működő szempártól könnyebben leblokkolhat az ember, mintsem állja azt és lazán megmutassa magát.

Néhány mondat után ráadásul sokszor kiderül, hogy valóban olyannal beszélgetünk-e, akire vágyunk. Ha nem, akkor könnyebb búcsút inteni – még ha épp ez a futószalagszerűség is az egyik olyan pontja a netes ismerkedésnek, amit gyakran ér kritika.

De a világ felgyorsult. Gyorsétteremben eszünk, gyorsan gépelünk, a munkában elvárás a multitasking, akkor miért épp a szerelem maradna le?

[eweb-voting id="5478088"]