Múltidéző

2023.01.14. 11:30

Az igrici boszorkányok

Reiman Zoltán sorozata miskolci történetekről. A diósgyőri boszorkányok, 2. rész.

Reiman Zoltán

A boszorkányok témája Francisco Goya művészetének is rész volt (részlet)

Fotó: Shutterstock

Az idős boszorkány, mielőtt meghal, átadja tudását egy fiatal, tehetséges lánynak. Amíg ezt nem teszi meg, nem tud távozni az élők sorából - így szól a legenda.

A diósgyőri hiedelmek szerint a boszorkányok a városhoz közeli erdőkben sokat mulatnak. A Papírgyáron túli erdőben, a Polyánka környékén volt a kedvenc találkozóhelyük. A hagyomány szerint a helyiek itt ütöttek le réges-régen egy öreg boszorkányt, akinek azt mondogatták:

Ühü-ühü - te vén boszorkány, nem volt ühü a Polyánkán?

Sőt, a diósgyőri néphitben a vasorrú bába is előkerül. Hegyeskút fölött található a Vaskapu. Régen így ijesztgették a gyerekeket a helyiek:

- Ne menj arra, ott van a vasorrú bába, csak ugy enged át, ha megcsókolod a s****t!

Az igrici boszorkányokról azért szólnék, mert a kedvenc helyük, ahol találkoztak, és mulattak, a Diósgyőri vár környékén volt. Talán éppen a Polyánkán?

1717-ben négy igrici asszonyt fogtak perbe boszorkányság vádjával. 

Tompa György ügyész vádolta őket, Szathmáry Miklós alispán előtt.

Nézzük a vádiratot, amely így hangzott:

,,Miképpen az jelen lévő Lengyel Tamásné, Virág Kata, Gombos Györgyné, Tót Anna, Száz Györgyné, Kasza Sára, Tót Istvánné, Sigó Kata büvös bájos igrici boszorkány asszonyok, nem tudatik micsoda gonoszságtól és ördögi incselkedésektől viseltetvén, nem gondolván mindazonáltal Isten s hazánk törvényével és azoknak büntetéseket félre tévén, külön külön való helyeken, időkben és alkalmatosságokkal, ördögökkel való cimborálások és mesterségek szerint, sokakat testeikben, tagjaiban elrontani s tiszta életben foglaló ifiú, és öreg rendben lévö személyeket megnyergelvén azokat ottan rongálni, gyötreni és rajtok hegyeken völgyeken nyargalózván, magokat és más terheket hordoztatni, nem különben bizonyos alkalmatossággal két ízben is Igriczin lakó Gombos Istók nevű 18 esztendős ifiú legényt keményen és erős istállókból bizonyos zárlyukon kiragadván, Diósgyőrben és más helyeken is boszorkányos mesterségek szerint hurczolván, ugy a keresztesi mezőn lévö életek között is éjszakának idején, ismervén nem hozzájuk valónak lenni, az ördögök közt bizonyos fertö fenekében elhagyni és a megirt keresztesi mezőn lévö életek közt elvetni, s tiz napig valo némává tenni, más alkalmatosságokkal teknős békákká válván vendégösködésekre nézve Duna vizét általuszni merészlették. - Minthogy pedig az ilyen nyilván való büvös bájos boszorkányságok, ördögökkel társalkodások és czimborálások S. Steph. Libr. 2 Cap. 31. 32. s hazánk bevett s mindennap continuált praxisa szerint a megégetésnek büntetésével szoktanak megbüntetteni: ezért is azt kivánom, hogy ezen büvös bájos, nyilván való boszorkány asszonyok, a följebb böven megirt sok rendbeli gonosz cselekedeteiekért a precitált törvényeknek és bevett praxis szerint másoknak rettentö és irtoztató példájára elsöben több complex boszorkány társaiknak és több hasonló gonosz cselekedetöiöknek irtóztatoképen hóhér által megkinoztattatván, aztán a büntetésnek helyén effectiva exetutione mediante (tettleges végrehajtás által) megégettessenek."

(Észak-Magyarország - 1978. július 30. (Pataky Dezső: Igrici boszorkányok)

A mai emberben felvetődik, mindezeket hogyan lehet bizonyítani? Nyilvánvalóan lehetetlen. Ámde nem akkoriban!

A per megindítása után két esküdt utazott Igricibe, hogy tanúkat keressenek a négy gyanúsított ellen. 19 vallomást jegyeztek le, a tanúknak három kérdésre kellett válaszolnia.

Ezekben a vallomásokban képtelen dolgokkal gyanúsították meg szegény asszonyokat.

