Szép pókfaj tűnt fel a Bükkben

Egy igen ritka pókfaj két fajtája – a skarlát és a sárgafejű bikapók – is megjelent a Bükki Nemzeti Park területén, a hazánkban ismert négyből. Ez talán elsőre rémisztően hangzik, de valójában jó hír, hiszen ezek a kizárólag Közép-Európában őshonos, hét-nyolc milliméteres ízeltlábúak Magyarországon védettek. Ugyanis rendkívül érzékenyek minden környezeti hatásra – adja hírül a Bükki Nemzeti Park. – A látványos küllemű, zömök testtel és végtagokkal rendelkező állatok színükről és a viselkedésük egy jellegzetes eleméről kapták nevüket. Hímjeik veszély esetén bikára emlékeztető támadó pozíciót vesznek fel. Leszegett fejjel és magasra emelt potrohhal próbálnak félelmetesnek tűnni. 

Csapdával vadászik 

Mindkét pókfaj csak a meleg, száraz, napsütötte tájakon képes megélni, ezért előnyben részesítik a sziklagyepeket, a sztyepplejtőket, a laza homokos talajt és az erdőszegélyeket. Középhegységekben, dombvidékeken, sőt az Alföldön egyaránt megtalálhatók. A bikapókok ragadozók és kifinomult vadászok, de mérgük az emberre nem veszélyes. A saját testükhöz képest nagy méretű ízeltlábúakat, gyászbogarakat, ganajtúrókat, futrinkákat is képesek csapdába csalni. Tíz-tizenöt centiméter mély vermeket ásnak, amelyeket belülről pókselyemmel bélelnek ki, kívülről pedig elrejtenek. Miután áldozatuk beleesett a lyukba, mérgükkel elkábítják. Ezeket az üregeket a nagyobbrészt fekete nőstények lakásként is használják, ahol áttelelhetnek. A feleakkora méretű kóborló, színes hímek ősszel és tavasszal keresik föl őket. A párzás után egy ideig még együtt élnek, de a fiatal pókokról már az anya egyedül gondoskodik. Halála után, ami hároméves korában következik be, elpusztult testét ivadékai tápláléknak tekintik. A hímek jóval hamarabb, egy év után már elpusztulnak – tudtuk meg.

(A borítóképen: Nőstény sárgafejű bikapók és hím skarlát)