Ezért csóválják a kutyák a farkukat

Laikusként mindenki találkozott már kutyával amely csóválta a farkát. Ezt egyszerűen egy kedves gesztusnak vettük az irántunk megnyilvánuló szeretet kifejezésének. Annak ellenére, hogy az emberek mekkora jelentőséget tulajdonítanak ennek, evolúciós történetét ritkán tanulmányozzák. Mi a mechanizmusa? Hogyan alakul ki? Mire való? Ezekre a kérdésekre keresték a válaszokat. A Biology Letters folyóiratban jelent meg egy tanulmány a kutyák farokcsóválásáról.

Pozitív és negatív hatások

A farokcsóválás mechanizmusáról érdemes megemlíteni, hogy a kutyafarok a gerinc meghosszabbítása, de keveset tudunk arról, hogy a farokmozgások hogyan szabályozhatók neurofiziológiailag. Amikor a kutya jobb oldalra csóválja a farkát, ezt a bal agyfélteke aktiválása váltja ki. Ez pozitív ingerek hatására történik, például amikor meglátják a gazdájukat. Amikor bal oldalra csóválják a farkukat, a jobb agyfélteke aktív. Ez már egy kevésbé pozitív helyzetben történik, például, amikor egy ismeretlen, domináns kutyát látnak vagy más stresszhelyzetet észlelnek. Mind a farok mozgása, mind a farokhordozás információt közvetít a kutya–kutya, a kutya–ember és a kutya–tárgy interakciókban. Az alacsonyan tartott farok az engedelmesség vagy a békés szándék jelzése. A farokcsóválás és a farokhordás kombinációja megbízható mutatónak tűnik a kutya-kutya interakciókban a behódolás és alárendeltség jelzésére. 

Táplálékmegtagadási helyzetekben a kutyák többet csóválták a farkukat, amikor ember volt jelen, ami arra utal, hogy a farokcsóválás kérő jelként is funkcionálhat. A kutyák gyakran csóválják a farkukat, amikor ismerős emberekkel találkoznak, de leginkább akkor csóválnak, amikor gazdájuk is jelen van. A kutyák nem szociális ingerekre, például étel, kedvelt tárgyak látványára is csóválják a farkukat, ami pozitív érzelmeket jelez. A farokcsóválás feltűnő viselkedés házi kutyáknál (Canis familiaris). 

Fajtánként változhat

A kutyaféléknél a farkukat elsősorban a kommunikációra használják és a farkcsóválás egyénenként, nemenként, fajtánként változhat. Már három hetes korban megjelennek a különbségek a kutya és a farkas farokcsóválási viselkedésében, még akkor is, ha mindkét faj kölykeit azonos módon nevelték. A háziasítás azt a folyamatot jelenti, amelyben az ember közreműködésével a vadon élő állat háziállattá válik. Az emberek felismerték a kutyákban rejlő lehetőségeket, ezért hasznosíthatóságuk alapján szelektálták őket például vadászatra, őrzési célokra. A háziasítás egy hosszú folyamat, amely végső számos élettani, morfológiai és viselkedésbeli változáshoz vezet a háziasított fajban. A kutyák háziasítása valószínűleg a felső paleolit ​​időszakban kezdődött (mintegy 35 000 évvel ezelőtt). A kutyáknál a háziasításból adódó változások a következők: szőr depigmentáció, csökkent a koponya és a fogak mérete, megváltozott a testméret. Olyan egyéb tulajdonságok is változtak, mint a hajlékony fülek és a felgöndörödött farok, kisebb agyméret, csökkent agresszió, alkalmazkodókészség. A kutyák kifinomult képességet mutatnak az emberekkel való kommunikációra és együttműködésre: felismerik és reagálnak az emberi kommunikációs jelzésekre, mint például kézmozdulatok és a tekintet. 

Ritmikus ingerek

Nem tisztázott egyértelműen, hogy az ember tudatosan szelektálta és tenyésztette-e tovább azokat az egyedeket, amelyek akik gyakrabban, esetleg ritmikusabban csóválták a farkukat. Feltételezhetően ez is szerepet játszhatott, mivel a kognitív idegtudomány azt mutatja, hogy az emberi agy a ritmikus ingereket részesíti előnyben, ezek kellemes reakciókat váltanak ki bennünk. Ez lehet a magyarázata annak, hogy a kutyák miért csóválják gyakran a farkukat az emberek társaságában.