Soha nem fekszenek le haraggal

Szaniszló Lajos és felesége, Ilonka 62 évvel ezelőtt házasodtak össze egészen fiatalon, hiszen akkor még 19 évesek sem voltak. Mi tart össze két embert egy életen át? Sokan kíváncsiak a válaszra. A házasság hete apropóján azonban ezt is megtudtuk a házaspártól, akik ma már 81 évesek.

Forró község egy szép családi házánál parkolunk le. Ilonka fogad bennünket szívélyesen. Férje csak azért nem jön ki a kapuba, mert a lába már nem a régi. A nappali szobában aztán az egész életüket megismerjük. Ilonka beszédesebb, ő meséli el megismerkedésük történetét.

Csak a tisztessége

– Akkor még nagyon fiatalok voltunk, mindössze 17 évesek. Mindketten az állami gazdaságban dolgoztunk, ott találkoztunk. Én szabolcsi vagyok, onnan jöttem Borsodba dolgozni. Megismerkedésünk után nemsokára járni kezdtünk. A következő év augusztusában eljegyeztük egymást, Ilona-napon, karácsony másnapján pedig megvolt az esküvő. Még a 19-et sem töltöttük be akkor. A következő évben pedig megszületett a gyermekünk. Ma már máshogy mennek a dolgok – jegyzi meg Ilonka. – A fiatalok összeköltöznek, jól kiismerik egymást, mielőtt összeházasodnának. De a mi időnkben szó sem lehetett ilyesmiről. Akkor megszólták az embert!

– Mégpedig! – teszi hozzá nyomatékosan Lajos.

Ilonka azzal folytatja, hogy egy olyan szegény lánynak, mint ő, csak a tisztessége volt, semmi más. Mert bizony vagyont se ő, se Lajos nem vitt a házasságba.

– Nekem nem volt apám, mert meghalt a háborúban, a férjem pedig nagycsaládból származik. Úgy kezdtük az életünket, mint a Hét krajcár novella szereplői. Szegényen, nincstelenül. Nem örököltünk, nem nyertünk, amink van, azt mind a két kezünk munkájával szereztük. Szerencsére volt hol laknunk, mert az állami gazdaságtól kaptunk egy szoba-konyhát, de nagyon-nagyon sokat kellett küszködnünk – eleveníti fel a házasság első éveit Ilonka.

– Lajos nagyon csinos fiú volt, látni a fényképen – mutat a falon függő esküvői fotóra. – Alacsony voltam hozzá, ezért magas sarkúban jártam, hogy jobban passzoljak hozzá. Fiatalon nagyon aranyos, szelíd, kedves fiúnak ismertem meg. De örök igazság, hogy az ember akkor mutatja ki a foga fehérjét, amikor egy kenyéren élnek – állapítja meg az asszony.

Engedelmes, megértő

Férje is szívesen emlékszik a fiatal évekre. Neki azért tetszett meg Ilonka, mert „csinos volt, és jó megjelenésű”.

– Én traktoros voltam a mezőgazdaságban, ahol 41 évet tudtam le egyhuzamban. Néha-néha találkoztunk, beszélgettünk, így jöttünk össze. Először ő is kedves lány volt, de később méregbe gurult néha. Nagyon jó tulajdonsága, hogy engedelmes és megértő, senkire sem tud haragudni. Nemcsak rám, hanem senkire. Mindenkinek segít, akinek csak tud – jellemzi párját szelíd pillantásokkal Lajos.

Ilonka folytatja életük történetét. Az állami gazdaságtól később kaptak egy tágasabb, kétszobás lakást. Nagyon szerettek ott lakni, 25 évig az volt az otthonuk. Aztán a fia és felesége rábeszélték őket, hogy építkezzenek közösen. Így épült fel a kétszintes családi ház, amiben két család kényelmesen elfért. Aztán jöttek sorban az unokák, akik sok-sok örömet szereztek Ilonkának és Lajosnak. Három lányunokájuk van, és ma már három dédunokájuk. Ők is kislányok. Amikor róluk beszélnek, csillog a szemük, szinte megfiatalodnak.

Akkor kezdtek egy kicsit „gyarapodni”, amikor állattartással foglalkoztak. Disznót neveltek otthon, és szárnyasokat, kacsát, libát. Így az ennivalóra nem volt gondjuk, és lett egy kis megtakarításuk is. A munka azonban még több lett, hiszen az állatok állandó elfoglaltságot jelentettek. Az ünnepek nem pihenéssel teltek, hiszen a jószágokat akkor is el kellett látni.

Színház és tánc

Lajos folyamatosan tanult, képezte magát. Erre szükség is volt, mivel a gazdaságba egymás után érkeztek az új gépek. Ilonka, amikor otthon volt a kisfiával, rengeteg könyvet kiolvasott. A tanító azt tanácsolta neki, hogy érettségizzen le, de Lajos ezt nem szerette volna, nem akarta, hogy a felesége tanultabb legyen nála.

A sok munka mellett azonban szórakozásra is jutott idő. Színházba jártak Miskolcra, rengeteg színdarabot megnéztek, és nagyon szerettek táncos estéken mulatni. Erre volt is alkalom, mert a gazdaság minden szombaton bált rendezett. Ma pedig együtt nézik a tévében a sportközvetítéseket: a focit, az ökölvívást, a Forma–1-et és a salakmotort. Csodálkozva hallgatjuk, hogy ezekért a közvetítésekért Ilonka is rajong.

– Nem volt mindig konfliktusmentes a házasságunk, de soha nem feküdtünk le haraggal. Estére biztos, hogy kibékültünk. A jó házasság titka tulajdonképpen az, ha az egyik fél engedékeny és türelmes. Ezt tanácsolom a mai fiataloknak is. Becsüljék meg egymást, legyenek együttérzőek, segítsék a párjukat, ha neki valami baja van! – fogalmaz Ilonka.

Lajos is üzen a fiataloknak: – Tartsanak ki egymás mellett, tartsák egymást tiszteletben. Ne a pénzt tartsák fontosabbnak, mert a pénz nem boldogít. Persze jó, ha van, de ne az legyen a lényeg. Alapítsanak családot, mert anélkül nem élet az élet. Konfliktusok mindenütt adódnak, de azért vagyunk különbözőek, hogy kiegészítsük egymást – teszi hozzá bölcsen.

A házasság hete

A házasság hete rendezvénysorozatot minden év februárjában tartják, amivel a házasság fontosságára hívják fel a figyelmet. A kezdeményezést 1996-ban Richard és Maria Kane indította útjára az Egyesült Királyságban. Magyarországon a programot a Magyar Evangéliumi Szövetség és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa indította el 2008-ban, azóta minden évben megrendezik civil szervezetek és keresztény egyházak együttműködésével, számos település és közösség részvételével. A mozgalom célja, hogy megismertesse az emberekkel azokat a hagyományos értékeket, amelyek örömtelivé és sikeressé tehetik a házasságot, ami az egész társadalom számára is előnyös, valamint hogy segítséget nyújtson a házasságra készülő, valamint a párkapcsolati problémákkal küzdő pároknak.

(A borítóképen: Szaniszló Lajosné és férje, egykori esküvői fotójukkal)