A szaktudást nem helyettesíti a robotizáció

A megye gazdasági szerkezetében lassú átalakulás figyelhető meg. Az új iparágak megjelenése új szakmák felé is utat nyit, de az alapszakmákra a digitalizáció és a robotizáció várható előretörése mellett is szükség lesz. Jelenleg majdnem minden szakmacsoportban hiány van, ezért lényegében bármilyen foglalkozás elsajátítása a biztos megélhetés lehetőségét kínálja a pályaválasztás előtt állóknak vagy a pályát módosítóknak – fejtette ki Bihall Tamás, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kereskedelmi és Iparkamara (Bokik) elnöke, akivel a megye gazdasági életében tapasztalható változásokról is beszélgettünk. 

A Borsod-Abaúj-Zemplén top 100 vállalkozását bemutató kiadványok, amelyek közül a legutóbbi tavaly novemberben jelent meg a kamara, az adóhatóság és az Észak-Magyarország együttműködésében, évek óta pillanatnyi látleletét adják a megye gazdasági életének. Ha visszatekintünk az elmúlt évtizedre, milyen tendencia figyelhető meg? 
A legjelentősebb megyei cégek körében jelentős változás nem történt. A top 100-ban szereplő cégek döntő hányada állandó, köztük azok is, amelyeknél névváltozás történt, így például a Bosch autóipari üzletágát a SEGA vitte tovább, a Takatát a Joyson váltotta, a MÁV Tiszavasból TS Hungaria lett, az ÉMÁSZ-ból MVM. Akik újként jelentek meg, azok mindig egy új beruházás vagy egy új gazdasági szituáció apropóján tűntek fel. Ilyen például a kazincbarcikai Green Plan Energy Kft., amely a napelempiacra tört be az elmúlt öt évben, és ma az egyik legnagyobb cég Magyarországon ebben a szakmában. A százas listában történt változások azonban érzékeltetik, hogy megindult a megye gazdasági szerkezetének az átalakulása. Arányaiban egyre több az elektronikai, gépipari, autóipari cég, ezzel szemben szinte eltűnt a top 100-ból az élelmiszergyártó ágazat.

Van meglepetés a 2020-as évet összegző százas rangsorban? 
Inkább érdekességként említhető, hogy két nonprofit kulturális szervezet, a Miskolci Nemzeti Színház és a Miskolci Szimfonikus Zenekar is bekerült a top 100 listába a foglalkoztatottak létszáma alapján, előbbi a 33., utóbbi a 98. helyen szerepel. Ez nyilván annak tudható be, hogy az ipari jellegű foglalkoztatóknál tavaly átmenetileg lecsökkent a foglalkoztatottak száma a Covid miatt. De továbbra is a tiszaújvárosi és a kazincbarcikai vegyipari és a járműipari és elektronikai eszközöket gyártó és összeszerelő üzemek állnak az első helyeken.
 

Egészséges ez a gazdasági szerkezet, ha az alapanyag-hozzáférés alapján akár a vegyipar, akár a járműipar, akár az elektronikai ipar egyaránt kiszolgáltatott a világpiaci mozgásoknak vagy egy a tavalyihoz hasonló járványhelyzetnek? 
Borsod megye valóban „fejnehéz”, mert jelenlegi gazdaságában a vegyiparra és a gépgyártásra, azon belül is a járműipari kapacitásokra épít, ami bizonyos kockázatot jelent. Kívánatos lenne, ha ez a szerkezet minél szerteágazóbb lenne, új területek, új technológiák, új innovációk jelennének meg. A top 100 szintjén már érzékelhető, hogy gyökeret vertek a megújuló energiákhoz kapcsolódó vállalkozások, ami egy hosszú és lassú folyamat kezdetét jelentheti. Az lenne a cél, hogy az új beruházási struktúrák kövessék a gazdasági racionalitásokat, és új területeken történjenek a fejlesztések. Abban viszont biztosak lehetünk, hogy az energiaárak ingadozása ellenére a vegyipar az elkövetkező tíz évben meghatározó marad a megye gazdaságában. De ilyen marad az autóipar is, annak ellenére, hogy az ellátási láncok rövidülése és a technológiai váltás kényszere érzékelhetővé teszi az ágazat útkeresését.
 

Tíz év távlatából mennyiben változott a vállalkozói környezet? 
Erősödött a beruházási kedv, amihez nagyban hozzájárult a kormányzat célzott támogatása is. Befektetési szempontból a megye országosan dobogós helyen szerepel, ami pozitív változásokat vetít előre, de ez egy lassú folyamat, amit ráadásul a pandémia megakasztott.
 

