Miskolci éjszaka rendőrszemmel

Hetekkel ezelőtt írtunk róla, hogy áldatlan állapotok uralkodnak a miskolci belvárosban. Belvárosi pokol hétvégén – ezt a címet adtuk a cikkünknek. Kovács Istvánnal, a Miskolci Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztályának vezetőjével részt vettünk egy hétvégi akcióban.

Június 26., péntek 21.00

Rövid eligazítást kapunk. Bűnmegelőzési céllal a közrend és a közbiztonság fenntartása miatt van szükség a hétvégi fokozott ellenőrzésekre. Összesen 12 rendőr vesz részt az akcióban. A belváros több pontján civilben és egyenruhában. Az önkormányzati rendészet és a polgárőrség is rendszeresen közreműködik az ellenőrzésekben.

Az osztályvezető, aki egyben az akció parancsnoka is, egységéhez csatlakozunk. Két nyomozótársával együtt összesen 90 év tapasztalatuk van. Erős kézfogás – nem kérdés, hogy biztonságban vagyunk.

– Minden élesben megy, semmi sem megrendezett – teszi hozzá Kovács István, mielőtt beszállunk a civil rendőrautóba. A gyerekzár miatt a kiszállásnál többször kapunk segítséget. Az est végén pedig már az a poén is elhangzik, hogy a higgadt rendőrkollégák „gyerekkel” vannak. Az ellenőrzést egyben beavatás is. Civil szemmel egyáltalán nem azokra a részletekre figyelünk, mint az évtizedek óta a szakmában otthonosan mozgó rendőreink.

Az akcióparancsnoktól és kollégáitól megtudjuk, hogy a Kandia köz és a Szinva-híd a gócpont. Öt-hatezer ember is megfordul a belvárosban egy-egy este. Úgy tapasztalják, 14 éves korosztálytól felfelé özönlik el a fiatalok a Kandia közt.

– Attól függ, hogy mennyit isznak – mesélik az ellenőrzési egység tagjai a fiatalokról. – Kispénzű fiatalok hamar összeszólalkoznak. Keresik a konfliktust. Egy hirtelen, rossz mozdulatnak pedig végzetes következményei lehetnek. Elesik az illető, beüti a fejét, akár le is bénulhat. De az is gond, hogy ha egymásnak mennek, mert abból akár tömegverekedés is kialakulhat. Jellemzően közterületen elkövetett bűncselekményekről beszélhetünk. Garázdaság, gépkocsi feltörése, gépkocsi megrongálása, kirakat betörése, súlyos testi sértés, könnyű testi sértés, rablás, kifosztás – sorolják tapasztalatból.

Tapasztalatuk mondatja velük azt is, hogy a rendőri jelenlét visszatartó erővel hat. Még akkor is, ha civilben vannak. Hiszen aki néz, az látja, hogy a civilben eljáró rendőr is fel van szerelve a szükséges rendőri eszközökkel: bilincs, gumibot, fegyver. Higgadtság.

– Mindenkit hazavárnak. Ha csak egy embert is meg tudunk menteni egy este, akkor volt értelme – jegyzik meg.

Az akcióparancsnok utasítást ad: Villanyrendőr, Búza tér, Déryné utca, Kandia köz, Kazinczy utca.

Ha a területen lévő szórakozóhelyek és kocsmák befogadóképességét összeadjuk, akkor az jóval kevesebb, mint amennyi ember összesen a belváros ezen koncentrált részén szórakozik egy-egy este, állapítjuk meg az alkalmi egység tagjaival. Honnan is jönnek ezek az emberek?

