Három szakma negyven új mestere

A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kereskedelmi- és Iparkamara gyönyörűen felújított épületében vehették át a Görcsös László egykori megyei mestervizsga-bizottsági elnök emlékére ajánlott okleveleiket a pincér, a szakács, a gázfogyasztó-berendezés és csőhálózat-szerelő szakma legújabb mesterei. Tiszteletükre a Miskolci Egyetem Ferenczi Sándor Egészségügyi Szakgimnáziumának tanulói kedveskedtek műsorral.

– A kamara számára a mesterképzés és ez az ünnepség mindig kiemelt esemény, hiszen a szakma mestereit, tehát a szakma diplomásait avatjuk. Ebben az évben negyven, de az elmúlt éveket figyelembe véve már több mint ezer mestert avathattunk, ami a megye gazdaságának egészére fontos hatással van. Ráadásul a mester az, aki a jövő tanulóinak nevelésével, az utánpótlással foglalkozik, ami egy fontos és kitüntetett helyzet. Úgy látom, hogy a társadalom is egyre inkább a minőséggel, valamint a biztonsággal azonosítja a mester szót. Büszkék vagyunk a mestereinkre és remélem, hogy minden évben legalább ennyi mestert tudunk avatni – köszöntötte a jelenlévőket Bihall Tamás, a BOKIK elnöke.

Továbbadni a tudást

Kovács Attila, a BOKIK kézműipari tagozatának elnöke beszédében emlékeztette a jelenlévőket arra, hogy mindazt, amit megtanultak nemcsupán gyakorolniuk kell a jövőben, hiszen az is nagyon fontos, hogy átadják majd tudásukat a jövő nemzedékének. Azoknak a fiataloknak, akiket szüleik féltve bíznak majd rájuk.

– Megtiszteltetés számomra, hogy három olyan szakma képviselőit köszönthetem, akik a munkaerőpiacon hiány- vagy keresett szakmában tettek mestervizsgát – hangsúlyozta ki beszédében Lórántné Orosz Edit, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kormányhivatal Foglalkoztatási Főosztályának vezetője.

Nagy Miklós rendhagyó utat járt be, hiszen a felszolgáló- és a szakácsszakma alapjait több mint hét évvel ezelőtt, két és fél éves OKJ-s képzés keretein belül sajátította el, és öt éve dolgozik pincérként, Miskolc egyik kiváló hírű éttermében.

– Azért indultam el a mesterképzés rögös útján, mert hiszek a tanulásban és a folyamatos fejlődésben. Öt év alatt az ember sokat felejt, miközben a szakma változik, fejlődik, ezért kicsit le kellett porolni a régi tudást mind elméletben, mind gyakorlatban. Jelentős mennyiségű tanulás után tízfős vizsgabizottság előtt bizonyítottam – elméletben és gyakorlatban is –, hogy méltó vagyok az oklevélre. Szeretném majd én is továbbadni a tudásom a tanulóknak. Remélem, a munkahelyemen is értékelik az erőfeszítéseim, és a későbbiekben is szeretnék megújulni, valamint fejlődni – mesélt terveiről.