Edelény százéves labdarúgóéletét ünnepelték

A fekete-fehér színt választották

Az eseményen a város futballélete fennállásának 100. évfordulójára emlékeztek. Virág Tamás, a klub egykori ügyvezető elnöke és Hegyaljai József hajdani járási sportfelügyelő mondott beszédet és méltatta a műfaj helyi sikereit, történéseit.

– Azért jöttünk össze, hogy ünnepeljünk, emlékezzünk azon sportvezetőkre, sportolókra, akik már nem lehetnek közöttünk, és egymásnak örülve gondoljunk az edelényi labdarúgás múltjára és jövőjére – kezdte beszédét Virág Tamás, majd így folytatta: – Emlékezzünk arra, hogy elődeink a járásban elsőnek 1921. március 6-án a Bódva-völgyi Sportklub néven tették le a sportág edelényi első lépcsőfokait. Első elnöke Nádasdi Béla nyugállományú ezredes, alelnöke Skrován Pál művezető lett. Színüknek a fekete-fehéret választották. A megalakított sportklub gazdasági hátterét a Bódva-völgyi Bánya és Iparművek Részvénytársaság biztosította, és rakta le Edelényben a szervezett sportélet, a labdarúgás alapjait. Formálta Edelény kulturális és sportéletét, amelynek hatása a mai napig jelen van. Visszaemlékezve az edelényi labdarúgás 100 éves történetére, amelynek jómagam is szereplője, formálója voltam nyolc éven keresztül, és külső szemlélője ötven éven át, mint sportoló, mint vezető, mint egyszerű szurkoló. Összegzésként megállapíthatom, hogy az edelényi labdarúgás történetének legmeghatározóbb eleme a bányász társadalom volt.

Sokan és sokat tettek

– A bányászok sport szeretete adta azt a dinamikát, amelynek eredménye lett Edelényben a szervezett labdarúgás, és annak alapfeltételeinek kialakítása, gondolok az öltözőkre és a pályákra – folytatta Virág Tamás. – Fiatal barátaim felkértek arra, hogy mint régi sportvezető, beszéljek Edelény labdarúgásának múltjáról. Ez nem is olyan egyszerű dolog, és ennek a beszédnek nem lehet a célja a 100 év részletes elemzése és különböző korok bemutatása. Azonban úgy gondolom, hogy nem mehetek el amellett, hogy ne emlékezzek vissza dr. Pécsi Bertalanra, aki részese volt az első klub megalakításának 1921-ben, és mint labdarúgó, sportvezető hosszú évekig alakította az edelényi labdarúgást. Már elfelejtkeztek róla – pedig csak nemrégen halt meg – Andó Pálról, aki a legtöbbet tette Edelény labdarúgásáért. Nagy formátumú ember volt: évtizedeken keresztül sport elnökként biztosította a labdarúgás feltételeit, füves labdarúgó pályát, öltözőket építtetett a Kastélykertben a bánya támogatásával, a bányász társadalom összefogásával. Fejlett utánpótlás-rendszert alakított ki, megszervezte, hogy a bányász dolgozók fizetésének fél százalékát a labdarúgás támogatására utalják át. Edelény labdarúgásának történetében a legmagasabbra vitte a focit, feljuttatta NB II-be a csapatot (ez az 1976/77-es szezonban volt). Az NB II-ben a gárda viszont már nem tudott kiteljesedni, tekintettel arra, hogy a felsőbb bányászvezetők fúzionáltatták a sajószentpéteri Borsodi Bányásszal a csapatot. Emlékeznünk kell Fodor Sándor Áfész-elnökre is, akinek nagy szíve, és bőkezű szponzorsága meghatározta Edelény labdarúgását, és a sportág sikereit. Jó szívvel gondolok vissza Mezei János elnök társamra, aki vállalta azt a nagy feladatot, hogy a fúzió után a bányaüzemekben kiáll a labdarúgók érdekeiért és önzetlenül menedzselte a bányában dolgozó sportolók egzisztenciális ügyeit. Szeretném kiemelni Urbán Lászlót, városunk vb-titkárának támogató tevékenységét, aki a '80-as évektől az edelényi labdarúgás, és a sport pénzügyi, anyagi hátterét teremtette meg. Ekkor az önkormányzat pozitívan állt a futballhoz. Laci bácsi vallotta, hogy a sport, és a labdarúgás a kultúra része, mint a közművelődés, és ezért fontos a város életében, így támogatni kell. Végezetül, de nem utolsó sorban szeretném kiemelni Hegyaljai József volt járási sportfelügyelő pozitív szerepét Edelény labdarúgásában. Évtizedeken keresztül kiemelt figyelmet szentelt az edelényi labdarúgásra. Odafigyelt arra, hogy a járás különböző településeiről a legtehetségesebb labdarúgók kerülhessenek az edelényi csapatba. A Borsodi Bányásszal történt fúziót követően az edelényi labdarúgás újraindításában elévülhetetlen szerepet szerzett, ezért Hegyaljai József szerves része volt Edelény sporttörténetének.