Van hiányérzete befektetői oldalról? 
Minden fejlesztés a vegyipar és a járműgyártás területén szélesíti a megye gazdasági lehetőségeit. Örvendetes például, hogy komoly akkumulátorgyártó kapacitások indultak meg, ami kapcsolódik az elektromobilitáshoz is, de a magas hozzáadott értékű, a kutatás-fejlesztésre támaszkodó beruházások tekintetében van hiányérzetem. Debrecenben szinte minden negyedévben bejelentenek egy komoly befektetőt ezen a téren, amit a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kamara elnökeként némi irigységgel nézek. Másrészt örülök neki, mert azoknak a fejlesztéseknek lehetnek régiós szinten pozitív hatásai. A döntés végső soron a befektetőé, de annak befolyásolása a kormányzat mellett a helyi önkormányzatnak is feladata, és ebben sajnos mi Debrecen mögött vagyunk. Ehhez a kamara sajátos eszközeivel szerény mértékben tud hozzájárulni.
 

Az Északkelet-magyarországi Gazdaságfejlesztési Zóna megalakulása nem javított ezen a helyzeten? 
Ez még egy teljesen új folyamat, ami csak most kap lendületet, de fontos és ígéretes lehetőséget jelent hat megye összekapcsolása. A közeljövőben írják alá az innovációs minisztériummal a térségek kamarái azt a megállapodást, amiben rögzítjük, milyen gazdasági célok mentén működünk majd együtt. A kamarák számára is kihívás, hogyan szervezzék a gazdaság szereplőinek az életét, egyben segítsék a kormány gazdaságfejlesztési munkáját.

A rendszerváltást követően létrejött, jól működő vállalkozások alapítói lassan nyugdíjaskorúak lesznek. Érzékelhető-e a generációváltás problémája ezeknél a cégeknél? 
Számos 20-25 évvel ezelőtt alakult és figyelemre méltó pályát befutott magyar tulajdonú cégnél nem megoldott az utódlás kérdése, ami ugyancsak jelentős problémát okozhat a közeljövőben. Nem jó a kimenetele annak, ha egy céget azért kell eladni, mert nincs, aki „házon belül” tovább működtesse. Az is kockázattal jár, ha egy olyan menedzsmenttel próbálják helyettesíteni az alapítót, amelynek a lojalitása vagy a céggel kapcsolatos tudása nem megfelelő. A kamara nemrégiben lezajlott ünnepi küldöttgyűlésén azonban több olyan vállalkozásnak ítéltünk oda elismerést, amelyeket jellemzően 40 év körüliek vezetnek. Megjelent az új generáció, itt van közöttünk, őket talán még jobban kell segíteni a talpon maradásban, mint az idősebb, tapasztaltabb vállalkozókat.
 

Milyennek érzi a fiatalok vállalkozókedvét? 
Rendkívül alacsonynak. A megye összes vállalkozója között felméréseink szerint 1-2 százalék lehet a 30 év alatti vállalkozók aránya, ami elenyésző. A kamara feladatának is tekinti, hogy változtasson ezen a helyzeten, ezért indítottuk el a fiatal vállalkozók kollégiumát, hogy próbáljuk feltérképezni a kezdők helyzetét.
 

Komoly innováció megvalósításával lehet versenybe szállni Bihall Tamás

Milyen esélyeket láthat maga előtt az, aki belevágna a vállalkozói életbe? 
Ma nagyságrendekkel nehezebb vállalkozást indítani és működtetni, mint 30 évvel ezelőtt. Akkor még pár százezer forint tőkével, egyszerűbben hozzáférhető banki hitellel bele lehetett vágni, ezzel szemben most 10-20 millió forint forrás sem biztos, hogy elegendő ehhez. A piaci verseny sokkal professzionálisabbá vált, nagyon komoly tudás kell egy-egy tevékenység színvonalas végzéséhez. Egyéni mentalitás kérdése, ki és mennyire bírja a bizonytalanságot és vállalja a kockázatot. Egy vállalkozás tulajdonlása ráadásul rengeteg feladattal jár, meg kell tudni élni belőle, fizetést kell adni az alkalmazottaknak, felelősséget kell vállalni a működés legapróbb részletéig. Ez egy nehéz műfaj, meglehet, ezért is visszafogottak a fiatalok. A multik magas jövedelmet, vonzó feladatokat kínálnak, de ezért megfeszített munkát várnak el a munkavállalóktól.

Segíti a vállalkozások indítását a gazdaságpolitika? 
Természetesen igen. De látni kell, hogy a versenypiac, a tőke- és bankpiaci szabályok jelentősen megváltoztak. Ma már elképzelhetetlen a ’90-es évek banki gyakorlata. Mostanra kiforrott piaci és banki finanszírozási feltételek mellett, lényegében csak komoly innováció megvalósításával lehet versenybe szállni. Látható, hogy a kormány törekszik arra, hogy segítse a fiatalokat életpályájuk, vállalkozásuk elindításában. A Széchenyi Kártya Programban például – amit a kamara és a VOSZ gondoz – abszolút kezdő vállalkozások is hitelhez juthatnak, és léteznek bizonyos uniós programok is, de mindezzel együtt nagyon nehéz dolog az indulás. 
 

Hiábavalónak tűnik, hogy ­startupvállalkozások induljanak a megyében? 
Erre csak akkor van esély, ha nagyon komoly innovációs teljesítmény áll mögötte, és beáll mögé egy olyan kockázati tőke, ami hajlandó azt megfinanszírozni.
 

