Rangos elismerést kapott Juhász István

A Magyar Kézilabdázásért emlékéremmel tüntették ki Juhász Istvánt, aki az elmúlt évtizedekben számos területen dolgozott a sportág fejlődéséért. Ezt a szerteágazó tevékenységét ismerték el az egyik legrangosabb hazai szakmai díjjal, amelyet a mesteredző a közelmúltban vehetett át.

Juhász István egy kis borsodi faluból, Tibolddarócról származik, de az ő példája is mutatja, hogy kitartó munkával innen is magas szintre lehet eljutni. Edzői pályafutása a sályi általános iskolában kezdődött, ahol a helyi gyerekekkel megyei bajnoki címet szerzett. Innen egyenesen vezetett az útja Mezőkövesdre, a Mező Ferenc Általános Iskolába, ahol már jóval nagyobb merítési lehetősége volt, hiszen ott sokan szerettek kézilabdázni.

A kezdetek

– Ez az időszak alapozta meg később Mezőkövesd első NB I.-es csapatát – tekintett vissza Juhász István. – Kilenc év alatt öt országos bajnoki címet szereztünk, a klub és az én életemben is ezek voltak az első komolyabb sikerek. Ezután jött az MKC, az NB I/B-s feljutás, majd az élvonalbeli szereplés, ami ugyancsak fontos állomás volt az életemben. 2008-ban lettem a török férfiválogatott szövetségi kapitánya, ahonnan két év után tértem haza a magyar szövetség hívó szavára. 2010-ben lettem az MKSZ szakmai igazgatója, a pályafutásom igazán itt kezdett kettéválni, hiszen ezután már nemcsak edzői, kapitányi feladatokat láttam el, hanem a kollégákkal közösen igyekeztünk megteremteni annak a lehetőségét, hogy a kézilabdát programszerű rendszerben működtessük hazánkban.

Juhász István szerint az elért eredményei közül egyértelműen az élre kívánkozik a férfiválogatottal elért londoni, olimpiai negyedik helyezés (ahol Mocsai Lajos szövetségi kapitány segítője volt), de ugyancsak nagy sikerként élte meg a 2005-ös junior-világbajnokságon szerzett bronzérmet. Abból a csapatból ugyanis később nyolcan játszottak a felnőtt nemzeti csapatban, közülük pedig hatan Londonban is jelen voltak.

Nemzetközi misszió

– Természetesen azokra az eredményekre is büszke vagyok, amiket sportvezetőként értem el, hiszen számos programot dolgoztunk ki és vittünk végig a kollégákkal közösen – folytatta Juhász István. – Ide tartozik az elit iskolai és a Kézilabda az iskolában elnevezésű program, valamint a sportakadémiák beindítása és a kiválasztás megszervezése is. A munkám során ugyancsak fontos szerepet töltött be az a missziós feladat, amelyet a Nemzetközi Kézilabda-szövetség (IHF) felkérésére végzek, a sportág népszerűsítése érdekében. Ennek keretében a világ számos pontján megfordultam, szinte csak az Északi- és a Déli-sarkon nem adtam a gyerekek kezébe a labdát. Természetesen nagyon boldoggá tesz, hogy az elismerés kapcsán gondoltak rám: egy kis borsodi faluból érkezve kevesen jutnak el ilyen szintre. Ettől függetlenül a környékhez és a megyéhez való kötődésem megmaradt, soha nem felejtem el, hogy honnan indultam.

Juhász István jelenleg sport­akadémiai központ igazgatójaként dolgozik, valamint az MKSZ Szakmai- és Versenybizottságának az elnöke, és a tanítástól sem szakadt el, hiszen az egri Eszterházy Károly Egyetem docense. Az elmúlt hónapokban a szakmai stáb felkérésére a felnőtt női válogatott mellett is sok időt töltött el, az olimpiára viszont nem kísérte el az együttest.

– A rendkívül szigorú előírások miatt csak korlátozott időben tudtam volna a csapat mellett lenni, annak pedig nem láttam értelmét, hogy egy szállodában ülve figyeljem a tokiói eseményeket – indokolta a döntést Juhász István. – Az év elején kért meg Elek Gábor szövetségi kapitány, hogy készítsünk egy akciótervet a kvalifikációs tornára, valamint siker esetén a játékok végéig. Röpke hat hónap volt ennek a megvalósítására, a lányok teljesítménymonitorozása mellett a modern technika segítségével kontrolláltuk a keret fizikális állapotát, terhelhetőségét. Bízom benne, hogy a szakmai tartalmak mellett ez is hozzájárult ahhoz, hogy sikerült kijutni a csapatnak Tokióba.

Fontos kulcsmeccsek

– A csapat tettre kész, motivált, de ugyanez elmondható a további tizenegy nemzeti együttesről is – utalt az olimpia lélektanára, Juhász István. – Nyilván a lányok minden egyes alkalommal úgy mennek fel a pályára, hogy győzni szeretnének. Nem is lehet másképp. Egy ilyen hosszú sorozat során azonban a szakmai stábnak látnia kell, hogy az adott találkozóba mennyi energiát kell fektetni. Ez a férfiak esetében jól működött kilenc évvel ezelőtt Londonban, ahol végül elődöntőt játszott a válogatott. Bízom benne, hogy a lányoknál is eredményre vezethet. A rendkívül nehéz csoportban a kulcsmeccsekre kell nagyobb figyelmet szentelni. A továbbjutás komoly fegyvertény lenne, ám ha ez sikerül, utána a negyeddöntőben egy mérkőzésen bármi megtörténhet.

(A borítóképen: Juhász István)