Börtön jár a kényszermunkáért

Öt év börtönbüntetésre ítélte az Ózdi Járásbíróság azt az ózdi férfit, akit azzal vádoltak, hogy tíz éven keresztül rabszolgaként dolgoztatott egy másik férfit. A vádlottat a sértett sanyargatásával elkövetett kényszermunka, maradandó fogyatékosságot okozó súlyos testi sértés és maradandó fogyatékosságot okozó könnyű testi sértés elkövetése miatt mondta ki bűnösnek a bíróság.

A megállapított tényállás szerint a lakhatással és biztos megélhetéssel nem rendelkező sértett még 2008-ban költözött a vádlotthoz és annak családjához. Megállapodtak, hogy a sértett havi ötezer forintot fizet a lakhatásért, elvégzi a ház körüli munkákat, gondozza az állatokat és fát vág, melyért cserébe a vádlott lakhatást, napi háromszori étkezést és fizetséget biztosít. Csaknem két éven keresztül a vádlott be is tartotta a megállapodásukat, azonban 2010-től kezdődően egyre rosszabbul bánt a sértettel, többször megütötte, elvette a szociális segélyét, közmunkából származó jövedelmét, később pedig arra kényszerítette, hogy hagyja ott a munkahelyét. Mindeközben fát is kellett lopnia.

2014-ben a vádlott és családja átköltözött egy másik ózdi ingatanba, ahová a sértettet is magukkal vitték és beköltöztették a ház nyári konyhájába. A bántalmazások ezt követően rendszeressé váltak. A sértett többször megpróbálta otthagyni a férfit, de az mindig utánament, visszahozta és megverte. Egy szemétgödör ásásánál fejbe akarta vágni ásóval, de a sértett védekezett, így kezét törte, amely orvosi ellátás hiányában rosszul forrt össze.

Az éveken át tartó sanyargatás 2018. február 8-án ért véget, amikor a vádlott úgy fejbe rúgta a sértettet, hogy gyökerestől kitört az egyik foga. A sértett másnap hajnalban tudott megszökni a rabságból, pénzt lopott a vádlott apjától útiköltségre, majd Miskolcra ment, hogy fölkeresse sógornőjét. Ő azonban már elköltözött, nem találta meg és végül a rendőrségen mondta el, milyen helyzetben van.

A vádlott és ügyvédje az eljárás során hangsúlyozta, a sértett szavahihetetlen. Családtagként kezelték, mindig maga vette át fizetését, és munkatársainak sem panaszkodott, sérüléseiről sem állította sosem, hogy azt bántalmazás során szenvedte el. Szerintük a tanúként meghallgatott postás sem ismerte a körülményeket és a tüzép dolgozójának vallomása is mellettük szól a favásárlásokat illetően. A bíróság azonban az ügyészség álláspontját osztotta, miszerint a vádlott nem engedte el maga mellől a sértettet a közmunka idején sem, valamint a tüzépen kapható tekézett tűzifát a vádlott eladta, ők maguk az erdőről hozták a fát, ilyet találtak az udvarukon is.

A járásbíróság a vádlottat öt év letöltendő börtönbüntetésre és öt év közügyektől eltiltásra ítélte. A férfi büntetésébe beszámítják az előzetesben töltött időt és jó magaviselet esetén feltételesen szabadságra bocsátható. Enyhítő körülmény volt a vádlott büntetlen előélete és két kiskorú gyereke, súlyosító, hogy a környező településeken egyre gyakrabban élnek vissza a kiszolgáltatott emberek helyzetével. A bíróság a vádlott letartóztatását is elrendelte és a férfit büntetés-végrehajtási intézetbe szállították. A bíróság ítéletét az ügyész tudomásul vette, ugyanakkor a vádlott és védője felmentés érdekében fellebbezést nyújtott be. Az ügy a Miskolci Törvényszéken folytatódik.