A látásmódja fejlődik, nem feltétlenül a rajzolási technikája

Az első 3D-s rajzok annak idején úgy születtek, hogy várandós korában otthon töltött sok időt és unaloműzőként kezdett el foglalkozni a rajzolással – kezdte a történetet Mónika. Először Marcello Barenghi festőművész nyomdokaiban indult el, a művész rajzait másolta le 2015-ben. Akkor még azt sem tudta, hogy pár évvel később tetoválással fog foglalkozni. Bár sokan elismerően nyilatkoznak a képeiről, ő sosem elégedett magával és nem is tud mit kezdeni a dicsérettel, nem tudja jól kezelni állítása szerint. Ha már a szignót réteszi a grafikára, utána már nem nyúl bele, később sem javítgatja, azt befejezettnek nyilvánítja – tudatta Mónika. 

Hozzátette: az tükröt mutathat arról az időszakról, hogy éppen abban az évben milyen szinten volt és azóta mennyit fejlődött. Véleménye szerint minden műalkotás egyedi, mint ahogyan a nézők sem egyformák. Az a vád is érte már, hogy a másolás nem művészet, ez is egy vélemény, de az ő pozitív hozzáállásán nem változtat – vélekedett az alkotó.

Kellett hozzá egy csalódás

Fiatal lányként érte egy érzelmi csalódás, az hozta az életébe a rajzolást, ami segített felejteni és kiváló terápiának bizonyult. Aztán külföldön élt, hajón dolgozott évekig, akkor egyáltalán nem rajzolt. Bár kemény volt a munka, de az egy nagyon inger gazdag környezet volt, ahol sosem unatkozott, mindig volt feladat és közben világot is látott – mondta Mónika. Ehhez képest amikor hazajött Magyarországra, majd várandós lett első gyermekével 2009-ben, túlságosan elcsendesedett körülötte minden. És azt is meg kellett szoknia, hogy már nincs egyedül, nem neki kell az összes ügyes-bajos dolgot, problémát megoldania, hiszen ott volt a férje. A férfi, aki most is mindenben támogatja, a tehetségét hagyja kibontakozni. 

Mónikának három gyermeke van, két lány és egy kisfiú. A nagy lánynak nincs türelme ehhez a tevékenységhez, ami sajnálatos, mert tehetsége lenne hozzá, a középső lányon látszik, hogy talán anyukája nyomdokaiba lép, mert szívesen rajzol és színez, a kicsi fiú – aki még óvodás - inkább műszaki beállítottságú.

A pörgős életet felváltotta valami más

Tehát a befelé figyelésé lett a főszerep, így jött a rajzolás ötlete és akkor vett egy doboz pasztell krétát, majd fotók alapján kezdett portrékat rajzolni. Mai szemmel nézve azok még tele voltak hibával, de akkor jónak érezte a teljesítményét. Mivel nem kísérte végig az életét az alkotás, hiszen annak csak bizonyos szakaszaiban rajzolt – 2000-ben, 2009-ben, 2015-ben, 2023-ban -, ezért úgy hiszi, nem a technikája fejlődik, inkább a látásmódja változik az évek folyamán. Nem az a szabály érvényesül, hogy minél többet alkot, annál jobbak lesznek a művei – tette hozzá Mónika.

Nem tudja elengedni

Az már látszik, hogy általában valamilyen változás vagy lelki megpróbáltatás hozza elő nála a rajzolás iránti igényt. Mivel terápiás tárgyként tekint rá, ezért nagyon közel állnak hozzá az elkészült grafikák, nehezen válik meg tőlük. Már több alkalommal szerették volna megvásárolni egy-egy művét, de nem tudja eladni. Egyszer adott egy rajzot valakinek ajándékba, de azzal az illető iránti tiszteletét szerette volna kifejezni és honorálni egy jó cselekedetet – emelte ki Mónika. 

Kiállításra azonban szívesen viszi a képeit, illetve fotónyomatot is ad belőle, ha kéri valaki, de az eredetit egyszerűen nem tudja elengedni. Minden egyes rajz valamilyen érzést, állapotot képvisel. Három rajzával benevezett egy fővárosi alkotói pályázatra, ahol augusztusban lesz a zsűrizés, ezért kíváncsian várja az eredményt.