Praktizáló festőművész

Azóta számos művészeti díjat bezsebelt már többek között Rómában és Páriszban. Nemzetközi sikerei ellenére sem hagyott fel másik nagy “szerelmével”, az orvoslással. 

Orvos vagy festőművész?
Elsősorban orvos vagyok.

Alsózsolcán háziorvos. Mióta praktizál?
Huszonhatodik éve dolgozom háziorvosként. De mellette belgyógyász és üzemorvos is vagyok. Erdélyből származom a férjemmel együtt. 1990-ben költöztünk először Miskolcra, majd Alsózsolcára. 

Honnan jött a festés?
Gyerekkori szerelem igazából. Kisgyermekként szerettem rajzolni, festeni, számos rajzversenyen is voltam. Aztán jött a felnőttkor és valahogyan háttérbe szorult a festészet. A múzeumok szeretete azonban megmaradt. Mindig elvarázsoltak a kiállított festmények, szerettem őket nézegetni. De minden egyes múzeumi látogatásnál erős késztetést éreztem arra, hogy egyszer komolyabban is kipróbáljam magam. Azt szoktam mondogatni, hogy nekem két hobbim van, az orvoslás és a művészet. Aztán amikor a gyerekek kirepültek a családi fészekből gondoltam egy nagyot, megvettem a felszereléseket és elkezdtem festeni.

Ez mikor volt?
2017-ben. Az első technika az a porpasztell volt. Az az igazság, hogy nem tudtam, hogyan kezdjek hozzá. Az interneten vásároltam oktató anyagot, azon különböző pasztellekkel oktattak. Ezért azt próbáltam ki először, aztán az akrilt és az akvarellt is kipróbáltam. Azóta is szeretem váltogatni a technikákat, mert így számomra is változatosabb.

Mikor és hogyan jöttek az első visszajelzések?
Festettem már egy pár hónapja, volt már jónéhány festményem és egészen véletlenül szembe jött velem az interneten, hogy egészségügyi dolgozóknak szerveznek kiállítást. Gondoltam ez nekem van kitalálva. Az elkészült festményeim közül néhányat elküldtem a pályázatra. Az egyik festményemet befogadták, ott jelentem meg először. Szinte ezzel egyidőben egy nemzetközi pályázat is megjelent, amit szintén egészségügyi dolgozók számára írtak ki. Oda is pályáztam, és szerencsére több festményemet is beválogatták a zágrábi kiállításra. 

Azóta nagyot fordult Önnel a világ. Elismert festőművészként tartják számon külföldön. Itthon milyen gyakran vannak tárlatai?
Valóban, az elmúlt öt évben a világ számos nagyvárosában volt már kiállításom Rómától Párizsig. Mostanra több külföldi galériának állandó tagja vagyok. Itthon is rendszeresen vannak kiállításaim, de gyakran ajánlok fel festményeket jótékony célokra is.

Legutóbb ha jól tudom, a Nő a Siker Alapítvány által rendezett jótékonysági árverésre ajánlott fel egy festményt…
Igen. Az alapítvány által működtetett Martin János Technikum, Szakképző Iskola, Szakiskola és Készségfejlesztő Iskola a sajátos nevelési igényű diákoknak szeretne olyan szakmákat adni, amivel a fogyatékkal élő gyermekek el tudnak majd helyezkedni a munkaerőpiacon. A tanulók között vannak látás- és hallássérült, autista és mozgásszervi fogyatékossággal élő gyermekek is. Szimpatikus volt a kezdeményezés, szerettem volna én is hozzájárulni a gyermekek fejlesztéséhez.

Az elmúlt években számos nemzetközi díjat kapott. Melyikre a legbüszkébb?
A legbüszkébb arra vagyok, hogy méltónak tartják az elkészült festményeimet arra, hogy képzőművészeti egyetemet végzett művészek műveivel együtt állítsák ki a képeimet nemzetközi kiállításokon vagy együtt jelenhetek meg ezekkel a festőkkel nemzetközi művészeti magazinokban. A díjak többségét egyébként jellemzően Olaszországban kaptam. De nem a díj a lényeg. Ez egy szerelem, egy örömfestés.