Népességrobbanás a hazai sasfészkekben

Igazi szenzációra bukkant a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) a parlagisas-fészkek éves ellenőrzése közben. Hazánkban korábban nem volt rá példa, hogy négy egészséges fiókát nevelt volna a ragadozó madár, de most egy ilyen sasfészket találtak a Körös-Maros Nemzeti Parkban. Az MME PannonEagle LIFE sasvédelemmel foglalkozó projektjének keretében idén országosan 137 fióka kapott egyedi ornitológiai jelölőgyűrűt, közülük három műholdas nyomkövetőt is.

A Bükki Helyi Csoport régóta bekapcsolódik ebbe a munkába.

Kedvelik megyénket

– Magyarországon eddig még sosem fordult elő, hogy négy fiókát neveltek volna parlagi sasok. A faj elterjedési területének néhány pontján vannak ilyen esetek, de hazánkban ez nem jellemző – tájékoztatott Szitta Tamás, az MME Bükki Helyi Csoportjának elnöke. – A hetvenes években nagyon megritkult a parlagisas-állomány az országban, mindössze 12-14 pár maradt. Jelenleg azonban 300 körül van a párok száma, ami nagyobbrészt a védelmi program sikerének köszönhető. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóságának működési területén különösen nagy számban élnek ezek a madarak. Egyre gyakrabban találkozunk háromfiókás fészkekkel. És úgy látszik, már néhol négytojásossal is.

Sérülékeny fészkek

A védelmi program jogi és gyakorlati lépéseket is magában foglal.

– Amikor bajba került a parlagi sas, akkor szigorúan védetté, majd fokozottan védetté nyilvánították, hiszen az egész világon veszélyeztetett. A madarászok első lépésként igyekeztek megvédeni az állat költő- és táplálkozóterületének biztonságát. A szaporodást időtálló, fémvázas mesterséges fészkek kihelyezésével segítjük. Általában magányos fákon költenek a sascsaládok, mert szeretnek messzire kilátni otthonukból. Ez azonban sérülékennyé teszi a fészkeket, amelyeket rendszeresen ellenőriznünk kell az orkánerejű viharok után. Ilyenkor gyakran még meg tudjuk menteni a kipotyogott fiókákat. A kicsiket mindkét szülő eteti. Körülbelül 2 hónap alatt repülnek ki, de vadászni csak 3-4 hónaposan tanulnak meg. A nyolcvanas években a mi helyi csoportunk foglalkozott először zsákmányállat-, azaz ürgetelepítéssel is. Ezt a módszert aztán több madarászcsoport átvette – sorolta a Bükki Helyi Csoport elnöke.

A jeladó pontosabb

A gyűrűzés és a nyomkövetők felhelyezése révén mára sokkal többet tudunk a parlagi sasok életmódjáról, vonulási útvonaláról és a rájuk leselkedő veszélyekről.

– Háromhetes kortól még a fiókákon végezzük el a gyűrűzést, amikor a kismadárnak kialakult az önálló hőszabályozása, és nem igényli folyamatosan az anyja testmelegét. Általában kétfélét teszünk az állat lábára: egy személyazonossági igazolványnak megfelelő fémgyűrűt és egy távcsővel is leolvasható színeset, amely a gyűrűzőhelyet mutatja meg. A sasok fiatal felnőttként kezdenek el kóborolni, de egyedileg eltérő lehet, mekkora területet járnak be. Akár több országhatárt is átszelhetnek, és történhetnek pár- és fészekváltások is egy sas életében. Ma már a hátizsákra emlékeztető, műholdas GPS-es jeladók sokkal pontosabb adatokat szolgáltatnak, mint a gyűrűk – magyarázta a szakember.

(A borítóképen: Parlagisas-fiókák)