A hobbija az, amiben ki tud teljesedni

Évekig külföldi üzletfelekkel tárgyalt, többnyire irodai munkát végzett, időnként utazott is, ha a feladat megkívánta, de nem érezte úgy, hogy megtalálta a helyét. Most azonban jó helyen van, és azt csinálja, amit mindig is szeretett volna – vallott a hobbiból lett vállalkozásáról Kuki Gabriella frissen végzett keramikus. A gimnázium utolsó évében a pályaválasztásnál nem volt elég bátorsága, hogy művészeti pályára jelentkezzen, inkább egy „sikerszakmát” választott, így közgazdászként végzett, marketing szakirányon – mondta. A nyelvtudás jó alap volt ahhoz, hogy az egyetem befejezését követően ipari értékesítésben kezdjen dolgozni nagyvállalati környezetben, ahol összesen tíz évet töltött külföldi és magyar tulajdonú nagyvállalatoknál. Az eredeti szakmáját elhagyta, viszont ez mégsem igaz teljesen, hiszen egy vállalkozás működtetéséhez legalább annyira szükség van a gazdasági ismeretekre, valamint az évek során megszerezett tapasztalatokra, melyek magabiztosabbá teszik. Annyi a különbség, hogy most már nem ipari termékeket, hanem a saját alkotásait értékesíti – tudatta a keramikus. 

Hiányzott az alkotótevékenység 

A művészet 2012-ben kezdett újra visszatérni az életébe: jobb agyféltekés rajz-, majd festőtanfolyam mellett ásványokkal is kezdett foglalkozni, miközben már érdeklődött a spiritualitás, az ezotéria iránt is – mesélte Gabriella. A kézzel fogható alkotás mellett sok minden foglalkoztatta az alternatív gyógyászattól kezdve a mélyebb önismereti kérdésekig. Kosárfonást is tanult, majd a gyerekkori „szerelem”, az agyag is visszatért az életébe hétvégi hobbi-fazekastanfolyamok és nyári népművészeti alkotótáborok keretében a Fügedi Márta Népművészeti Egyesületnél, ahol több népművészeti ág és technika kipróbálására is lehetőség volt. Hobbiszinten festett és készített ásvány ékszereket elsősorban saját részre, valamint a családnak, barátoknak ajándékba, hiszen a kézzel készített, személyre szóló ajándékoknak sokkal nagyobb az értéke, mint bármilyen boltban vásárolt terméknek – emelte ki Gabriella. 

Oklevele van a hobbijából 

A nagyvállalati közeget, ahol megbecsült munkakörben dolgozott, egy kisebb kihagyás, megtorpanás követte. Akkor még nem igazán tudta, hogy merre tovább, így rábízta magát a gondviselésre – ahogy ő fogalmazott. Így került egy teljesen más környezetbe, egy addig számára ismeretlen tevékenységi körbe. Az új munkakört kihívásnak tekintette, beletanult, és – maximalista lévén – a legjobb tudása szerint végezte a munkáját. Öt évig dolgozott ebben a közegben, ahol szintén nagyon sok tapasztalatra, jó emberi kapcsolatokra tett szert. 2019 év végén Budapestre hívták, de végül szülővárosában, Miskolcon maradt – mondta Gabriella. Majd hozzátette: jött a karanténidőszak, amikor minden megállt. Ennek előnyeit nézte, és arra fordította idejét, hogy megtalálja azt, amivel igazán szeretne foglalkozni, ami boldoggá teszi és a megélhetését is tudja biztosítani. Így jött az életében a kerámiával való foglalatosság, amely mára már nem csupán hobbi. Felnőttképzés keretében beiratkozott kerámia- és porcelánkészítő szakra a Miskolci SZC Kós Károly Építőipari, Kreatív Technikum és Szakképző Iskolába, ahol nemrégiben vette át a szakmai végzettséget tanúsító oklevelét. 

Vásárról vásárra 

Gabriella ékszereket és egyéb tárgyakat is készít kerámiából. Többnyire saját ötlet, inspiráció alapján dolgozik, de megrendeléseket is vállal konkrét elképzelés alapján. Alkotásait termelői vásárokon és más kézműves­alkalmakon kínálja. Ezeket az egyedi alkotásokat leginkább úgy lehet megcsodálni, ha élőben látják, felpróbálják, és a személyes kontaktus is sokat ad hozzá – hangsúlyozta Gabriella. Szinte minden hétvégén megy valahová árusítani. Azt szokta mondani, hogy ő akkor dolgozik, amikor más pihen, de élvezi ezt, és rengeteg érdekes emberrel ismerkedik meg a vásározás közben – fogalmazott. 

Alkotói folyamat 

Az évek során a Miskolci Bölcsész Egyesület iskolája és előadásai, az asztrozófia és szakrális geometria tanulmányozása, és még sok egyéb megszerzett háttértudás mind hozzájárulnak az alkotásai egyediségéhez – avatott be a keramikus. Sokáig hibáztatta magát, amiért nem volt elég bátorsága rögtön ebben az irányban továbbtanulni, de mára megértette, hogy a „vargabetű” minden egyes állomására és elemére szüksége volt ahhoz, hogy eljusson oda, ahol most van. 

Üzenet a bizonytalanoknak 

Bátorításként egy gondolat Gabriellától azoknak, akik szintén váltáson gondolkodnak, vagy úgy érzik, nincsenek a helyükön: „Legyen hitük és bátorságuk, ne hallgassanak azokra, akik sokszor aggodalomból mondják, hogy miért nem sikerülhet. Ha az ember azt az utat járja, ami a sorsa, ami boldoggá teszi, akkor a Jóisten minden segítséget megad hozzá, csak elég ébernek kell lenni, hogy ezt felismerjük, hiszen ez sok esetben a legváratlanabb formában érkezik.”