Egy francia rendszámú autót szúrnak ki rutinosan a rendőreink, mert már a harmadik kört teszi a Szinva teraszon lévő parkolónál. Utánamegyünk, és végül a Szent István tér mögötti parkolóban megállunk a jármű mellett. Három férfi száll ki. Személyi, lakcímkártya, vezetői engedély. Boldva, Sajószentpéter és Miskolc-Bulgárföld a férfiak illetősége. Egyikük tulajdona a gépjármű. A lányokat keresik, ezért járnak körbe-körbe a belvárosban. Az akcióparancsnok rászól az egyikükre, ne gyújtson rá ellenőrzés közben. Lassan megvagyunk, elmehetnek.

– Mi volt a rendszám? – kérdezik tőlünk, miután beszálltunk az autóba. Megvan az F, merthogy francia rendszám. Kovács István rávágja, hogy EF, és az utána következő számokat és betűket is. Éberség.

– A cigi? – kérdezünk vissza.

– Ha az égő cigit az arcodba dobja, akkor könnyen eltereli a figyelmedet, és el tud menekülni – válaszolják. A részeg randalírozó fiatalok ellenőrzése nekik inkább kötelesség, mint kihívás. Nem „kispályás” rendőrökkel ülünk egy autóban.

Június 26., péntek 21.30

Akció 1, Akció 2, Akció 3, Akció 4 – hívónevekkel mozognak az egységek. Benéznek a Centrum melletti dohányboltba. Mennek egy kört a Déryné utcán, hogy lássák a kocsmázók a „csíkos” autót.

Tovább beszélgetünk. Óriási gond a belvárosban a nyitvatartási idő túllépése. Azt sem igazán értjük, hogy miért szolgálnak ki láthatóan kiskorúakat egy-egy kocsmában. Megdöbbentő, de meglátjuk, hogy a Kandia közben a felszerelt lámpatestek egyikében sem ég az égő. A Szinva teraszon is koromsötét van. A magasra nőtt bokrok, fák, növényzet akár el is takarhat egy-egy bűncselekményt, az elkövetőt pedig felismerhetetlenné teszi a kamerák számára is. Rákérdezünk, hogy szexuális bűncselekmények jellemzőek-e a miskolci belváros éjszakában. Nem igazán, mondják. Hamarabb tűnnek el a mobiltelefonok, a táskák, az órák, az iratok. A belvárosban élők pedig csendháborítás miatt telefonálnak.

Június 26., péntek 21.42

– Kezdődik a feltöltődés – jegyzik meg a rendőreink. Látunk két középkorú férfit, két „jumpit”, nem szólnak egymáshoz, de láthatóan együtt vannak. – Vadásznak – mondják.

– De mire? – kérdezzük.

– Hogy valaki meghívja őket – hangzik, és utánuk nézve valóban elgondolkodtató az öltözetük alapján, hogy esetleg a lecsúszottabb társadalmi réteghez tartoznak. Több hajléktalan is bent van ilyenkor egyébként a belvárosi éjszakában. Jól jön egy ott hagyott kabát, egy letett telefon, elhagyott pénztárca. Később egy begipszelt kezű idősebb asszonnyal is beszélgetésbe keverednek a nyomozók. Ismerik. Veri a férje, azért van most is gipszben a keze. Csikkeket gyűjt egyébként, van is nála jó fél kiló.

Végigmegyünk a főutcán. Egy öt főből álló csoportot állítunk meg.

– Szép jó estét! Hol voltatok? – kérdezik tőlük.

– Dönert ettünk – mondják.

– És hány évesek vagytok? – hangzik a következő kérdés.

17, 16, 17, 13, én meg 12, sorolják. Kiderül, hogy Lyukóból jöttek. Az egyikük, a 17 éves fiatalember segédmunkás, hetente 40–50 ezer forintot keres. Burkolónak tanult, de otthagyta az iskolát. Ma este hatezer forintot költöttek el. Kérdezünk tőlük mi is, hogy mit keresnek éjszaka a belvárosban, dönereztek, mondják. Kezükben energiaital. Villamossal mennek haza, utána pedig taxival.

