Cuki, de furcsa állat a macska

A macska nagyjából tízezer éve él együtt az emberrel, ősi ösztönei olyan erősek, hogy a mi életünkre is hatással vannak. 

A macskák cukik, kedvesek, viccesek. Több mint kétmillió cicás videó van már a YouTube-on, melyek 26 milliárdos forgalmat bonyolítottak eddig és nincs megállás. Ugyanakkor egyedi furcsaságaik néha megdöbbentenek minket.

Érthetetlen viselkedés 

Az elsőmacskás gazdik csodálkozva hallgatják a dorombolást vagy nem értik, miért változik a kis kedvencük karmoló fenevaddá egy pillanattal azután, hogy az ölükbe bújt. Miért másznak fel a függönykarnisra, miért bújnak be a mosógépbe, miért szeretik elrágni a vezetékeket és miért alszanak napi húsz órát, ha nem is betegek? A macskák és más állatok viselkedésének tudományága az etológia, a kutatók pedig igyekeznek mindenre választ adni. Azt már régóta tudjuk, hogy az idők során a macskák a kisebb állatok magányos ragadozói voltak, ugyanakkor ők maguk is a nagyobb ragadozók prédáivá válhattak. Egyszerre kellett ismerniük azokat a módszereket, amelyekkel sikeresen lecsaphatnak a madarakra, egerekre, gyíkokra, ehető rovarokra (nagyjából ezer faj van a macskák étlapján) és tudniuk kellett, hogyan meneküljenek el az élesfogú ragadozótól, ami rájuk vadászik. A Földön az emberi tevékenység a legtöbb élőlényre nézve veszélyt jelent, a macska azon kevés állatfajok közé tartozik, amely képes profitálni a velünk való együttműködésből. A macska körülbelül tízezer évvel ezelőtt kezdett az ember társaságában élni, háziasításának első ábrázolása mintegy négyezer éve Egyiptomban történt. Előtte több százezer éven át tökéletesítette ragadozóképességét, ennek köszönheti egyedülálló rugalmasságát, egyensúlyozó és mászóképességét, amit a nappalinkban is megtapasztalhatunk. 

A macskák igazi opportunisták és vadásznak, amikor zsákmány áll rendelkezésre. Akkor is, ha nem éhesek. A kisebb testű, vadon élő fajokhoz hasonlóan naponta többször kell enniük, ezért azonnal lecsapnak arra, ami kicsit is gyanúsan mozog. Így van ez akkor is, amikor békésen alszanak a kanapén, de egy macskajátékot végighúzunk az orruk előtt. Ez a viselkedés segített biztosítani a faj fennmaradását évmilliókkal korábban. Kartondobozokból, zoknis fiókokból, mosógépből, takaró, motorháztető alól, de még egy bélelt cipőből is előbukkanhat macska. Ez a viselkedés fokozottan jelentkezik a nőstényeknél szülés előtt, mert így igyekszik az utódokat a legbiztonságosabb helyre rejteni. Ami régen a fa odva is lehetett, az manapság a gardróbszekrény mélye. Annak ellenére, hogy évezredek óta velünk élnek, a legdominánsabb viselkedésükről alig tudunk valamit. 

A dorombolás lehet az elégedettség jele, de akkor is dorombolnak, ha fájdalmat éreznek. A dorombolás meglepő módon 25 és 150 hertz közötti tartományba esik, amely elősegíti a szövetek regenerálódását. Elképzelhető, hogy saját izmait, csontjait gyógyította ezzel a módszerrel a mai macska őse vadászat, menekülés vagy verekedés után. A macskák tehát megőrizték ősi ösztöneiket, számukra az otthonunk a dzsungel. De ha ez a helyzet, akkor kik vagyunk mi a macskánk szemében? Rettenetesen béna ragadozók, akiket minden nap képesek túlszárnyalni? Vagy azt hiszik, mi vagyunk a préda?