Olvasói levél: Történelem lecke

"Ilyen témájú – azóta beszerzett könyveim száma eléri a háromszázat, ami nem kis teljesítmény 10 év alatt. Most 73 éves vagyok és kielégítően eligazodom hazánk mellett Európa históriájában is. Ezért vállalkozom arra, hogy megvilágítsak egy összefüggést. Nagy szükség van rá. Kósa Lajos a fülem hallatára és szemem láttára mondta a nemzeti csúcson, hogy most kéne abbahagynia Gyurcsánynak. Nem is akarnék ezzel kapcsolatban vitába szállni vele. Lehet, hogy igaza is van abban, amit követel, de ahogy követeli (hangnem) abban semmiképpen sincs.

És most a történelemről, egy általa 23-án használt hasonlatról, mely teljes bizonyítéka annak, hogy a polgármester úr mit sem ért hozzá, de ez egyáltalán nem zavarja, csakúgy mint néha a főnökét sem, az „örökös kormányfőt” és azt hiszi, amit e szent ünnepünkön elmondott, „nagyot durrant”, lehet hogy Debrecenben igen, de ez engem hidegen hagy.

Chamberlainnek (Gyurcsány) „volt ereje lemondani és átadni a hatalmat a cselekvőképes Churchillnek” (Orbán) mondta, mert Churchill teremtett rendet a nagy angol (magyar) zűrzavarban. Először is ott a hiba, hogy hazánk második nagyvárosának feje a magyar „vezéreket” államférfiúknak gondolja, holott az Antall utáni újkori történelmünkben egy nagyformátumú politikus eljövetelére egyelőre még várnunk kell. A magyar politika most (még csak) a „csúzlis ünneplésnél” tart (Észak címoldal). A második nagy hiba, hogy Chamberlain (aki először aláírta a müncheni egyezményt, majd hadat üzent a németeknek) tényleg lemondott 1940-ben Churchill javára (aki megszervezte – nagyformátumú államférfiként, hadvezérként a fasizmus elleni háborút és győzött is), ám a „bibi” ott van, hogy ez utóbbi nemzetének semmi mást, csak vért és könnyeket ígért, és mint „ilyet” a munkáspárt a háború után „le is váltotta” Kósa-Orbán oldaláról az is furcsa, hogy a „példakép”, aki csak úgy, mint ők heves antikommunista volt, ragyogóan együtt tudott működni az akkori szovjet kormánnyal…"