Ha már szóba került a kockázatvállalás témája: változtatott a vállalatvezetők szemléletén a pandémia? 
Jelentősen. Azt tapasztaltuk, hogy csökkent a kockázatvállalási kedv, sokkal inkább a meglévő üzleti partnerek és a klasszikus üzleti filozófiák érvényesülnek. Előrelátóbbak lettek a cégvezetők, B tervek készülnek arra az esetre, ha a járványhelyzet változása átírná az üzleti elképzeléseiket. Ez korábban nem volt jellemző. Nőtt ugyanakkor az érdeklődés a kutatás-fejlesztés iránt, amire Magyarország kormánya is többet költ. A vállalkozások innovációs finanszírozási hajlandóságának növekedése mindenképpen pozitív változás.

A munkaerőhiány ma talán a legnagyobb fék a gazdaságban. Mit tesznek ebben a helyzetben a cégek a munkaerő-utánpótlásért? 
Egyrészt minden cégvezető elismeri, hogy a versenyképes béreket kell adni, még akkor is, ha ez egyes ágazatokban és a kisebb vállalatoknál komoly problémákat okozhat. A szakképzés támogatása e tekintetben felemás. Az új szakképzési törvény 2019 végén, a Covid-járvány idején lépett életbe, ami a duális képzési rendszert is megakasztotta, és ez a helyzet máig nem változott. Szigorodtak a szabályok a cégek számára, sokkal nagyobb a minőség iránti igény, a tantervek fegyelmezett összehangolása az iskolákkal. A tanulóknak adandó juttatás a munkaszerződéseken keresztül is jelentős terhet ró rájuk. A tanulók foglalkoztatásával jelen pillanatban a cégek is kivárnak.
 

Valóban csak a nagyvállalatoknál lehet megtanulni a legkorszerűbb technológiát és termelési módszereket? 
Ez nem így van, sőt az az érdekünk, hogy a magyar kkv-k körében legalább annyi tanuló legyen, mint annál a pár száz nagynál, amik viszonylag sok tanulót foglalkoztatnak. Ennek az új rendszernek az átállásához kell még pár év, és az is, hogy a szabályokon finomítsunk. A munkaszerződések a diákok számára most úgy készülnek, mintha valódi munkavállalók lennének, így a szabadságot és a táppénzt is belefoglalják. Ezeknek a komoly feltételeknek az iskolai tanulók – életkorukból adódóan is – nem minden esetben tudnak megfelelni. Hiányzások vannak, amit az őket foglalkoztató vállalkozás kirúgással szankcionál. Ezen a felemás helyzeten minden szereplőnek – a gyereknek, az iskolának és a vállalatoknak – együtt kell változtatnia. Ha ez megtörténik, akkor a Szakképzés 4.0 ellensúlyozhatja a munkaerőhiányt. Előre látható és tervezhető lesz a cégek számára az utánpótlás.
 

Ha most áll pályaválasztás előtt egy tizenéves, és hosszú távra gondol, milyen szakmát érdemes tanulnia? 
Régebben 10-15, jellemzően fizikai jellegű hiányszakmáról beszéltünk az építőiparban és az iparban, amiket extra ösztöndíjakkal és különböző támogatásokkal ellensúlyozni tudtunk. Most majdnem minden szakmacsoportban hiány van, a vizes szakmáktól kezdve az informatikuson át az egészségügyig, így lényegében bármilyen szakma megtanulása jó választás lehet. Ma talán még hatványozottabban igaz, hogy a szakmai tudás biztos megélhetést ad, és nyugodtan állíthatjuk, hogy egy szakma tudása és színvonalas művelése ma a középosztály státuszába emeli az egyént. A szakmatanulás a jó előmenetelűek számára is perspektívát jelent, a technikumi képzés ráadásul utat nyit az egyetemek felé. Nem véletlen, hogy közel tíz százalékkal nőtt az ebbe a képzési formába jelentkezők száma egy év alatt, amire korábban nem volt példa.

Azt jósolja, hogy ez a helyzet hosszú évekre így marad? 
Teljes mértékben. Mert mi lesz az ácsszakmával tíz év múlva? Olvasom, hogy majd drónokkal mérik föl és állítják össze a tetőszerkezeteket, anélkül, hogy a mesternek a magasba kellene menni. Ennek az esélye rövid időn belül nem túl nagy. De ha lesznek is drónok, azokat valakinek majd működtetnie kell, aki tudja, hogyan kell egy tetőt összeállítani. Ahhoz viszont szakmai tudás kell. A példánál maradva: az ács majd továbbfejleszti a szükséges irányba a kompetenciáit, ha elérkezik ez az idő. A robotizáció és a digitalizáció nem egyik napról a másikra fog megtörténni, de a szakmai tudást nem fogja kiváltani.

(A borítóképen: A Szakképzés 4.0 ellensúlyozhatja a munkaerőhiányt)