Egy pillanat alatt szülővé válni

Valóban később érnek a férfiak? Mikor, melyik életszakaszban határozzák el magukat legszívesebben a gyermekvállalás mellett? Mi az apává válás érzelmi folyamata? Ezekre a kérdésekre ad választ Juhász Zsófia család- és párkapcsolati terapeuta.

Kutatások is igazolják...

– Az egyik elterjedt sztereotípia a férfiakról, hogy felnőtt korukban is sokkal gyerekesebben tudnak viselkedni, mint a nők. Egyesek pedig meg vannak róla győződve, hogy a nők sokkal komolyabb és érettebb gondolkodásúak. Noha ezek a megállapítások a gyakorlatban gyakran mutatnak eltérést, a kutatók a kérdés nyomába eredtek. Az Oxfordi Egyetem tanulmánya szerint az emberi agy érettségét a funkcionális és szerkezeti tulajdonságok hosszú távú, felnőttkorba nyúló fejlődése alapján határozhatjuk meg. A kísérletből az derült ki, hogy mind a nők, mind a férfiak agya azonos képességeket fejlesztett ki a mindennapi élethez, a férfiak agya gyakran mutatott késést a funkcionális hálózatok hosszú távú fejlődésében a nők agyához képest. A nőknél ugyanakkor megfigyelték ezeknek a hálózatoknak a korai romlását is. Ennek hátterében javarészt hormonális folyamatok állnak. Ezért mondják: a férfiak később érnek, mint a nők – kezdte a témával kapcsolatos gondolatait Juhász Zsófia. Arra a kérdésre, hogy egy férfi mikor érzi magát készen a gyermekvállalásra, így válaszolt: – Az elmúlt évtizedben erőteljes változásnak vagyunk szemtanúi, ami a férfiak érzelmi viszonyulását illeti önmagukhoz és az apaszerephez. Fokozódó tudatosság, öntudat és önkifejezési vágy figyelhető meg e téren, noha az évszázados sztereotípiák is masszívan tartják magukat. Az új hozzáállás egyik szép példája, hogy néhány éve egyre nagyobb visszhangja van az apák napjának hazánkban is. Sok családban tartják, kialakulóban vannak az ehhez fűződő szokásaink. Talán ez annak a jele, hogy a társadalom elismeri az apákat mint az anyákkal érzelmi értelemben is egyenrangú szülőket.

Sok tényező befolyásolja

– Összességében nincs könnyű helyzetben napjaink férfigenerációja a régi minták és az új társadalmi szerepsémák között utat keresve. A társadalmi helyzettől, kulturális hatásoktól és egyéni mintáktól, élettapasztalatoktól, a leendő szülők közötti párkapcsolat stabilitásától nagyban függ, hogy ki mikor bólint rá a szülői szerep vállalására. A férfiak többségében a család önálló egzisztenciális alapjainak megteremtése után, kiegyensúlyozott párkapcsolatban, a harmincas éveik valamely szakaszában szánják el magukat erre legszívesebben. Általában ez azok számára könnyebb lépés, akik maguk is elég jó apai mintákkal, szép élményekkel rendelkeznek az apaságról.

Szorongató kérdések

A szülőszerepről ma már mindkét nem hasonlóképpen nyilatkozza azt, hogy egy másodperc alatt benne találjuk magunkat, mégis évekig készítjük rá a szívünket – ki várakozással, ki kissé szorongva. Az anyasághoz hasonlóan az apai szerep kialakulása, a gyermek várása, a családi életre való ráhangolódás már a várandósság időszaka alatt elkezdődik. Erőteljesen foglalkoztatni kezdi a leendő apát saját férfiassága, apasága története. Több szempontból próbálja kialakítani saját elképzeléseit a számára megfelelő apa- és társszerepről. Ebben főleg gyermekkori élményeire és élettapasztalatára támaszkodik: átgondolja, ő maga milyen apai mintát látott, és szeretné-e azt továbbadni – folytatta.

– Ez jelentős, olykor megterhelő, a múltbéli élményeket aktiváló lelki folyamat, amit számukra még a terhesség fiziológiai élményei sem tesznek kevésbé megfoghatatlanná. Kezdetben teljes mértékben a fantáziájukra vannak utalva a babával kapcsolatban, ám a modern technikának hála a vizuális beállítottságú apukáknak is módjuk nyílik „kézzel foghatóbb” élményekhez jutni, ezáltal egész korán bevonhatók lesznek a várakozás élményébe. Amikor közeleg a szülés időpontja, gyakran intenzíven átélik a családfenntartás felelősségének súlyát, eláraszthatja őket a szorongás: Hogyan fogunk megélni? Hogyan győzöm majd a munkát, a gyereknevelést és a párkapcsolat ápolását egyszerre? Az apás szülések elterjedése óta sokaknál már a szülés pillanataiban elkezdődik a mély érzelmi bevonódás, amit tovább mélyít aktív és tudatos szerepvállalásuk a csecsemőkori gondoskodásban. Ettől függetlenül a legtöbb édesapa arról számol be, hogy az első igazán magával ragadó apai élményeit a közös játékok, birkózások során szerezte, amikor a gyermek aktív, válaszkész „partnerré” vált – mondta a ­terapeuta.

(A borítóképen: Első találkozás a kisbabával, percek alatt kialakul a család)