Felmentették a pénzügyőröket a vesztegetés vádja alól

A múlt héten befejeződött bizonyítási eljárás végén megtartott ügyvédi perbeszédek és utolsó szó jogán elhangzott vádlotti megszólalások után azt nem lehet mondani, hogy nagyon meglepő verdiktet mondott el dr. Móri Katalin kirendelt bíró a csütörtöki ítélethirdetésen a pénzügyőr vezetők ellen indított vesztegetési ügyben. A törvényszék vezető beosztású személy által elkövetett hivatali vesztegetés elfogadása, illetve a hivatali vesztegetés vádja alól a négy pénzügyőr vezetőt és a két pálinkafőzéssel foglalkozó vállalkozót felmentette bizonyítottság hiányában. Az viszont már meglepő volt, hogy az I. és a IV. rendű vádlottat hivatali visszaélésben viszont bűnösnek mondták ki, főleg annak függvényében, hogy ez nem is szerepelt a vádpontok között, amelyeket az ügyészség megállapítani kért. A bírónő azonban hangsúlyozta, hogy a jog és az eljárásrend szerint nincs akadálya annak, hogy eltérő tényállást állapítson meg a bíróság és abban határozatot hozzon. Míg a vesztegetés az eljárás alapján nem volt bizonyítható, addig a hivatali visszaélés – amely egyébként része a vesztegetés elfogadásának is – már igen, így a törvényszék nem is habozott ebben elmarasztaló ítéletet hirdetni.

A hat vádlott közül mindössze egy, a III. rendű volt pénzügyőr vezető volt jelen a büntetőügy ítélethirdetésén csütörtök délelőtt. A két vállalkozó vádlott közül az egyik végig távolmaradt az eljárástól, a többiek azonban rendszeresen megjelentek a tárgyalásokon.

Kolbász és meggypálinka

Ahogy arról többször is írtunk: a NAV B.-A.-Z. Megyei Vám- és Pénzügyőri Igazgatóságának négy vezető beosztású munkatársa ellen folytattak fedett nyomozást a Nemzeti Védelmi Szolgálat kezdeményezésére 2012 és 2013-ban (az NVSZ rendőr századosa több tárgyaláson, így az ítélethirdetésen is jelent volt a hallgatóség soraiban). Ennek során telefonokat hallgattak le, a vezetőket megfigyelték, követték, fotózták a találkozásaikat, akár csak az amerikai krimikben. Hatalmas fogásra azonban ez alatt nem tettek szert: a vádpontok között olyan ügyek szerepeltek, hogy egyikük elfogadott egy vállalkozótól két kilónyi kolbászt és egy üveg meggypálinkát, másikuk egy vacsorameghívásnak tett eleget, találkoztak olyan vállalkozóval, akinél ellenőrzést terveztek, nem eléggé büntettek meg egy vállalkozást, illetve, hogy két pálinkafőzőtől három karton, vagyis 18 üveg pezsgőt fogadtak el az év végi céges vacsorához.

A lehallgatások és megfigyelések több ezer oldalas papírt „termeltek”, amelyeket a vádhatóság csatolt az ügyhöz, a bizonyítási eljárás során azonban nem került a törvényszék elé olyan telefonbeszélgetés, levélváltás és nem állt olyan tanú a pulpitusra, amelyből a hivatali vesztegetés, illetve a vesztegetés elfogadása bizonyítható lett volna. Ahogy dr. Móri Katalin bírónő hozzátette: még a logikai láncolata sem volt nyomon követhető, bizonyítható a vesztegetés tényének, vagyis, hogy a kapott ajándékok, a dokumentált találkozók bármiféle jogtalan előnyt jelentettek volna a vesztegetőnek, és az azt elfogadónak, ami törvényi feltétele a vesztegetés tényállásának.

Erre a perbeszédekben a védelem is kitért, és pontosan ezért kérték a múlt héten bizonyítottság hiányában a vádlottak felmentését. Ugyanakkor a védelem a lehallgatási jegyzőkönyveket is kirekesztette volna a bizonyítékok közül, arra hivatkozva, hogy a lehallgatások után a feljelentéssel a nyomozóhatóság túl sokat várt, így nem valósult meg haladéktalanság elve. Ezt az indoklást nem tette magáévá a Miskolci Törvényszék, így elfogadta a lehallgatási jegyzőkönyveket a bizonyítékok között – csak éppen azok nem bizonyítottak semmit az ügyészség vádjaiból.

A visszaélés bizonyított

Az azonban a bírónő szerint egyértelmű, hogy az elsőrendű vádlott elkövette a hivatali visszaélést azzal, hogy utasította az egyik beosztottját egy ügy lezárására és olyan papír elfogadására, amelyet ilyenkor nem szoktak. Illetve egy másik alkalommal miután a tudomására jutott, hogy a bevetési igazgatóság szúrópróbaszerű ellenőrzést akar tartani egy kifőzdében, felhívta annak tulajdonosát, és találkozót kért tőle, majd találkoztak is. A kifőzdére másnap napokra „zárva” tábla került, így az ellenőrzést sem tudták végrehajtani. A IV. rendű vádlott pedig egy vállalkozás hiányos papírjai ügyében indult eljárást lezáratott úgy, hogy nem volt minden tisztázva, és bár voltak korábbi ügyeik is, csak figyelmeztetést kaptak. Ezekért a törvényszék I. rendű vádlottat 500, míg IV. rendűt 300 ezer forintra büntette.

Az ügyész és a III. rendű vádlott három nap gondolkodási időt kért arra, hogy eldöntse, elfogadja-e az ítéletet. Az I. és IV. rendű vádlott védője fellebbezett az elmarasztaló ítélet ellen, míg a felmentőt tudomásul vette, ahogy az ügy többi vádlottjának nevében is elfogadták a felmentő ítéletet. Az tehát biztos, hogy a hivatali visszaélés ügyében a két elmarasztalt vádlott ügye másodfokon folytatódik, a többieké akkor lehet jogerős, ha az ügyészség nem fellebbezi meg a határozatot.