"Miskolc híre egyre nagyobb"

ÉM: Az idei operafesztivál a szláv operairodalomból válogat. Mi indokolja a választásukat?
Bátor Tamás: Az UNESCO fennállásának 80. évfordulóján Mozart Varázsfuvolájában énekeltem Párizsban, én képviseltem Magyarországot. Megfigyelhettem, hogy a környező szláv népek mind szót értenek egymással, viszont nem láttam a mi helyünket közöttük. Úgy gondolom, nekünk kell bemutatkoznunk nekik – erre remek alkalom a fesztivál – gyakoroljunk gesztust feléjük, s így általuk fogunk hírt adni magunkról. Ez bartóki örökség is, Bartók Béla hűen próbálta bemutatni a környező országok kultúráját, a szláv világot, gondolkodást, azt a fájdalommal teli életérzést, ami a kultúrájukat jellemzi. Most mi is megpróbálunk egyfajta hidat építeni a népek között. De a fesztivál egyébként is a kezdetektől fogva a kelet-európai operák mustráját vállalta föl.

ÉM: Ha megvizsgáljuk a programot, inkább a tőlünk északabbra élő szláv népek mutatkoznak be a fesztiválon...
Bátor Tamás: Igen, főleg a csehek, szlovákok, lengyel együttesek, oroszok – hiszen inkább nekik van operairodalmuk. Dvorak, Smetana művei ismertebbek, így könnyebben befogadja a fesztivál közönsége, míg például Janacek Jenufájának 2004-es operaházi bemutatója igazi reform volt. Próbálunk bemutatni kevésbé ismert, akár kortárs darabokat is, de a közönséget a jól csengő, ismert nevekkel lehet inkább becsalogatni.

ÉM: Mit tud róla, mekkora a külföldi érdeklődés a fesztivál iránt?
Bátor Tamás: A szlovákok, csehek, nemigen jönnek, hiszen a saját operáikért nem érdemes Miskolcra utazniuk. A nyugat-európai turizmust volna érdemes megcélozni, de ott még nem tart Miskolc. Hiszen sokszor a saját művészeinket sem tudja a város elszállásolni: nincsen elegendő szálloda. Egy nagyobb együttest már nem tudunk egy helyen elhelyezni. Ám Miskolc híre egyre nagyobb szakmai körökben, tudnak az operafesztiválról, úgy beszélnek róla, mint óriási dologról. Ezt tapasztaltam Moszkvában, Bukarestben, Vilniusban, Milanóban. S ez nagyon fontos a városépítés szempontjából.

ÉM: Mennyi pénzből gazdálkodhatott idén a kht.?
Bátor Tamás: Ugyanannyiból mint 2006-ban, a növekvő árak ellenére a korábbiakkal megegyező színvonalú műsort kellett kigazdálkodni. Miskolctól kapunk 140 milliót, a minisztériumtól az idén is 100-at nyertünk pályázaton.

ÉM: Tavaly azt nyilatkozta, jó lenne, ha lenne egy főszponzor...
Bátor Tamás: Most is így gondolom, de továbbra sincs. Viszont sokat köszönhetünk az ÉMÁSZ-nak, őket azért is megemlíteném, mert a külföldi cégvezetés adott bizalmat a rendezvénynek egy három éves szerződés keretében.

ÉM: Az előző fesztivál végén vált meg a művészeti vezetői poszttól Marton Éva. Betöltik a helyét?
Bátor Tamás: Iránta való tiszteletünkből döntöttünk úgy, hogy nem. Sajnos az idén nem tud részt venni a fesztiválon, professzor a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, ahol épp most folynak a záró- és felvételi vizsgáztatások. Az ő feladata volt a PR-tevékenység, az előadások minősítése, ezek minősítése – hiszen mint gyakorló operaénekes én is rendszeresen zsűrizem külföldi nemzetközi énekversenyeken –, az én feladatom lesz.

ÉM: Ön szerint melyek azok a produkciók, amiket nem érdemes kihagyni az idén?
Bátor Tamás: Nehéz felsorolni: a vendégegyütteseket, a külső programokat – örömömre szolgál, hogy a kiegészítő rendezvények között milyen fontos helyet kapott a népzene –, és szívesen ajánlom az Epica koncertet is. Ez jó alkalom lehet, hogy a fiatalokkal megismertessük a komolyzenét, hiszen Dvorak-, Vivaldi, Verdi művek is hallhatók e könnyűzenei koncerten.

ÉM: És önnek? Mi lesz a kedvence?

Bátor Tamás: Nagyon fontos nekem a mi Bartók-estünk.