Mayát nem egyszerű megtéveszteni

Tíz évvel ezelőtt még megszokottak voltak a „feketén” cigarettát kínálók. Azóta alaposan felment a cigaretta ára. De az utcákon eldobált csikkek arra utalnak, hogy még mindig sokan vásárolnak – például „ukrán cigit”. Így arra voltunk kíváncsiak, mennyire pörög még a „cigarettabiznisz”.

Sátoraljaújhelyre indulunk, ahol a NAV Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Adó- és Vámigazgatóságán több szakterület munkatársai – adóellenőrök, ügyfélszolgálati munkatársak, jövedéki és rendészeti járőrök és ügyintézők – egymás mellett tevékenykednek. Az impozáns épület különlegessége: itt „dolgozik” az utóbbi hónapokban a hírekből is jól ismert Maya, a drog- és dohánykereső kutya.

Márton Zoltán pénzügyőr őrnagy, a rendészeti osztály 2. vezetője körbevezet bennünket, és elmondja: a banknak készült épületet 1906-ban adták át a szemben lévő börtön épületével együtt. A kétezres évek elején került pénzügyőri, majd NAV-tulajdonba. Hatalmas belmagasságok, nagy terek jellemzik, mindenhol kovácsoltvas díszek. Az ügyfélszolgálat az egykori bank szolgálati lakásából került kialakítása.

Már házhoz viszik

Az őrnagy 1997-től pénzügyőr, dolgozott a határon is a schengeni csatlakozás előtt, de mint mondja, jelenleg a munkájukat a határon belüli jövedéki, fémkereskedelmi, árufuvarozási és közúti közlekedési, szellemi­tulajdonjog-védelmi és nem utolsósorban a dohánytermékek legális előállításának és kereskedelmének ellenőrzési feladatai teszik ki.

Hamar a cigarettacsempészetre terelődik a szó, és feltesszük a kérdést: valóban eltűntek-e a „fekete” cigarettát kínálók, vagy még mindig virágzik a piac?

– Minden átalakul és fejlődésben van. Tíz éve az volt a legegyszerűbb, ha kiálltak az utcára, és úgy értékesítették. Most már akár elviszik házhoz is. A telekommunikáció térhódításával egy ilyen találka leszervezése nem okoz problémát, megtalálták a megfelelő csatornákat és utat az eladáshoz. De azért a közterületekről sem fog eltűnni ez a tevékenység. Mindig lesz olyan, aki ott próbálja elintézni az adásvételt, viszont jó, hogy már kevesebben vannak – mondja Márton Zoltán.

A hatóságoknak hozzávetőleges adatai vannak arra nézve, hogy miként változik a „feketepiac volumene”, de az őrnagy azt mondja, mivel mindig is volt és lesz kereslet ezekre a termékekre, így nem várható, hogy el fog tűnni.

A személyes motiváció is változatos, mivel van, aki nem engedhet meg magának drágább dohányterméket, azért vásárolja ezt a „fajtát”, illetve van, aki megengedhetné, de igyekszik spórolni, így vásárolni fog, ha lehetősége lesz rá.

A csempészútvonalak nem változtak. Esetleg az elkövetési módszerek finomodtak.

– Továbbra is a legnagyobb elosztó Ukrajna, ahol gyárak is vannak, és nagyrészt onnan származnak a megtalált, lefoglalt termékek is. Lehet az útban egy kis kanyar Szlovákia, Románia felé, de jellemzően ezek kiindulási pontja is Ukrajna. Az utóbbi időben a fehérorosz cigaretták is megjelentek viszonylag nagy számban, mivel Fehéroroszországnak Ukrajnával van közös határa, így onnan behozzák a szomszédos országba, majd megpróbálják azt hazánkba is becsempészni – magyarázza.

Műanyaggal dúsított

Vannak legális cégek, akik cigarettát gyártanak, a csempészek pedig az ő termékeit felvásárolva dolgoznak tovább, de vannak olyan gyárak is, amelyek a legális termékeik mellett olyat is gyártanak, amelyek bolti forgalomba nem kerülnek, azokat csak a fekete­kereskedelem részére készítik. Ez komoly egészségügyi kockázatot is hordozhat magában, hiszen nem lehet tudni, milyen minőségű a dohány, és mellé még esetleg mit raknak a cigarettába: falevéllel vagy műanyaggal is feldúsítva lehet nagyobb a haszon.

