A nagyvállalkozók nagy bajt látnak

Farkas László (FK Raszter Építő Zrt.): „Amikor gazdasági válság van, a legelső elszenvedői között vannak az építőipari cégek. A nem tőkeerős, kis és közepes építőipari cégek közül szerintem több is tönkremegy, úgy gondolom, a megyében mintegy az egyharmaduk: 25–50. Amíg a bankok eddig úgy adtak hitelt, hogy 10 százalék önrészt kértek, szerintem most majd az jön, hogy felemelik 15 százalékra. Ezt sokan nem fogják tudni teljesíteni. Az FK Rasztert is érinti a recesszió. Nálunk is lesznek megszorítások, létszámleépítések, csökkenteni kell a bérkiáramlást. Egy eset a közelmúltból: elnyertünk egy miskolci kivitelezést egy egymilliárdért felépítendő raktárbázisbővítésre. Ám a megbízó ezt nemrég visszamondta. Úgy gondolom, a megszorítások legalább két évig tartanak.”

Fazekas József (Sajóhús Kft., az Országos Terméktanács alelnöke): „Sajnos minden beruházást, pályázást létszámbővítésre írnak ki. Munkahelymegtartásra is kellene. Annak adnak, aki veszteséges, közülük azután sok be is bukik. Óriási mértékben nőttek egy év alatt a költségek: az alapanyagárak, az energiaár, a járulékos költségek. Csak az áramé 51 százalékkal. Közben a termelők ádáz harcot kell, hogy vívjanak a kereskedelemmel, amely olykor olyan akcióba kezd, ami arról szól, hogy a magyar ipart letakarítsák a térképről. Semmi jót nem látok a jövőre nézve, hiszen a vállalkozókat meg se hallgatják.”

A megrendelő halogat

Szalai József (Csavar- és Húzottárugyár Zrt., Alsózsolcai Ipari Park, BOKIK-alelnök): „A hazai tulajdonú vállalkozásoknak nincsenek tartalékaik, nem tudnak felhalmozni, mert be kell fektetniük a cégbe. Eddig se segített, most se segít egyetlen pályázat se. Az EU-ból érkező, illetve pályázható 8 ezer milliárdnak mindössze a 11 százaléka jut közvetlenül vállalkozásélénkítésre. Nagy bajban lesznek a beszállítók, a megrendelők – nálunk 5–10–20 héttel tolják az előre ütemezett rendeléseket. Vissza kell fogni a termelést, rosszabb feltételekkel lehet majd hitelhez jutni. A mi cégünknél biztos, hogy két-három évig nem lesz elbocsátás.”

Luterán László (Drótáru Zrt., BÉM Zrt., Metaltrade Miskolc Kft.): „Sokkal nagyobb a baj, mint amilyennek most látjuk. Ezután jelentkeznek majd a gazdaságra, a gazdasági szervezetekre gyakorolt hatások. A forrászűke kihat az élet minden terükletére. A Drótgyár esetében az a szerencsénk, hogy végére értünk komoly beruházásoknak. A BÉM teljesen más műfaj, ott az segíthet, hogy másodlagos nyersanyagból állítunk elő alapanyagot az acélgyártásnak. A Metaltrade-nél abban bízhatunk, hogy kellően diverzifikált a piacunk. Az, hogy dolgozókat küldjünk el, fel se merült.”

SZG