Sok tehetséges játékosuk volt

– Az edelényi labdarúgás körül mindig sok társadalmi segítő bábáskodott önzetlenül, kimondottan a foci szeretetéből – jegyezte meg az egykori ügyvezető elnök. – Emlékeznünk kell ezekre az emberekre: Virosztek Sándorra, M. Varga Józsefre, Tóth Pál főrendezőre, Kovács László rendezőre, Takács András szakosztályelnök-technikai vezetőre, Gajdos Györgyre, Csavnyicki Jánosra, Balla Jánosra, de nem mehetünk el Rejtő László, Kristóf József, Káli István edelényi edzők neve mellett sem. Az edelényi labdarúgás 100 éve kitermelt sport családokat, de sok edelényi tehetséges játékosunk is volt: Molnár András, Baricska János, Németh László, Géber László, Géber Sándor, Göndör Béla, Pál Bálint, Dajka Miklós, Mezei Zoltán, Drótos Ferenc. Sok olyan játékos jött idegenből, aki edelényivé vált, a szívük edelényi lett: Major József, Banga Dezső, Koleszár György, Makróczi Béla, Váradi Ottó, Gonda István, és ne feledkezzünk meg a felvidéki különítményről: Ragyina Béla, Kleiber Tibor, Ubi László, Béresék, Csorba Zoltán, Farkas Tibor, Czél Imre, Szert János, Oldal Ferenc, Gönczi Mátyás. Nagyszerű edzőink is voltak: például Hajas Imre, Krompaszki Gyula, Balog Zoltán, Koleszár György. Mindenkit szerettem volna felsorolni, aki az elmúlt 100 évben valamilyen formában részt vett labdarúgásunk történetében, de az információ és az idő hiányában nem tehetem meg. Jómagam 41 évvel ezelőtt, 26 évesen kerültem a sportegyesület élére, mint ügyvezető. Abban az időszakban kértek fel az egyesület élére, amikor a Borsodi Bányásszal történt fúziót követően megszűnt Edelényben a szervezett sportélet, és feladatul kaptam az edelényi sport, és benne a labdarúgás újjá szervezését. Azt hiszem, hogy rövid idő alatt szép sikereket értünk el. Labdarúgó csapatunk felkerült az NB III-ba, távozásomig és azt követően még pár évig ott is szerepelt. Fejlett utánpótlás nevelést alakítottunk ki, két kölyök-, két serdülő- és egy ificsapattal, megszerveztük a sportiskola rendszert 1-8. osztályig. Felújítottuk az öltözőinket, sportpályáinkat, nyüzsgő tömegsport- és klubélet folyt az egyesületnél. A sport, és a labdarúgás jelenlegi megítélése nem az én feladatom, azonban úgy vélem, hogy a városi élethez igazodó sportra, labdarúgásra szükség van, mert a város azért város, hogy többet nyújtson polgárainak a sport területén is. Labdarúgásunk országos hírűvé, ismertté tette Edelény városát, hiszen olyan csapatokkal játszott, mint Gyöngyös, Hatvan, Salgótarján, Jászberény, Kisvárda, Budapesti VSC és még sorolhatnám. Ez rangot adott nekünk és a városunknak. Az eredmények mögött néhány lelkes sportember, igényes sportvezető állt, ezek erőfeszítései adták az állandóságot és alkalmanként a sikereket. Kívánom, hogy az elkövetkező 100 évben is legyenek ilyen emberek, akik amellett, hogy szeretik a sportágat, sikereket és eredményeket is el tudnak érni.