Ötven év után ismét találkozott az osztály

Remegő lábakkal, kiliános sapkában 1967-ben lépték át először az alma mater küszöbét azok a ma már nagyszülők és jórészt nyugdíjasok, akik 50 éves érettségi találkozóra gyűltek össze az azóta már Diósgyőri Gimnáziumként ismert iskola aulájában szeptember 11-én.

A csillogó tekintetű, hajdani francia tagozatos diákok, három volt tanáruk és az iskola jelenlegi intézményvezetője az aula falán található emléktáblák előtt találkoztak, ahol koszorút helyeztek el, és gyertyát gyújtva néma főhajtással emlékeztek elhunyt tanáraikra és osztálytársaikra.

A nagy család

Komporday Levente intézményvezető köszöntőjében elismerően szólt a diáktársak összetartásáról, s kiemelte, hogy jelenlétükkel tovább éltetik az erős kiliáni tradíciókat és közösséget. Mándyné Kerékgyártó Katalin, a gimnázium volt diákja és nyugállományba vonult hajdani tanára ekképp osztotta meg élményeit: „Boldog vagyok, hogy az unokáink is itt tanulnak, s hogy mindannyian ehhez a nagy családhoz tartozunk.”

Szabó Kálmán osztályfőnök a kezdetekre utalva azt mondta: „Bízom benne, hogy az eltelt időszak alatt kihevertétek azokat a bakikat, amiket fiatalon elkövettem, és köszönöm nektek azt a sok segítséget, amit tőletek kaptam. Azóta is igaz szeretettel emlékszem rátok, és nagyon örülök, hogy ilyen sokan itt vagytok.”

A 30 fős osztályból 19 fő volt jelen. Egészségügyi okok vagy utazás miatt 6 fő volt távol. 1 főt nem találtak meg a szervezők, s négyen már elhunytak közülük. A találkozó meghitt hangulatú közös vacsorával zárult.

(A borítóképen: 1971-ben érettségizett a francia tagozatos osztály)