2024.05.20. 19:53
Vészhelyzetben mit tehet egy látássérült ember, és mit egy rendőr?
Mit tehet ebben az esetben egy látássérült?
Forrás: Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola
Veres Katalin a vakvezető kutyájával haladt áprilisban Zuglóban a járdán, amikor rájuk támadt egy nagytestű kutya. Katalin a két fia segítségével megfékezte a támadó állatot, és utána telefonon bejelentést tett, de nem azt történt, amire számított. Az országos sajtót bejáró megjelenésekben Katalin azt állította, hogy kérte a 112-es segélyhívón, jöjjenek ki, míg a rendőrök cáfolták ezt. (Katalin kikérte a hanganyagot, amit a kutyaiskola ismeretei szerint egyelőre még nem kapott meg.) Tény azonban, hogy nem jöttek ki a helyszínre, így Katalin kereste fel a Stefánia úti kapitányságot, amivel több gondja is van:
- látássérült ember lévén neki nehezebb kiismernie a járást egy számára idegen kerületben,
- tömegközlekedéssel jutott el oda, semmilyen segítséget nem kapott ebben senkitől,
- a sebesült vakvezető kutyájával kellett odamennie. Amint Zenit fülét összevarrták, már indult is a kapitányságra az akkor már alaposan meggyötört páros,
- a rendőröknek ennél biztosan egyszerűbb lett volna kijönniük a helyszínre.
Mint írják, tehát Katalin nem érezte a számára megfelelő együttműködési szándékot a rendőrök részéről. Megítélésük szerint az esetből érdemes tanulni, ezért szeretnének segíteni a látássérülteknek és a rendőrség munkatársainak is, hogy felkészültebbek legyenek hasonló esetekben. Felajánlják továbbá, hogy érzékenyítést tartanak a rendőrség diszpécsereinek, hogy mire figyeljenek oda fokozottan, ha látássérült személy tesz bejelentést. Közleményüket továbbították a rendőrség sajtóosztályának is.
Örülnének, ha figyelembe vennék a látássérült emberek javaslatait, amelyek közül kiemelik, hogy kérés esetén jöjjenek ki a helyszínre, hiszen a látássérültek nehezen határozzák meg, hol vannak, milyen körülmények között történt az adott eset, könnyen elkeverednek onnan, nem tudnak személyleírást adni. Jellemző egyébként az egyre gyakoribb kutyatámadások mellett a kizsebelés.
Első lépésként összegyűjtötték, hogy mire érdemes odafigyelnie egy látássérültnek, amikor felhívja a 112-es telefonszámot.
Mi a teendő vészhelyzet esetén
1. Hívni a 112-őt.
2. Bemutatkozni. Jelezni, hogy vak/gyengénlátó vagyok, vakvezető kutya van nálam, azzal közlekedem.
3. Amennyire lehetséges, meghatározni, hogy hol vagyok pontosan. Ha nem tudom meghatározni, jelezni, hogy a vakságom/látássérülésem miatt nem tudok pontos helymeghatározást adni, ebben is segítséget igénylek, jöjjenek ki a helyszínre!
4. Elmondani, hogy mi történt. Jelezni, hogy veszélyben érzem magam, a vakságom miatt nem tudom biztonságosan elhagyni a helyszínt, emiatt mindenképpen segítséget igénylek!
5. Elmondani, milyen telefonszámon tudnak visszahívni!
Továbbá megkérték vakvezető kutyával közlekedő klienseiket, hogy mondják el, milyen tapasztalataik vannak ( a kliensek azok, akiknek ők adtak vakvezető kutyát).
Nem jöttek ki a rendőrök
Egy vakvezető kutyás nő mondta el: „2 éve egy nyári hajnalon pontosan ez történt velem! A 11. kerületben laktam, sétáltattam kora reggel a vakvezető kutyámat. Egy ember elől futni kellett, de úgy, hogy eltévedtünk a Gellérten. Hívtam a 112-őt, elmondtam, hogy vakként és kutyával nem tudom, hol vagyok, és üldöznek. A hölgy nagyon készséges volt, kapcsolta az ügyeletes kapitányságot, ahol közölték, hogy nem fognak kijönni. A diszpécserrel mindketten értetlenkedtünk, ő egyébként jól bemérte, hogy merre vagyok. Minden hiába, úgyhogy bontottam a vonalat, és elkezdtem ordibálni. Jött egy külföldi futó, ő szedett össze, ő is bejelentést tett, csak neki már kijöttek a rendőrök, mert azt is látta, hogy az üldözőm mellett a járdán kés volt... Soha ne hívj rendőrt! Előbb kiabálj, aztán mehet az adminisztráció!”
Utcai lopások
Vakvezető kutyás hölgy esete:
Engem vakvezető kutyával és a nélkül is loptak már meg. Mindkétszer a pénztárcámat lopták ki a táskámból. Nekem jöttek hátulról, éreztem, hogy a táskámat megrántják, majd a trolibuszon egy hölgy szólt, hogy nyitva van a táskám.
Egy másik vakvezető kutyás hölggyel történt: „Engem is próbáltak már kizsebelni, amikor a vakvezető kutyámmal voltam. A Ferenciek terén sétáltunk épp az aluljáróban, csatos hátizsákom volt, az oldalán két zseb. Éreztem, hogy megrántják a táskát, odanyúltam, el is kaptam egy alkart. Annyi időm volt, hogy végigkarmoljam meg kiabáljak, a kutya már húzott is tovább. Szerencsére megvolt mindenem, de nagyon kiszolgáltatva éreztem magam, igazságtalan volt a helyzet.
Telefon beállítása – egy jónak tűnő módszer
Egy harmadik vakvezető kutyás hölgy mondta el: „Napjainkban annyit tudok tenni magamért, hogy a telefonom be van állítva vészhelyzet hívásra. Meg van adva, hogy hányszor kell megnyomni a gombot rajta, hogy segítséget kérjen, plusz egy személyt, jelen esetben a férjemet is értesíti. Hogy aztán, ha szükség volna rá, hogy működne, ki tudja. Az biztos, hogy nem túl rugalmas a rendőrség, sőt lassú, mert aki felveszi a telefont, átkapcsol a körzetbe meg mindenfelé, és mire ez végigmegy, már bármi megtörténhet. Sokkal egyszerűbb volna, ha felhívnánk a segélyhívót, és rögtön érkezik a segítség, mint külföldön.”
