Jegyzet: Világökörség

Úgy tűnik, már megint nem jó oldalunkkal fordulunk a világ felé. Nem erényeinket, eredményeinket, jókedvünket közvetítjük kifelé, hanem azt, hogy egy alapvetően jó dolgot is képesek vagyunk úgy kifordítani, hogy abból az derüljön ki, hogy az voltaképpen nem is jó és nem is kell nekünk. A gond az, hogy ezen még késhegyremenően össze is veszünk és alkalomadtán a pengeéles politikát sem hagyjuk ki belőle. Igen, arra a – ma már mondhatjuk – évek óta húzódó vitára gondolok, ami a tokaji világörökség körül parázslott fel.
Ahelyett ugyanis, hogy az érdekeltek összedugnák a fejüket, hogyan is lehetne ebből a címből a legjobbat, a mindenki, vagy – mert azért nem ennyire egyszínű semmi – legalább a többség számára üdvözítő megoldást kihozni, egymás ellen beszélnek, nyilatkozatok követnek ellennyilatkozatot, esetleg demonstráció ellendemonstrációt. Hab a tortán a szerencsi döntés, hogy – teljesen érthető indokoktól vezéreltetve – a város kilép a világörökségből...
Csak azt tudnám, hogy mi lesz ezek után a Szerencs innenső határában felépített világörökségi kapuval és a hozzá tartozó látogatóközponttal. Talán lebontják, és áthelyezik a város túlsó kijáratához?