Kis Márton és Oláh János például azt vallotta, hogy az asszonyok babonázták meg az ökreiket akkor, amikor megtagadták, hogy bevigyék az állataikat a vásárra.

Onga Kató - egy nemesember özvegye - egy alkalommal Kun István házában szállást kért. Az úr Sigó Kata ágyát ajánlotta fel neki, aki ezért bosszút esküdött. Sokszor megnyergelte a nőt, és úgy ment a boszorkányok találkozójára. Kató hátát annyira felsebezte a nyereg, hogy sokáig orvossal kellett kezeltetnie.

Kovács János tanú azt vallotta, hogy a négy boszorkány összeveszett - különböző "szakmai" dolgokon - és tőle kértek tanácsot, mitévők legyenek.

A következő tanú a vádiratban is szereplő Gombos István (Istók). Ő azt vallotta, hogy Virág Kata elrabolta, felnyergelte, majd a Diósgyőri várhoz vágtatott vele, hogy ott a többi boszorkánnyal együtt mulatozzon. Gombos István felismerte a romoknál Száz Györgynét és Gombos Györgynét is. Italoztak, kínálták őt is, melyet elutasított. Ekkor Virág Kata megharapta az arcát. Másnap vergődött haza szegény Istók Igricibe. Őt egy másik alkalommal is elragadták, akkor ismét felismerte a fent említett három boszorkányt azon a helyen, ahová vitték. Ők megfenyegették, hogyha elmondja valakinek a történetet, akkor bizony megölik. Nyomatékosításul tíznapi hallgatást kapott. Így is volt, István tíz napig nem tudott megszólalni.

Takács Erzse nem különben érdekes történettel állt elő. Őt is elrabolták, vele a Gellért-hegyre mentek a boszorkányok. Amikor a Dunához értek, teknősbékává változtak, és úgy úsztak át a vízen.

Dadaj Mihály és felesége azt vallotta, hogy amikor Gombos Györgyné, azaz Tót Anna szállást kért tőlük, és ezt elutasították, másnapra seb keletkezett a feleség lábán, melyet azóta sem tudtak meggyógyítani.

Szabó Anna azt vallotta, hogy a kisfia játék közben szerzett sérüléseit nem tudták gyógyítani, mire Sigó Kata olyan füveket hozott valahonnan, amitől azok gyorsan rendbe jöttek. Több tanú is állította, hogy Sigó Kata többször is dicsekedett a boszorkányságával.

Mágori Anna azt vallotta, hogy Száz Györgyné megkínozta, és megöléssel fenyegette őt.

Czirják Örzse állítólag látta, ahogy Virág Kata megfog egy kígyót, és "kiveszi a fullánkját". Amikor kérdezte, hogy mit csinál, azt mondta Kata, hogy a tehene védelméhez van szüksége rá.

A tanúvallomások rögzítése és ismertetése után következett a tényleges tárgyalás. Az igrici asszonyok védője Vetésy Sámuel volt, aki a vallomások mindegyikét tételesen cáfolta.

Hiába azonban a jól felépített védelem, Tompa György, a vád ügyésze is ügyes, körmönfont ember volt, így az ítélet "sütögetés, majd elégetés" lett. Sajnos mind a négy asszonyt a máglyára küldték, előtte pedig mindannyiukat megkínozták. Borzalmas, értelmetlen halál. Az ítéletet az Égetőpáston hajtották végre, ez a terület a mai Búza tér környékén található.

Érdekesség, hogy Gombos Györgyné, Tót (Thót) Anna (Annók) unokáját 1768-ban szintén boszorkánysággal vádolták meg, de szerencsére azt az ügyet bizonyíték hiányában ejtették.

(Folytatjuk) 

Források:

Néprajzi Közlemények X. (1-2) - Mádai Gyula: Diósgyőri adatok a népi állatgyógyításhoz, boszorkányokhoz, erdőkultuszhoz (Budapest, 1956, Néprajzi Múzeum)

Szendrei János: Miskolcz város története és egyetemes helyirata II. (Miskolcz, 1904, Miskolcz város közönsége)

miskolciszemelvenyek.blog.hu – Thót Annók, a miskolci boszorkány

Ethnographia 111. évfolyam – Zentai Tünde: Az ágy és az alváskultúra a 17. században

Észak-Magyarország - 1961. február 5. (Bodgál Ferenc: Boszorkányok, bűbájosak és társaik); 1978. július 30. (Pataky Dezső: Igrici boszorkányok)

Friss Újság – 1933. október 18. – Boszorkányper Miskolcon

Magyar Jövő – 1924. május 27. – Boszorkányégetés Miskolcon

Turista Magazin - 1989. 01. 01. - Egy miskolci boszorkányper

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a boon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában