Szürreális beszélgetés a Quimbyvel Miskolcon

Ám mielőtt újabb fantasztikus koncertet adtak volna az igényes, alternatív rockot kedvelő közönségnek, leültek velem egy rendhagyó, tortaevéssel egybekötött beszélgetésre. „Szürreális beszélgetés a Quimbyvel!” – adja meg a címet Kiss Tibor, a zenekar „énekes-gitáros dalszerző pacsirtája.”

És valóban: tényleg elég kaotikusra sikeredik a társalgás. Sikerül rögtön az első, bemelegítésnek szánt kérdéssel kiütnöm a biztosítékot: Voltatok már a csúcson? A kitörő röhögés után hiába próbálom igazolni kérdésem ártatlan voltát, csak még mélyebbre ásom magam a gödörben: Úgy értem, együtt, a színpadon megvolt már? „Nem tudtam, hogy ilyen témájú lesz a dolog…” – vakarja a fejét Faszi. „Sokminden eszembe jut erről…” – vigyorog Tibi, majd Livius tanácsa jön: „Gyerekek, most feküdjetek le aludni. Mossatok fogat, és gyerünk az ágyba.” „Ha arra gondolok, amire te gondoltál, és nem arra, amire mi – veszi át a szót Tibi – akkor az jut eszembe, hogy ez az egész a zenéről és a közös élményről szól, nem pedig a csúcs hajszolásáról.

Szóval nem létező csúcsok között járkálunk keresztül-kasul. Megnézzük a völgyeket is, a birkákat…” Erre a mondatra újra kibuggyan a röhögés a csapatból, majd Didó folytatja valamivel komolyabban: „A helyzet az, hogy jobb, ha az utat élvezed, mert a csúcson úgyis olyan kevés időt tölthetsz.” „Egyébként minden egyes koncerten többször vagyunk zeneileg a csúcson. A legjobb az, ha mind egyszerre érezzük a zenei flowt, amikor együtt suhanunk, szánkázunk. Leginkább egy pezsgőspalack durranásához vagy egy elsuhanó üstököshöz hasonlíthatnánk ezt” – filozofál Tibi.

Kicsit elidőzünk még az üstökös-jelenségnél, majd a zenekar tagjai a dalcsinálásról vallott sajátos nézeteiket fejtik ki, felrobbanó lombikok és beporzott bolygók képeiről elmélkedve, ám ettől most megkímélnénk a kedves olvasókat. A fiúkból azonban tovább ömlik a szó. El is leszünk ezzel az egy kérdéssel – jegyzem meg sürgetően, mire megfeddnek: „Még nem fejeztük be!” Most már Szilárd is bekapcsolódik a beszélgetésbe: „A csúcsot magad mögött hagyhatod, de az érzés, amit keltett, megmarad benned.” Mégis, kíváncsi vagyok, meddig lehet ezt folytatni. Vajon ők is érzik úgy néha, hogy elég volt? „Igen, úgyhogy fejezzük is be a beszélgetést” – kóstolgat Faszi. „Bármilyen foglakozást űzöl is, vannak pillanatok, amikor úgy érzed, elég” – magyarázza Tibi. „A nehéz pillanatokhoz nagy lelkierő kell.

De ezek az időszakok általában változásokat hoznak, aminek jó következményei is lehetnek. Mi idősebb korunkban is mindig olyan zenét fogunk csinálni, ami éppen jólesik nekünk. Én általában Dódit szoktam nézni, mert ő a legidősebb a csapatban. Tudom, hogy ha még ő jól van, nekem is van hátra egy-két évtized” – nevet. „Különben is: bizonyos műfajokhoz be kell érni. Bár a Take That elég mulatságos lenne nyolcvan évesen” – teszi hozzá. „Lehet, hogy sokkal jobb lenne, mint bámikor” – véli Livius. „Az a baj, hogy a fiúzenekarok nem várják meg soha a beérést. Pedig én úgy meghallgatnék egy jóképű srácokból verbuvált csapatot, hogy milyen zenét szereznek hatvan évesen!” „Nézd meg a BeeGees-t” – javasolja Tibi.

Miért, ti mit hallgattok? – használom ki a pillanatra beállt csöndet. „Livius a feleségét” – humorizál Tibi. Tényleg, hogy bírja vajon a család ezt a különös zenész-életmódot? „Nem foglal el több időt az életünkből, mint bármely más szakma” – így Tibi. „Bár zaklatottabb kicsit, ugyanakkor szabadabb is.” „Azért több toleranciát igényel a hozzátartozók részéről” – bólogat Faszi. „Amikor az emberek végeznek a heti munkájukkal és szórakoznak, mi akkor kezdjük el a heti munkánkat, szórakoztatni őket.” „Viszont egyáltalán nem zavar minket, ha hétfő lesz” – mondja Livius, amivel Tibi is egyetért: „Hétfőnként, ha a hivatalos ügyeimet intézem, a nyugdíjasok konkurenciája vagyok a csekk-befizetésnél.” Ezután egy hivatalos-forma, de annál érdekfeszítőbb kérdés következik a tervekről, a Quimby jövőjéről.

De hiába, a poénok továbbra is röpködnek, így nem könnyű az interjút normális medrében megtartani. Tibi megszán végre és elárulja, hogy új lemezen dolgoznak, ami várhatóan tavaszra készül majd el. De a részletekről hiába faggatom: Milyen lesz a hangzásvilága, nagyon más lesz, mint az előző album? „Olyan gyorsan pörög körülötted a világ, hogy ha egy másodpercig hallgatsz, már hárommal több új ötletedet kell megvalósítani” – állítja Faszi. Majd Livius rákontráz: „Az a lényeg, hogy ne ugyanazok a számok legyenek rajta, mint az előző albumon.” Kész, feladom. Ahelyett, hogy még több információt próbálnék kihúzni a fiúkból, inkább magamba tömök egy szeletet Feri szülinapi tortájából. Neki boldog születésnapot, a Quimbynek pedig fergeteges hangulatot kívánok a koncertre. Nem kétség, meglesz ezúttal is.

Zenei híreink:

• Jean Michel Jarre Magyarországon
• Meghalt Mitch Mitchell
• Madonna a melegekért énekelt 
• Jövőre fellép hazánkban az ABBA