„Megtalálni Istent mindenben”

Az arnóti származású Nevelős Gábor 2004-ben ballagott és érettségizett a Fényi Gyula Jezsuita Gimnáziumban. Majd már jezsuita szerzetesként, idén tavasszal szentelték pappá az avasi Isteni Ige-templomban. A pápalátogatás alkalmával mint jezsuita, Ferenc pápával is találkozhatott. Hivatásválasztásáról és küldetéséről beszélgettünk vele.

Segíti a fiatalok fejlődését

 – Másfél hónapja megkezdhettem a papi szolgálatomat a budapesti Jézus Szíve jezsuita templomban. A lelkipásztori feladatokba segítek be az atyáknak. Tizenkét éve készülök arra, hogy pap legyek – osztotta meg Nevelős Gábor atya. – Nagyon sok szeretetet és bátorítást kaptam a szentelés időszakában is. Úgyhogy ez most egy különleges dolog és nagy változás az életemben, hiszen másképpen vagyok jelen az egyházban, a szentmisén és akár a szentgyónásban is. A belvárosban lévő templomunk rendkívül kedvelt, pezsgő közösségi élettel, ami a papok számára is ajándék. Talán a legtöbb szentmise itt van egy héten a fővárosban. Rengetegen járnak ide, egy vasárnap alkalmával akár kétezer ember is megfordul nálunk. Mivel a környékünkön több egyetem, könyvtárak, kollégium található, nagyon sok a fiatal. Továbbá azt is kiváltságként élem meg, hogy mint jezsuita többször személyesen találkozhattam a szentatyával. Korábbról ismertem már a különleges kisugárzását. Viszont azon meglepődtem, hogy a pápalátogatás hosszú, fárasztó napjai ellenére atyai szeretettel meghallgatott minket, visszajelzést adott és mesélt az életéről. 

Jó volt mindezt megélni 

Lelkipásztori teendői mellett egy másik felelősségteljes feladatot is ellát az atya. 

– Egy korábbi szolgálatomat viszem tovább, mert már egy éve a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium vezetője vagyok. Még mielőtt jezsuita lettem, magam is szakkollégista voltam. Így nagyon sokat jelent számomra ez az intézmény és az itteni megtartó közösség. A színes programokból, képzésből pedig szellemileg tudtam épülni. A célom az, hogy valamit ebből a jelenlegi szakkollégisták is megtapasztalhassanak. Az itt folyó munkában egy rendtársam, a kollégium lelkésze is segít. Egy olyan, a jezsuita lelkiségből táplálkozó alapot szeretnénk adni a szakkollégistáknak, ami támogatja a fejlődésüket – árulta el a szakkollégium vezetője. 

Jezsus példaképe van 

Példaképeiről és támogató kapcsolatairól is szó esett. 

– Természetesen egy ilyen döntés, mint a papi hivatás választása, sosem független a konkrét emberi valóságtól. Tehát személyes utam összefügg azzal a közeggel is, amiből jövök. Arnóton éltem 18 éves koromig a családommal. Közben pedig a jezsuita gimnázium tanulója voltam Miskolcon, ahol olyan alapvető impulzusokat kaptam, amelyek hosszú távon is elkísértek és irányt mutattak. A gimnáziumban kötött fontos kapcsolataim pedig mind a mai napig megmaradtak. Ádám János atya nekem és több barátom számára példakép volt, aki Jézus irgalmas szeretetét közvetítette. Nagyon sokan jártak hozzá beszélgetni, és úgy éreztem, hogy szép az az út, amin jár. Többször is részt vettem vele együtt lelkigyakorlaton. Bár vallásos háttérből jövök, de a családom kezdetben nem értette, hogy miért választottam a szerzetes hivatást, ami kihívást jelentett mindannyiunknak. Jezsuitaként fontos támasz számomra a rendi közösségem is. A jezsuita lelkiség Loyolai Szent Ignáctól származik. Ez egy egyszerre a Teremtőre irányuló és az emberi valóságban gyökerező lelkiség. Szent Ignác egyik fontos mondása volt, hogy „megtalálni Istent mindenben”. Ez azt jelenti számomra, hogy az Úr nemcsak a templomban található meg, hanem a teremtett világban és az emberekben, a velük való beszélgetés során is ott van. Ebből az következik, hogy valójában mindannyiunk élete az Istennel való kapcsolatról szól. Így még jobban felértékelődik annak a jelentősége, hogy hogyan bánunk a körülöttünk lévő emberekkel – hangsúlyozta Nevelős Gábor. 

Békességet kapott 

Beszélgetőtársunk néhány személyes indítékot is megosztott velünk döntése kapcsán.

 – A döntésem saját tapasztalatból és vágyból táplálkozik. Megéreztem, hogy milyen nagyszerű dolog, amikor emberek mellett, például mellettem is ott tudtak állni. Támogattak abban, hogy Jézus felé fordítsam a tekintetem, akár keresési, akár nehezebb időszakomban. Ez a vágy erősödött bennem, hogy szeretnék én is ilyen lenni. Belső békét kaptam, ami segített abban, hogy ezen az úton elinduljak, és aztán ahhoz újra és újra visszatérjek. Innen tudom, hogy a papi hivatás, amit választottam, jó irány számomra. Nemcsak én találtam magamnak ki, hanem az Istenhez fűződő szeretetkapcsolatból fakad, erre Ő hívott el. Hálás vagyok érte, hogy a papként átadott élet értékes, még akkor is, hogyha megtapasztalom benne a hiányt és a fájdalmat is, amely ugyanúgy része minden mély emberi kapcsolatnak. Ugyanakkor ezek a nehézségek alkalmasak arra, hogy elmélyítsék az elköteleződésemet, ha a papi szolgálatom kihívásait is az Úrral együtt élem meg. Nem vagyok több, mint a testvéreim, akiket kísérek, egyszerűen nekem az a küldetésem, hogy támogassam őket az Isten felé vezető úton. Azonban mielőtt az Atyára mutatnék, mindig érdekel, hogy mi van az emberekben, milyen kérdéseik vannak. Hiszem, hogy Isten is ezzel az érdeklődő és elfogadó szeretettel viszonyul hozzánk. Ha valaki ezt megtapasztalja, utána van értelme arról beszélni, hogy mit jelent az Úrral való kapcsolat. Az egyház ehhez keretet ad, és segít mindezt közösségben megélni – fejtette ki.