2024.07.28. 07:00
Ottalvós táborok – engedjük vagy ne engedjük gyermekünket?
Az első „ottalvós tábor” egy fordulópontnak számít a család életében. Sok-sok kérdés merül fel ilyenkor egy szülő fejében. Elég érett már ahhoz, hogy akár egy hétig ne találkozzunk? Jól veszi majd az akadályokat vagy hiányozni fogunk neki? Nem okozunk ezzel a döntéssel lelki sérülést? Bejczi Tímea pszichológust kérdeztük a témában.
Hagyjuk leválni rólunk gyermekeinket Fotó: Vajda János
A pszichológus rögtön az elején leszögezi, hogy az úgynevezett „ottalvós” téma ne a táborral kezdődjön. Annak a gyereknek aki még soha nem aludt külön a szüleitől vagy esetleg együtt alszik velük, nagy változás hirtelen ezzel kezdeni. A szakember javasolja, hogy először aludjon a nagyszülőknél egy-két vagy több napot, vagy esetleg egy barátokkal, ismerős szülőknél rendezett „pizsiparty” is jó kezdés lehet.
Óvodás korban még korai
Bejczi Tímea pszichológus véleménye az, hogy óvodás korban az ottalvós tábor még korai. Az igaz, hogy nagy csoportban az iskolaérettség egyik jele lehet az, hogy egy gyermek hatékonyan tud távol lenni a szüleitől, de egy olyan kicsinek, akinek ebben még nincs gyakorlata, ez hirtelen egy lelki próbatétel lehet, egy negatív élmény. Azt is hozzá kell tenni, hogy a szülők részéről is van egy visszatartó erő, mert most az a tendencia, hogy a gyermekek nagy része bizonyos korig együtt alszik a szüleivel, így az elválás is nehezebb lesz.
Fontos, hogy a gyerek is akarja
Nagyon fontos, hogy gyermekünk véleményét is vegyük figyelembe a döntésnél, szeretné-e ezt a dolgot kipróbálni. Akkor érdemes csak belevágni, ha a gyerek több napot töltött már külön a szüleitől, illetve ha olyan távolságra engedjük el, hogy ha gond van, akkor érte tudunk menni. Ezzel a szülő is teremt egy biztonságos helyzetet. Második osztályos kor körül nyolc és kilenc évesen jön el az az idő, amikor a gyermeknek meg kell tudni lépnie azt, hogy négy-öt napot a családjától távol tölt a pedagógusával.
A gyerekek tanuljanak meg máshol is aludni
Nagyon fontos tehát, hogy a gyermekünk tanuljon meg máshol is aludni: nagyszülőknél, kis barátnál. Ez gyakorlás a szülő számára is, mert ez a helyzet a kontrollról is és a szülői szorongásról is szól, hogy mi van, ha éjszaka felkel vagy bepisil, és más hogy reagálja le ezt a helyzetet. Az viszont abszolút feladata a szülőnek, hogy nyolc-kilenc éves korban elkezdje elengedni nagyobb távolságokra, több napra is, hiszen nem cél, hogy örökre otthon legyen, hanem fontos, hogy elszakadjon és kipróbálja magát. A szakember kiemeli, hogy nagyon fontos, hogy ha örömteli lesz ez az időszak és jó élményekkel távozik a táborból, akkor ez a gyermek önbizalmát növelni fogja és azt az érzést, hogy önálló tud lenni.
Problémás, ha nem tud leválni
A pszichológus kiemeli, hogy negyedik-ötödik osztályig nem érdemes elhúzni a külön alvást. Eddig az életkorig, ha nem is táborban, de azért nagyszülőnél, rokonnál vagy barátnál aludjon a gyermek, hogy megtanulja ezt is. Tíz-tizenegy éves korban már kell a saját tér a gyermeknek az önállósodás miatt, és sok esetben észre lehet venni, hogy ilyenkor már a szülő tartja vissza ettől a félelmeivel, a kontrolljával.