Ültessünk téli jázmint vagy varázsmogyorót a kertbe!

A legtöbben úgy vannak vele, hogy amint bejön a fagyos idő, a kertben, udvaron már nem lehet frissen nyíló virágot látni, és csak a szobanövényeinkben gyönyörködhetünk. Pedig ez nincs teljesen így, vannak olyan dísznövények, cserjék, amelyek télen is díszei lehetnek az udvarunknak, akár a virága, akár a termése miatt. 

A téli jázmin az egyik legkorábban virágzó díszcserje. Nem a tavasz hírnöke, hanem éppen a tél virága, így érdemes a kertünkbe, udvarunkra ültetni, ha már januárban, februárban szeretnénk virágokban gyönyörködni. 

A téli jázmin Kínából származó, virágos díszcserje. Az olajfafélék családjába tartozik. Talajtakaró, lombhullató, télálló, a fényviszonyokra túlzottan nem érzékeny. Ha januárban tartósan fagypont felett van a hőmérséklet, akkor máris virágot bont, ha fagyok vannak, akkor azok elmúlta után, maximum áprilisig. 

Virágaik színe sárga és csillag alakú, még a levelek előtt megjelennek. A virágok az előző évi hajtásokon jönnek. A napos helyet és a nedves talajt szereti, de a részleges árnyékot is eltűri. Kedveli a lejtős talajt, támfal tetejére is ültethetjük. Ajánlott háromévenként visszavágni, a metszést pedig mindig virágzás után végezzük. 

De nézzük, milyen növények jöhetnek még szóba. Például az illatos tündérfa, amely 3-4 méter magasra növő, lombhullató cserje. Januártól tömegesen nyílnak virágai, melyek sárgán világítanak a szürke hónapokban, és édes illatot ontanak magukból. A babérboroszlán örökzöld, kis növésű cserje, mely mélyárnyékban is szépen fejlődik. Sárgászöld, illatos virágaival több évszakban is díszít, hiszen februártól egészen májusig virágzik. A kikeleti bangita tavaszköszöntő cserje, mely rózsaszín virágait februárban bontja. A virágzás akkor sem marad el, ha csupasz ágait még hó fedi.

Pókszerű virágok 

 

A fekete hunyor a lombhullató fák árnyékába ültethető évelő. Nevét nem a virágairól kapta, hiszen azok fehérek. Enyhe teleken már decemberben is nyílhat, de jellemzően tél végén bontja ki szirmait. A varázsmogyoró 2-3 méter magasságot elérő, lombhullató cserje. Igazán különleges, pókszerű virágai az év első hónapjaiban nyílnak, és citromsárgák. Léteznek olyan fajtái is, melyek narancs- vagy piros színű virágokkal díszítenek. 

Többen is keverik a fagyalt és a magyalt, előbbit neve alapján téli növénynek gondolják. A magyal alapfaj általában 3–15 méterig nő meg. A levelek széle fodros, szúrós hegyűek, 10 centi hosszúak, 5 centiméter szélesek. Illatos virágai fehérek vagy rózsaszín árnyalatúak, tavasz végén, május-júniusban nyílnak. Termése borsó nagyságú, élénkpiros. Viszonylag szárazságtűrő, de az öntözést meghálálja. A tápanyagban gazdagabb talajokat szereti, meszes talajokon is jól fejlődik. Fiatalon kissé fagyérzékeny, a napos és félárnyékos helyeket szereti. A piros termésekkel megrakott növények különösen havas teleken rendkívül impozáns díszei kertjeinknek. Magról könnyen szaporítható, de a fiatal magoncok fagyérzékenyek. A változatokat nyár végén félfás dugványozással szaporíthatjuk. 

A fagyal 3-5 méter magas, sűrű, mereven felálló ágú, lombhullató cserje. Levelei fényes sötétzöldek, sokáig – az első fagyokig – a növényen maradnak. Sárgásfehér, illatos virágai 10 centis bugákban június-júliusban nyílnak. Kékesfekete terméseit ősszel hozza. Általában középkötött, kötött kerti talajokban érzi jól magát, napos vagy félárnyékos helyen. Sövények kialakítására kitűnően alkalmas.

(A borítóképen: Néhány piros bogyó is szemgyönyörködtető a téli kertben)