– És dönerre meg taxira költöd a keresetedet?! – jön a hirtelen kérdésünk. Válasz helyett zavartan néznek. Az egyikük elkerüli a szemkontaktust. Rákérdeznek a rendőreink még egyszer a nevére, mert nemegyszer fordult elő, hogy a belvárosi éjszakában megjelennek a gyermekvárosból szökött fiatalok is. A lyukói fiatalok közül a két lányból az egyik még tanul, a másik, válasza szerint, nézi a sorozatokat. A városrészben a felzárkóztatásra irányuló Máltai Közösségi Házba nem járnak.

– Akkor most már menjetek haza – tanácsolják nekik a rendőrök, és a csapat szépen sétál tovább a Városház téri megálló felé. Azt már csak nekünk mondják a rendőrök, hogy a lyukói fiatalok is ott akarnak lenni, ahol a többiek. Ezzel akár nem is lenne gond.

Röviddel 11 óra előtt teszünk egy kört a Búza téren. Az utolsó buszok akkor indulnak a környező településekre. Azzal sokan hazamennek. Aki viszont lemarad, annak hajnalig el kell töltenie az időt Miskolcon. A Búza téren azonban most kevesen vannak. A padon ülők közül mindenki konszolidált, csak egy fiatal ül mélyen lehajtott fejjel a padon – láthatóan részegen.

– Jól vagy? – szólítják meg. Bambán felnéz, majd bólint.

Újra a Kandia köznél vagyunk. Elmegy mellettünk egy fiatalember. Rászólnak: igazoltatás. Pénz, igazolvány. A zsebek tartalma az egyenruhás egység gépkocsimotorházának a tetejére kerül. Minden zsebben lehet közbiztonságra veszélyes eszköz. Később megtudjuk, hogy a rendőrök látták, amit mi észre sem vettünk: ki volt tágulva a fiatalember a pupillája, ami arra utal, hogy „valamit” szívott vagy „cuccolt”. Aztán újra tesztelik az éberségünket: adjunk személyleírást az igazoltatott illetőről.

– 170 centiméter magas, férfi, combközépig érő sötét felső, hátul V alakban felvágva, kapucni, farmer – soroljuk kapkodva.

– És mi volt a fején? – vág közbe az akcióparancsnok. Próbáljuk felidézni, amit láttunk.

– Ha körbenézel, szinte mindenkin farmer van, sötét felsőben. De rajta piros sapka volt – hívja fel a figyelmemet. Ez a rutin – jegyezzük meg együtt.

Június 26., péntek 23.15

A Kandia közön, közterületen, alig lehet átmenni. Részegek dülöngélnek, ülnek a földön. Egy helyben állunk, és nekünk kell ellépnünk, mert a józanságukat vesztett fiatalok nem tudnak kikerülni bennünket. Sikítoznak, vihognak, hangoskodnak. Üvegpoharak szerteszét – egészben, széttörve, darabokban. A műanyag poharak szétdobálva. Cigicsikkek mindenhol. Szemét. Automatikusan jön belőlünk a kérdés, hogy van-e ilyenkor még józan ember a belvárosban.

– Ön, a kollégáim és én – határozott mosollyal mondja az osztályvezető.

Az alkalmi egységünk tagjai büszkén jegyzik meg, hogy olyan kiemelt bűncselekmény, amely közfelháborodást keltett volna az elmúlt években, nem volt. Megállapítjuk azt is, hogy régebben, akár a beszélgetőtársaink fiatalkorában is, nem így szórakoztak a fiatalok. Most egyre durvábban isznak, a lányokkal pedig még nagyobb a baj. A belvárosban egyre több a kispénzű fiatal, akik éjfélre már „mattra” isszák magukat, ezért érthetetlen, hogy miért kapnak a vendéglátóegységek engedélyt hétvégén hajnali 4 óráig a nyitvatartásra, de akár a hajnali 2 óra is bőven sok. De az is előjön, hogy egy 14–16 éves fiatalról ugyan tudja-e a szülője, hogy éppen egyestés barátnője becsületét védi meg, és keveredik ökölharcba például a színház előtt.