– Dohány esetén már első ránézésére is kiderül, hogy nem olyan a minősége, nem is lehet arra számítani, hogy megfelelő megmunkálásban, például fermentálásban részesült, de árulkodó a csomagolás és a dohányvágat szemcsemérete, -vastagsága is, ez sem olyan, mint amit a boltban venne az ember. Ellenőrzéseinkkor előfordulnak az újabb termékek is, mint az elektromos eszközökhöz szükséges izzó dohánytermékek vagy töltőfolyadékok, de ezek csempészése most még kevésbé jellemző – mondja az őrnagy.

A megyében helyben, nagy tételben előállított cigarettával nem nagyon találkoznak, ehhez ugyanis komoly beruházásra lenne szükség: megfelelő sebességű gépre, nagy mennyiségű dohányra, papírra, füstszűrőre, a csomagoláshoz anyagokra. Ezek viszonylag drágák, és szakértelemre is szükség van az előállításhoz, amivel nem sokan rendelkeznek.

Földön, vízben, levegőben

– Háromféle módon hozzák be a dohányárut: szárazföldi, vízi és légi úton, tehát mindent megpróbálnak, hiszen az elkövetők ebből élnek, vagy ezzel egészítik ki jövedelmüket. Szárazföldi úton mindenki a határ­átkelőkre szokott gondolni, de éppen ott hozzák be a legkevesebbet, hiszen ott a legerősebb az ellenőrzés: kutatók, kutyák, röntgen, mind egy helyen. A határok viszont már nem olyanok, mint a vasfüggöny idején, nincs „tűzparancs” és olyan szigorú ellenőrzés, így könnyebben lehet átjutni rajta, persze a határőrizeti szervek és a vámszervek igyekeznek ezeket a cselekményeket a legkisebbre redukálni – tudjuk meg Márton Zoltántól.

Vízi útnál jellemző az úsztatásos módszer, amikor bedobják például a Tiszába a csomagot, és lejjebb valahol kifogják. Persze előfordul, hogy valaki megelőzi őket, esetenként éppen a NAV, vagy a rendőrség határőrei az ügyesebbek. Légi úton, a technika fejlődésével mostanában a drónok is megjelentek, de ahogy nemrég például Szabolcsban is előfordult, sárkányrepülővel is próbálkoznak. Ők is folyamatosan fejlődnek, egyre nehezebb meglepetést okozni számukra, mondja az őrnagy.

Művégtagban, kerékpárban

Minden elkövetési módszernél más a mennyiség, de az indíttatás közös. A legegyszerűbb, amikor például valaki a testére rakja fel a ruha alá. A vásárló szempontjából ez nem egy higiénikus megoldás. De megpróbálták a nemzetközi vonatokon a toalett kiömlője alá elrejtve becsempészni az országba. Volt olyan eset, amikor kerékpároknál a kormány két végéről lehúztuk a markolatot, és szálával kerültek elő a zacskózott cigaretták a kerékpár kormányából és a vázból is.

– Nagyon leleményesek az emberek, ha csempészetről van szó, volt már például művégtagban is cigaretta. Személygépjármű V8-as motor­blokkjának az egyik felében volt a cigaretta, a másik fele még annyira működött, hogy átjöttek vele a határon. Néha vannak újdonságok, amire rácsodálkozunk, de ilyenkor ez is bekerül az ellen­őri­zendő területek listájába. Már nem nagyon szokták autóban ülésbe vagy ülés alá berakni. Ennél sokkal fifikásabb és melósabb megoldások vannak. Volt olyan, hogy elektromosan, gombnyomásra emelkedett a busz teteje, ami alatt tálcák voltak kialakítva, ahová a cigit rejtették – sorolja.

