Nézőpont: "Tibi nagyon rendes ember"

Pedig már alig lehet látni az alakokat az

út szélén, gyakorlatilag nincs

közvilágítás

Tornaalján. De ez még

hagyján. Mert még ott van a köd is.

Méghozzá nagy. A tempó emiatt

aztán öreges, és ha ehhez

hozzávesszük a helyismeret

hiányát... akkor jogosan villog a

szlovák sofőr

mögöttünk. De azért

félhangosan azt mondjuk: hagyjon

békén (majdnem ezekkel a szavakkal)...

Fél perc erejéig azon

morfondírozunk, hogy akkor most kell-e

nekünk felkeserni a trénert,

akivel nem is tudtunk egyeztetni, de

nagyjából megnyugtatjuk magunkat: hol

máshol lehetne este, mint otthon.

Rimaszombatnál felsejlik egy

történet, amikor még Varga

Zoli volt az edző, úgy

2000 táján, hogy kijöttünk

edzőmeccsre, hogy jól esett a

Gömör sör, és az is,

hogy akkor már ott játszott a

korábban Miskolcon is labdába

rúgó Rák Robi.

Kanyar balra. Jobbra. Kicsit egyenes, a nagy kamion

előzése bátor, de társam

olyan rutinnal és érzékkel tekeri

a kormányt, hogy azt még

Hirvonen is (na jó, ő

azért nem) megirigyelhetné.

Losoncon nincs nagy mozgás, holott

még csak este hat múlt. Elhagyunk egy

elágazást, de még időben

észlelünk, és már gurulunk is

tovább a szűkebb, de jó

minőségű bitumenen. Tíz percre

a már nem létező határ.

Átérünk. Itthon vagyunk.

Ludányhalászi még nem

látszik, hasítunk át pár

,,előtelepülésen." A faluból

már menet közben

felkészültünk - így illik. 1600

lakos, egy jó horgásztó, egy

kastély, ami mostanság nem

látogatható. Aki meg akar szállni,

hat főre talál ágyat, kosztot.

Hoppá, az első buszmegálló.

Két fiatal hölgy persze ismeri a

tanár urat,

útbaigazítanak. Elsőre

elhibázzuk, de egy arra járó

nénit szólítunk le. Bátor,

nem riad meg az idegenektől. Tudja hol lakik a

mester. Hogyne tudná, egy ilyen faluban

mindenki ismer mindenkit. Titok gyakorlatilag nincs.

Erzsike néni, ugyanis

így hívják kalauzunkat, elmondja,

"Tibi nagyon rendes ember", mindenki

szereti, hogy nagyon jó tanár,

és hogy ő dolgozott tíz évet

az iskolában, meghogy a férje is hallott

róla, hogy "Tibi" eljött

Miskolcról, a

focicsapattól. Köszönjök

a sok információt, Erzsike

nénit visszavisszük oda, ahol

felvettük, mi pedig megyünk, ahová

először nem találtunk.

Kedves a feleség. Megszokta már

a zarándokokat az eltelt napokban. De

kedvese még nem jött meg. Hát igen.

Lyukra futottunk - állapítjuk meg. Sebaj.

Telefon. Egy, kettő, három... Nyolc

elmúlt. Menjünk. De azért még

próbáljuk meg. És a

mester bejelentkezik. Mindjárt itt

lesz. OK, megvárjuk. Jön,

kínál, hellyel, majd némi

szívmelegítővel. A helyi whisky-vel.

A lényege, hogy sokfajta gyümölcs van

benne. Peregnek a percek, történetek

futballról, emberekről,

eseményekről. Tulajdonképpen csak

beszélgetni jöttünk, nem

válaszért. Azt ő úgyis

érzi belül pontosan. Fél tizenegy.

Most már szedelődzközdjünk.

Még egy fotó az ereklyék

előtt. Rengeteg van, főleg a

lépcsőfordulóban.

Elköszönünk. Majd holnap, vagy...

Indítás, gáz,

Szécsényt kikerüljük,

és eldöntjük, hogy a szomszéd

országot is. Elkezd esni a hó.

Húúúú de messze van

még Miskolc!

Kapcsolódó cikkek:

• Nagyobb az esély a

holnapra?

torna DVTK-ért

DVTK-nál

szívére hallgat Sisa

Tibor?

diósgyőri edzőmeccs

egyeztetett

"Folytassa Tanár úr!"

ultrák Sisa Tibornál

meccs a DVTK-ért

minden rendben lesz