Tagadja, hogy az emésztőbe dobta unokaöccsét

A fiatalkorú fiú a bíróságon nem tett vallomást, így a korábbi, rendőrségen mondott szavait idézték. Eszerint otthon náluk kisebb buli volt, mert nagyobb testvérei hazajöttek hétvégére Budapestről, ahol dolgoztak. Nővérének egyik gyereke, Brájen bement a szobába, nem látta meg őt, ezért ő meglógott előle, átment a keresztapjáékhoz. Amikor hazaért, megkérdezte egyik nővérét, nem látta-e a kisfiút, de nem tudta, hol van. Ő hiányolta először a fiút. Ezután elkezdték keresni a házban, az udvaron, az anyja hívta a rendőröket, majd a szomszéd kérdezte, nézték-e az aknában. Fölemelték annak fedelét, és megtalálták benne a gyereket. Ezután verekedés kezdődött, emiatt ő elment otthonról. Állítása szerint azért lógott meg unokaöccse elől, mert mindig vele akart lenni, játszani. Sokat vigyázott rá, szerette, nem volt féltékeny rá, tagadta, hogy ő lökte bele a szennyvízbe, nem tudja, ki vette le az akna fedelét.

Nem gondolt rosszra

Vallomást tett a vádlott édesanyja, az áldozat nagymamája. Fölidézte, aznap vigyázott egyik nagyobb fiának a gyerekére is, a saját legkisebbjei vele voltak a házban. A felnőttek az egyik szobában kicsit iszogattak. Arra emlékszik, hogy akkor még élt Brájen, mert telefonálás közben a fejére tette a kezét, utána pedig húslevest adott neki. Egyik menye szólt később, hogy nincs meg a gyerek, ő ezután elkezdte keresni, de nem gondolt ilyen rosszra. Az aknánál nem keresték, mert elkerített területen van, bár a kiskapu akkor hiányzott róla. Az egyik szomszéd kérdezte, nézték-e ott, később harmadik próbálkozásra találtak a gyerekre. A kicsivel bement a kórházba, de nem emlékszik ezután semmire. Sosem játszottak ott a gyerekek, nem mentek az elkerített területre.

Elmondta, tíz gyereke van, de rendesen jártak óvodába, iskolába. Nem ettek a kukából, szóhoz sem jutott, amikor a tévében ilyet állítottak róla. Lányáékat az eset előtt, néhány hónapja fogadta magához, hogy segítsen neki a kicsik nevelésében. Brájen májusban ment volna óvodába.

A vádlottak padján ülő fiáról elmondta, jó gyerek, sokat segített otthon, unokaöccse pedig nagyon szerette, s viszont, nem látszott rajta, hogy terhes lenne számára a ragaszkodása. Nem tudja elképzelni, hogy bántotta volna, hiszen ezt megtehette volna korábban saját öccseivel, húgával is. Szerinte tanárai is szerették a fiút. Elmondta, Alex hároméves koráig nevelőszülőknél volt, mert nem tudott róla gondoskodni. Amikor született, akkor halt meg az anyja, sok apró gyereket hagyott rá a sajátjai mellé. Hároméves koráig látogatta, majd visszavette, ezután jobb sora volt, mint addig. Eleinte voltak problémák vele az iskolában, de iskolapszichológus foglalkozott vele. Egyszer megszökött otthonról, mint kiderült, nem ment iskolába. Amikor este hatig nem ért haza, a rendőrséggel kerestette, és Miskolcon került elő.

Elmondta, Brájen előkerülése után ő maga nem tudta, hogy Alex elment otthonról, mivel a kórházban volt, és reggel ért haza. Amikor megkérdezte fiát erről, azzal magyarázta, hogy félt, megijedt a kisgyerek halálától.

Vallomást tett az asszony élettársa is, aki az eset előtt néhány héttel költözött oda. Ő délután ért haza a munkából, bement a gyerekekhez a szobába, és benézett a felnőttekhez is, de inni nem ivott. Fáradt volt, ezért lefeküdt aludni a hátsó szobában. Fél kilenckor ébredt a nagy veszekedésre, a keresésbe ő is bekapcsolódott. A kert végében lévő nádast kutatta át a rendőrökkel, ő is akkor ért az aknához, amikor abban megtalálták a kicsit. Egy szomszéd kérdezte, hogy látták-e ott a gyereket vagy a cipőjét. Ő sem tartja elképzelhetőnek, hogy a 14 éves fiú bántotta volna a kicsit.

A tárgyalás számos további tanú kihallgatásával még júniusban tovább folytatódik.

(A borítóképen: Tanúként hallgatták ki a vádlott édesanyját)