Pedagógus plusz

Azoknak a pedagógusoknak sem lehet könnyű, akikre még szükség van az iskolákban, óvodákban, de azok aztán végképp nagy bajban lehetnek, akiknek megszűnt a munkahelyük. Mert váltani bizony nem könnyű. Léteznek ugyan kimondottan a közalkalmazottak részére indított átképzési programok – és ezzel a lehetőséggel él is a célcsoport –, de mi lesz a vizsga után? Lesz-e az új szaktudás iránt kereslet? A képzések indítását valószínűleg előzetes felmérések előzték meg a munkaerőpiacon, de napjaink állandóan változó és ingatag gazdasági helyzetében ki tudhatja azt előre, hogy mennyi informatikusra, szociális gondozóra, kereskedelmi asszisztensre vagy pályázatíróra lesz szükség? Azt pedig senki nem gondolhatja komolyan, hogy ha valaki elvégezte az egyetemet, nyelvvizsgát tett, és még átképzésen is részt vett, szívesen beáll kőművesnek, hegesztőnek, csőszerelőnek. (Merthogy ez utóbbi szakemberekért kapkodnak jelenleg a munkaadók.)

Egyszóval, pedagógus nem kell senkinek. Ez pedig nagy baj. Újabb csúszás a szakmák elismertségi ranglétráján (lefelé). Lassan a minőségi oktatás legfőbb kelléke tűnik el: a művelt, szakmájához értő jó tanár, nevelő. Rossz üzenet ez az ifjúságnak: tanulni és tanítani nem érdemes.

Kapcsolódó cikkek: