Olvasói levél: A kötelesség előbbre való, mint az élet!

Nyíregyháza - A termények, árucikkek kintről befelé, a fiatalok bentről kifelé vándorolnak. Mi lesz így a magyar röggel? Nem hittem a szememnek, amikor betértem kedvelt boltomba vásárolni és megláttam a zöldségeket.Nem az ár döbbentett meg, hanem az, hogy a krumplit Franciaországból hozták. Onnan bizony, nem Rókabokorból, Nagycserkeszről vagy Ajakról, egyenesen Franciaországból! Tovább nézelődtem. a vöröshagyma Németországból, a lilahagyma Hollandiából, a sárgarépa Belgiumból, a tarkabab pedig Argentínából került hozzánk!

„Te tetted ezt, király!” Mármint az unió és a kiskirályok. Így lehet alattomosan tönkretenni a magyar gazdákat, aminek persze következménye lesz: azt eszed, amit adnak, és annyit eszel, amennyit akarnak, ha nem ínyedre való, nem baj, majd megszokod!

Bénultan álltam a gondolák előtt. Hirtelen felvillant az agyamban egy ötvenvalahány éve látott indiai film, a „420-as urak”, amelyben az ágrólszakadt főszereplő arról énekel, hogy minden ruhadarabja más-más országból való, csak a szíve indiai.

Jogok és kötelességek

Nézem a híradót, amiben a magyar fiatalok ezrei a röghöz kötés ellen tiltakoznak. Amikor mi voltunk egyetemisták, nekünk voltak jogaink? – fut át az agyamon. Gondolkodom, nem jut eszembe, csak egy: a munkához való jog. A kötelességünket tudtuk: tanultunk kegyetlenül, hiszen 712 jelentkezőből csak 16 főt vettek fel!

„A kötelesség előbbre való, mint az élet” – szólt a Fiumei Tengerészeti Akadémia jelmondata. Érdemes elgondolkodni ezen! Ma ugyanis olyan óriási joghalmazzal rendelkezünk, hogy alig tudjuk megtalálni benne azt a fránya kötelességet: a család fontosságát, ami az élet alapja, a gyerekek kötelességét szüleikkel, hazájukkal szemben. A magyar rög adott valamennyi diáknak mindennapi kenyeret, iható vizet, édes gyümölcsöt 18-22 évig, nem igaz?

A magyar röghöz kötődik hazaszerető szíve annak a csodálatos szívsebész professzornak is, aki többéves külföldi tapasztalatait itthon, Debrecenben alkalmazza, aki több ezer ember életét mentette már meg. Hosszasan sorolhatnánk a jó példákat.

Sokan talán megkövült, fosszilis ősmaradványnak tartanak a nézeteim miatt, de ez engem nem bánt. Lassan a jó Isten engem is röghöz köt. Az áldott magyar röghöz!

Nádasy Csaba, nyugalmazott tanár, Nyíregyháza