Közben riasztás érkezik, hogy elfogtak egy körözött személyt a Zsupán közben. Odamegyünk. A riasztó egység intézkedés közben teszi a dolgát. Aztán egy másik riasztás érkezik az osztályvezetőhöz: verekedés volt a főutcán a Villanyrendőrtől feljebb. Az történhetett, hogy az egyik részeg fiatal inzultált két barátot, akik hazafelé mentek. Az egyik lába gipszben volt. A sokadszori komment miatta barátja úgy döntött, hogy megvédi társát, ráfordult és egy egyenes horoggal beütött az inzultálónak. Ne lépj bele, szólnak rám a „kollégáim”: vértócsa a járdán. De a sértett fél felsőjén és arcán is. A sértett atom részeg. A mentő megérkezik, beviszik. Kihallgatni majd csak akkor tudják, ha kijózanodott. Az elkövetőt azonban beszállítják az őrsre, kihallgatják. Várhatóan órákat tölt majd el, mire kiengedik, és ezzel az ügynek még nincs vége, mert egy hirtelen ütés során eltörött orr miatt, ami 8 napon túl gyógyuló sérülést okoz, súlyos testi sértés ügyében indul majd bírósági eljárás.

Odalépünk még egy fiatalhoz, aki egy közeli üzlet bejáratának a lépcsőjén üldögél, láthatóan nehezen tartja magát, kezében még két pohárban vélhetően whisky. Kérdezzük, hogy hol lakik, de elsőre csak annyi jön, hogy: Miskolc. Azon belül? Felállni nehezen bír. Vulgárisan megpróbálja elküldeni a rendőreinket az úgynevezett melegebb éghajlatra. Hozzáteszi: „Hagyjál már! A ló..szt vagy te rendőr!” Egyébként kiderül, hogy 22 éves. Aztán, hogy mégis igazi rendőrökkel van dolga, láthatóan nehézségek árán, de összeszedi magát. Már ivott eleget, ezért menjen haza, tanácsolják neki a rendőrök. Fókusz nélkül célozza meg a Villanyrendőr megállóját. Utána nézünk: két pont között legrövidebb út az egyenes, de neki ma este biztosan nem.

Június 27., szombat 01.20 körül

Zúg a belváros. Videódiszkó kezdődött a több száz fiatalt befogadó belvárosi szórakozóhelyen. A videódiszkóval az a gond, tudjuk meg tapasztalt egységtársainktól, hogy akárkit, bárkit, mindenkit érdekel. Éjfél után egyébként már csak a ténfergés, lézengés megy, a részeg fiatalok erőfitogtatásai, meggondolatlan és kontroll nélküli konfliktuskeresései – a balhézás. A fogyasztó vendég már nem jellemző, mert elitták, amit lehetett, fogalmazódik meg a „kollektív bölcsesség” – generációs különbséggel.

Kiderül az is, hogy mindannyian szülőként is nézzük a mai estét. Ezért is kérdezem az akció parancsnokát, hogy mit tanácsolna a szülőknek, hogyan készítsék fel a tizenéves gyermekeiket egy-egy belvárosi éjszakára.

– Csak annyit mondanék, hogy egyszer jöjjön be ide, mondjuk éjfélkor, és nézze meg, hogy valóban ez a visszajelzés jön a gyermektől a buliról. És hogy tényleg ezt tartja-e szülőként kulturált szórakozásnak – fogalmaz tömören egy eseménydús éjszaka során. Aminek még nincs vége. A koncerteknek helyet adó szórakozóhely és a Kandia köznél lévő kocsma is hajnal 4-ig kapott engedélyt az önkormányzattól.

(A borítóképen: A fiatalok hétvégén elözönlik a Kandia köz térségét. Vannak, akik bulizni, mások balhézni mennek)