Ahol az ember nem veszi észre a csempészárut, ott segít a kutya szimata. A pénzügy­őrök munkáját a négyéves, egy éve szolgálatba állított hollandjuhász, Maya segíti, aki duál képzettségű, tehát drog- és dohánykereső kutya. Ismeri az öt alapkábítószer szagát, illetve a cigaretta és dohány megtalálására van kiképezve. Az itt-ott feltűnő teóriákkal ellentétben nem kábítószereztetik és nem cigiztetik a kutyát, a dolog középpontjában a labda van, tudjuk meg. A kiképzés során a kutya összeköti a keresést a játékkal, ha megtalálja a szagot, akkor megkapja a labdát, és az egészet játéknak fogja fel. Így ezt a sikerélményt keresi a kutya ebben a játékban, így lesz örömforrás számára a keresés. A NAV-nak nemzetközileg is elismert kutyakiképző központja van a fővárosban, a pénzügyőrségnél képzett kutyáknak nagyon jó híre van, és nagyon népszerűek. Persze nem a határon vagy ellenőrzéskor.

Fél perc kell Mayának

A kutyának a keresés játék. Fegyelmezett, ha arra van szükség, de amikor keres, akkor kicsit szertelennek is tűnik. Amikor nincsenek szolgálatban, akkor is gyakorolni kell vele, és bizony nem fárad el soha: folyamatos feladatot ad kutyavezetőjének, gazdájának, akivel együtt töltik az egész napot, hetet, éveket. A kutya náluk lakik, együtt indulnak munkába és együtt térnek haza.

Hogyan is mutatja meg, ha talált valamit?

– Ha talál valamit, akkor passzívan jelzi, leül, és csak mutatja, hogy talált valamit. Egyre kifinomultabbak a módszerek, átalakítanak, dolgoznak rajta, küszöbbe rejtenek, visszahegesztenek, lefestik és összesározzák, hogy eltüntessék a nyomokat. Előfordult, hogy ötezer dobozzal szedtünk ki egy autóból, amibe pótbenzintank volt betéve, mert a gyári tankban cigarettát szállítottak. Az autó hátsó lökhárítója mögött pedig üreget alakítottak ki, komoly karosszériás munkával. Ilyen esetekben a kutya munkája nélkülözhetetlen, még akkor is, ha nem találunk semmit, mert éppen akkor a rejtekhely üres, de ebből már tudjuk, hogy korábban ott szállítottak, aminek még a szagát érzi a kutya. Többször történt, hogy a csempészek meglátták a kutyát, vagy megtudták, hogy kint van, és inkább kerülnek sok kilométert, vagy aznap nem is próbálkoznak.

A szagot is igyekeznek elfedni. Parfüm, szilikon, kávé, fűszerek, kutyaeledel, illatosítók tucatja szerepel a repertoárban – magyarázza az őrnagy lefelé menet az ud­varra, ahol Maya és Matisz Péter, a kutya gazdája, a sátoraljaújhelyi rendészeti osztály 2. járőrvezetője vár minket.

Maya valóban örökmozgó, rohan, szaglászik, barátkozik, inkább tűnik családi kedvencnek, mint kiképzett keresőkutyának. Péter előre elrejtett néhány doboz cigarettát az egyik autóban az udvaron parkoló több tucatból. Amint kiadja a parancsot, Maya azonnal nekilát körbeszaglászni az autókat, de már ötöt kihagyva robog a szürke Suzukihoz, mintha zsinóron húzná a szag, és rögtön beül a hátsó lökhárítóhoz, ahol a cigaretta van. Fél percre sem volt szüksége.

A második próbánál négyünket szaglász végig, és azonnal „kiszúrja” a fotós kolléga zsebében a csomag dohányt. Aztán érkezik a labda, és a felhőtlen játék. Fáradhatatlanul hordja vissza a lábunkhoz, és kéri az eldobását. Viszont amint visszakerül a kennelbe, már nincs barátság, és meg­ugat minket.

– A keresés alatt játszott, most már viszont területet véd. Hát ilyen a mi Mayánk – mondja búcsúzóul Márton Zoltán.

(A borítóképen: Maya és Matisz Péter, a kutya gazdája, a sátoraljaújhelyi rendészeti osztály 2. járőrvezetője akció közben)

Kapcsolódó cikkek: