Olvasói levél: Elegem van a reklámokból!

Én még életemben egyetlenegyszer sem vásároltam a reklámok ajánlatai alapján. Vagy szükséges valami, vagy nem, illetve mindig tudom, hogy ami az, ami valójában kell. Aki a reklámra ugrik, az sokat és feleslegesen költ – akár haszontalan dolgokra is. A minap azonban szó szerint házhoz jött a reklám.

Reggel, amikor kiléptem az ajtó, a kilincsemre akasztva találtam az egyik áruház kartonlapját: „Kérem, ne zavarjanak! A Praktikerbe mentem vásárolni!” Hát ez sem egy jól sikerült reklámszöveg, mert ha én azt kérem, hogy ne zavarjanak, akkor én nem házon kívül vagyok, hanem éppen bent a lakásomban, a szobámban. Ilyenkor nem hagynék a kilincsemre akasztva egy üzenetet, tudatva a betörőkkel, hogy „szabad a gazda”, nyugodtan dolgozhat a nem kívánt látogató. Szóval nem szeretem a reklámot, ami annyira kitölti a tévé adásidejét, hogy a nehezen nézehető filmek teljesen belenyúlnak az éjszakába. Nem szeretem, hogy állandóan a távkapcsoló után kell kapkodni, hogy a közbeiktatott reklámok kellemetlen, fel-felharsanó hangerejét letompítsam. Ráadásul az ilyen reklám engem taszít – ami az ajtómig, a küszöbömig, sőt a kilincsemig jön, hogy buta, értelmetlen szövegével minél beljebb tolakodjon, már-már sértve a magánszférát. „Az én házam, az én váram!” – vallom az angolokkal.